Kötelező tartozék: ügyvéd

De nem mindegy, mennyit. Egy teljesen hétköznapi közlekedési baleset részesévé válik. Ismeri a jogait? Tudja, mikor formális és mikor informális egy határozat? Ha nem, érdemes tovább olvasnia, mert most fellebbentjük a fátylat az autózás sötét, jogi oldaláról. Jöjjön amit tudni szeretett volna a jogairól, de eddig soha sem merte megkérdezni.

Peres vagy bármilyen más jogi ügye egy autósnak általában négy nagyobb kategóriában lehet. A négy kategóriából kettőért ki sem kell mozdulnia a lakásából. Ezek a banki hiteleljárási károkkal és a jótállási jogok sérülésével kapcsolatos ügyek. A másik két kategóriában keletkező jogi ügyek a legtöbbször közúti közlekedésből, valamint vélt vagy valós vezetői hibából fakadnak. Ezek a személyi sérülés nélküli károsodások és a személyi sérüléssel járó balesetek. Mind a négy esetben más és más a tennivalónk, másképp zajlik le az eljárás, és különböző mértékű veszteségre számíthatunk. Mégis mint majd meglátják, minden mindennel összefügg.

Vegyük elsőként a személyi sérülés nélküli károsodás legismertebb kategóriáját; tipikus esetét a szakzsargon pléhkárnak is hívja. Ekkor kerülnek elő az olvasószemüvegek, a kárbejelentők és a tollak. De van egy-két dolog, amire érdemes ilyenkor odafigyelni, hogy elkerüljük a felesleges költségeket. Az első és legfontosabb tennivalónk - akkor is, ha mi voltunk a hibásak -, hogy rögzítsük a nyomokat.

A legjobb, ha mindenkinél mindig van fényképezőgép, amikor autózik. Ezzel nemcsak autója végsebességét örökítheti meg, a hétvégi családi partin bizonyítandó a sógoroknak, hanem egy esetleges koccanásnál az autók megállás utáni helyzetét is lefotózhatja. De ezt nyugodtan megteheti fényképezős mobiljával is, csupán az a lényeg, hogy jól látható legyen az autók egymáshoz és az úthoz viszonyított helyzete. Ugyanezért fontos, hogy tanúkat keressünk, és ha találtunk, jegyezzük fel az adataikat is. A későbbiekben még jól jöhet.

Tipikus eset például egy figyelmetlen sávváltás következtében létrejövő ütközés, amikor megállva a vétkes elismeri a felelőségét, majd megkéri az ellenfelet, hogy az út szélén töltsék ki a papírokat. A helyszín elhagyása után, amennyiben nem készült fénykép, már csak a károkozó és a tanúk jóindulatában bízhat a vétlen fél, mert amennyiben a felelősség kérdése mégis vitatottá válna, fénykép nélkül már szinte lehetetlen bizonyítani az ütközés pontos körülményeit.

A fényképezés pszichikailag is jó hatással van a vétkes félre, mert az emberek ijedtükben hajlamosak ugyan elismerni a hibájukat, de később a közönség megkérdezése után vagy telefonos segítség hatására gyakran egész másképp emlékeznek a történtekre. Emiatt fontos, hogy a kárbejelentőn vagy bármilyen más papíron még a helyszínen nyilatkozzon a hibás fél, hogy elismeri a felelősségét, és a nyilatkozatát külön keltezze és írja is alá, a formai követelményeknek megfelelően. Nem elég tehát a kárbejelentőt szignálni, a nyilatkozat rész külön hitelesítést igényel. Így ha később a nyilatkozó vissza is vonná a nyilatkozatát, ez a bíróságon mégis ügydöntő lehet.

Amennyiben nem tudnak megegyezni a felek, szükségessé válhat rendőri intézkedés kérése. De ne számítsunk semmi különös intézkedésre. Személyi sérülés nélküli esetekben csupán járőröket küldenek a helyszínre, akik ritkán rendelkeznek helyszínelési tapasztalatokkal, így nem minden esetben történik hibátlan és szakszerű nyomrögzítés.

Amennyiben kételyeink lennének, ne féljünk a rendőri helyszínelés közben is fényképeket készíteni. Egy esetleges későbbi bizonyítás alkalmával még jól jöhetnek. Ugyanígy fontos feljegyezni az ellenfél és az intézkedő rendőrök adatait is, így nevüket, számukat, a rendőrautó rendszámát, mivel később ezekre is szükség lehet majd, amikor az ügyünkhöz tartozó iratokat próbálják előkeresni az adott rendőrkapitányságon.

A keletkezett iratokból ugyanis a helyszínen nem kaphatunk, abból később 100 Ft/oldal áron másolnak számunkra a rendőrkapitányságon, illetve a bíróságon. Ezen kívül fontos tudni, hogy amennyiben a rendőr feljelentést tenne, az közokiratnak minősül, tehát a benne foglaltakat igazságként kell elfogadni és csak mint közokirat támadható meg a későbbiekben.

Ha mindezen túl vagyunk, akkor jön a biztosító, ahol hamar jeleznünk kell a káreseményt - ha vétlenek voltunk, ha nem. Ha történt megegyezés, itt újra ki kell töltenünk egy bejelentőt, majd műszaki szemlét rendelnek el a gépjárműre, felmérik és rögzítik a keletkezett károkat. Ezután, ha az ügy egyértelmű, akkor rövidesen javításhoz vagy némi pénzhez jut a kárvallott, enyhítendő a kárát.

Ha az eset mégsem rendeződne a károsult számára kielégítően, akkor érdemes jogi vonalra terelni az eseményeket. Bár általános tanács, hogy minden esetben a megegyezés legyen a cél. A tapasztalat azt mutatja, hogy a nagyobb biztosítók gyakran konszenzusképesebbek, mint kisebb társaik, de szép szóval és némi jogászi ráhatással a kisebbek is meggyőzhetők egy-egy egyértelműbb helyzetről.

Gyakran előfordul azonban, hogy a biztosítók a műszakilag nem azonosítható kategóriába sorolják a kárt, ami röviden annyit tesz, hogy nem bizonyítható, hogy a gépkocsik akkor és úgy érintkeztek, ahogy azt a felek elmondták. Tehát biztosítási csalást sejtenek. Ez azért nagyszerű dolog, mivel jelenleg Magyarországon nincs független biztosítói kárszakértés, így néhány ritka kivételtől eltekintve a biztosítók csak a saját kárszakértőik véleményét veszik alapul egy ilyen döntés meghozatalakor.

Ha mégis úgy gondoljuk, hogy az eset akkor és úgy történt, ahogy leírtuk, akkor ne sajnáljuk a pénzt, hogy jogvédőhöz forduljunk, aki valószínűleg felkér majd egy független igazságügyi műszaki szakértőt ami körülbelül ötven-százezer forint körüli összeget jelent, de egy ránk nézve pozitív véleménnyel a birtokunkban már bátrabban fordulhatunk bírósághoz.

Ezután a bíróság - a felperes indítványa alapján - újra igazságügyi műszaki szakértőt rendel ki, aki a baleset óta eltelt idő és a saját költségre elvégzett javítások miatt általában már csak a korábbi vélemények és fényképek alapján tud szakvéleményt adni. Eközben természetesen a költsége jóval, akár 50-60%-kal is magasabb, mint a korábbi általunk felkért szakértőnek. Időközben be kell fizetnünk a pertárgyérték, tehát a per tárgyát képező összeg 6%-át is, mint illetéket, ami egy több milliós totálkárnál akár több százezerre is rúghat.

Értik már, miért javasolja mindenki a megegyezést? Mert ha megnyerik a pert, visszakapnak a pénzből. De ha nem, milliók úszhatnak. És nem elég, ha vétlen vagyok. Meg kell találni a felelőst is, mert a biztosító a felelőstől vállalja át az anyagi felelősséget. Ha valakit nem mondanak ki egyértelműen felelősnek, vagy nem találnak felelőst, a vétlen fél casco hiányában bottal ütheti a pénzét.