Mizéria vagy jutalomjáték?

Nem idén találkoztam először internetes kalkulátorokkal. Tavaly és tavalyelőtt is böngésztem a táblázataikat. Ingyenes szolgáltatásnak vettem, nem gyötört lelkifurdalás, hogy üzemeltetői megrendelésem reményében költöttek a honlap fejlesztésére. Idén aztán beérett munkájuk gyümölcse. Rögtön háromnak is, a www.biztositas.hu, a www.netrisk.hu és a www.pba.hu lapok mögötti csapatokat bíztam meg ügyeim teljes körű elintézésével.

Évek óta semmilyen önhibás balesetnek nem voltam a szereplője, ennek ellenére a bonus kettőnél jobb kategóriába képtelen vagyok bekerülni. Rögtön egy tanulság: ha rendben fizetjük a kötelező biztosítást, majd eladjuk a járművet, azonnal rohanjunk az adásvételivel a biztosítónkhoz felmondani a szerződést. Ugyanis ha egyszerűen nem fizetjük be a következő csekket, az a díj nem fizetése miatt szűnik meg. És a következő jármű vásárlásánál A0-ból indulunk, akkor is, ha korábban B10-ben jártunk. Ha rendesek voltunk, vihetjük magunkkal a megszerzett előjogokat egy kártörténeti igazolás formájában.

Három jármű két biztosítónál. A Saab tavalyi beszerzés, még A0-ban, a Renault-val és a Guzzival már legalább B2-ig jutottam. Utóbbival nem volt nehéz, idén egy métert sem gurult. Növeli a költséget, de egyben csinosabb lesz a megtakarítás, ha a második legdrágább kategóriához, a 2 és 3 liter közöttibe tartozó autókhoz ragaszkodik az ember.

A lakhely, legalábbis a személyiben szereplő állandó cím fontos a biztosítóknak. Mivel egyelőre nem sikerült kiharcolniuk, hogy törvény kötelezzen minden autóst (a tulajdonos költségére) műholdas követőrendszerre, ebből vélelmezik, milyen eséllyel zúzzuk autóstársainkat. Ha történetesen nemcsak Budapesten laknék, hanem ide is lennék bejelentve, az átlagosan kétszer akkora költség volna. Tovább tudnám csökkenteni a díjat, ha felköltöznék a festői Cserehátba, ahol legfeljebb a reggelente a bekötőutat keresztező gulyában tudnék kárt okozni.

A rendszer természetesen igazságtalan, mert lakhatnék én Rakacaszenden, ha közben az év 365 napján a budapesti belvárosban rohangálnék futárként. Vagy lehetnék minden szabályt betartó fővárosi kocasofőr, aki évente 500 kilométert tesz meg, azt is hétvégén, a két sarokkal arrébb lévő piac és a lakás között. Világos, hogy a rizikó előbbi esetben nagyobb, de sem ezt, sem a köbcentivel nem feltétlenül párhuzamos teljesítményt nem veszi figyelembe a bebetonozott rendszer.

Nem lehet kijelenteni, hogy egyetlen biztosító mindenkit lesöpörne a tarifáival. Tavaly, amikor megvettem a Saabot, új ügyfélként a Posta Biztosítóhoz mentem. Semmi mást nem néztem, csak az árat: ha kárt okozok, nekem tök mindegy, hogy gyorsan és udvariasan fizetnek, esetleg évekig húzzák-halasztják.

Persze van már olyan biztosító, amely hajlandó átvállalni helyettünk a vacakolást, ha vétlen félként kerültünk bajba. Az Allianzról van szó, a szolgáltatás díja évi 120 Ft. Nálam épp nem jöhetnek szóba, mivel 49 helyett 86-ért állnának szóba velem, de lehet, hogy másoknak megéri.

Idén azonban a Posta váratlanul még a dobogóról is lekerült. Nem utáltak meg, alig emeltek a díjon, csak most akad más, aki a piacszerzésben látja a boldogulást. Esetemben (Pest megye, A0, tisztesen őszülő hajjal járó kor) az Uniqa a nyerő, 25 ezerrel pofozza le a mostanit, 17-et ver a másodikra. Ugyanígy, a bonus 2-es Nevadánál is fölényesen nyertek. Jobban járnék még a Signállal és a Köbével, utóbbinál az 1200 forintos éves tagdíj nem oszt, nem szoroz.

Érdemes továbbra is óvatosan közlekednem, ugyanis alig öt esztendő, és máris a B5-ös bónuszban leszek. Évente 13 ezer forinttal jutalmaznak érte, mai árakon. De mi lenne, ha mondjuk tévedtem volna egyszer, és nem rendezem a kárt készpénzben, hanem hagyom, hogy helytálljon a biztosító? Egy bűnért 17 ezres többletdíjjal lakolok. Meg a saját autómban keletkezett kárral. Érdekes, mindhárom esetben az Uniqa a befutó, valamiért kedvelhetik a magamfajtát náluk. Kivéve, ha átteszem a székhelyemet az említett Cserehátba, hirtelen a 7. helyről előretör az Allianz, és a másodikhoz képest 80 százalékos árral lesöpri a többieket. Ha Pesten laknék, a Köbénél a nyerő lap.

Bezzeg nem lenne ilyet egyértelmű a helyzet, ha 61 éves nyugdíjas nő volnék (most vette élete első autóját, egy ötéves Suzukit, jogosítványa 4 éves). Ha Budapesten laknék, a MÁV 42 652 forintért vállalná át a felelősséget tőlem. Ha lenne Szentendrén egy kis vityillóm, a MÁV-nál ezért nem jutalmaznának, bezzeg a Köbénél máris elég lenne 38 325 Ft, és rendben lenne a biztosításom. Ha még kijjebb költöznék kicsit, mondjuk, Délegyházára, már csak évi 28 ezret jelentene, de nem ám az előzőeknél, hanem a Postánál. A szelíd nagymamának megmagyarázhatatlanul rossz a renoméja az Allianznál. 70 ezerért kegyeskednének ügyfelükké fogadni, egy tízessel többért, mint a szentendrei úrhölgyeket. Megkérdezem anyámat (ő a délegyházi), tán csak nem valamelyik barátnőjével szoktak ámokfutni a boszorkányszombatokon?

Érti ezt valaki, mi alapján szelektálnak a biztosítók? Nehéz logikát felfedezni. Biztosan van benne valami, mint például a kárstatisztika, a forgalom vélt sűrűsége, a gépkocsi típusa, teljesítménye, a tulajdonos vagy üzembentartó életkora. Az a lényeg, hogy egyetlen üdvözítő megoldást nem tudunk kínálni. Tessék felkeresni a biztosítókat, honlapjukat, az alkuszokat, és kiszámolni, van-e jobb ajánlat? Ha igen, szerintem megéri az a ráfordított órácska. Talált pénz, mérhetően többet a drágábbért sem adnak.