Kerekes vasalók barokk kertben

Tavaly, az I. Pneumobil Versenyen egyértelműen kiderült, hogy az elsősorban ipari felhasználásra gyártott pneumatikai elemekből nem is olyan nehéz önerejéből mozgó járművet készíteni. Az idei dzsemborin már arra volt kíváncsi mindenki, meddig sikerül kitolni a műszaki racionalitást szürreális dizájnba foglaló járművek teljesítményhatárait. 30,8 km/óra végsebesség és 8,46 kilométeres hatótáv az idei csúcs, amit persze nem egy, hanem két géppel értek el.

Ön most kacagva legyint az adatok láttán? Akkor merüljön el a belső égésű motoros közlekedés hőskorában: épp ilyen esetlen, csetlő-botló szerkezetekkel találkozhat, amiken csak nevettek a sportos homokfutók, a míves, kifinomult hintók, a masszív társzekerek tulajdonosai. És lám, mekkora sikersztori lett a vége − a fosszilis tüzelőanyagokat elégető, egyre kifinomultabb automobilok globális elterjedésével sikerült megbetegíteni az egész bolygót.

A halott élőlények több millió év alatt, nagy nyomáson elfolyósodott testéből készült tápoldat fogyóban van, ezért egyre többen kutatnak alternatív energiafajták, illetve az ezekre alapozott, valóban használható technológiák után. A jövőben alighanem többféle energiaforrást használunk majd a közlekedésben, és ezek közül az egyik a sűrített levegő lehet. A Pneumobil Verseny tanúsága szerint a mérnökpalánták képzeletét erősen foglalkoztatja ez a hajtásmód: a tavalyi futamon tizennégy csapat állt rajthoz, az idein már harminc. Akkor 76-an serénykedtek a versenyjárgányok körül, most 131-en. És változott a helyszín is: a rendezvényt az egri Bosch Rexroth pneumatikagyár udvaráról átültették Eger szívébe, a belvárosban található Érsekkertbe. A barokkos közparkban sosem volt még autóverseny, és most is csak azért lehetett, mert a légjárgányok nem szén-dioxidot pufognak ki motorjukból, hanem szűrt levegőt.

Filozofikusabb hajlamú egyének megfigyelhették, hogy az intelligens teremtésbe igenis be van építve a folyamatos fejlődés, az evolúció. A 2008-as első bátortalan tapogatózások után az újrázó csapatok komoly mértékben továbbfejlesztett gépekkel jelentkeztek, és többen közülük célszerszámokat alkottak egy-egy versenyszámra: nyomatékos, pörgős masinákat a gyorsasági, gyorsulási futamokra, és takarékos csettegőket a hosszú távú megméretésre. Az „öreg” rókák már tudták, hogy alacsony építésű gépek kellenek, elfogadhatóan stabil futóművel, erősebb kerekekkel. Az újonnan benevezők közül többen még túlságosan széles, ezért szűk szakaszokon nehezen manőverezhető, vagy feleslegesen magas, ezért kanyarokban nem elég gyors gépekkel érkeztek.

A Debreceni Széllovagok gyorsasági győztes és fődíjas pneumobiljának minden porcikája szemléletesen illusztrálja ezt a fejlesztési folyamatot. A zártszelvény vázat többször átdolgozták, mire elérték az általuk elképzelt stabilitást. A vezető áramvonalas kis karosszériában ül, melynek orrát apró fricskaként Alfa Romeo-hűtőrács díszíti. A sofőrülés mögött, de a hátsó kerék előtt, tehát középmotoros elrendezésben dolgozik a rafináltan konstruált motor. A munka javát két nagyméretű pneumatikus henger végzi, teljesítményüket szükség esetén még két kis henger bekapcsolásával tovább lehet növelni. A debreceni egyetemisták mindkét versenyszámra alkalmassá tették tehát a gépüket – ami még úgy is megnyerte az összetett versenyt, hogy a szakmai zsűri a két kis hengert lekapcsoltatta. Érdemes megnézni a kerekeket, különösen a nagyobb erőhatásnak kitett hátsót: ez bizony motorkerékpárról származik, a felniken pedig jól tapadó slick abroncsok feszülnek.

Mélyre ültették azt a járgányt is, amellyel a BME Gyalogkakukk csapata második lett a gyorsulási futamon, és megkapta a legkreatívabb jármű címet is. A kéthengeres, programozható vezérlésű pneumobil vezetője a motor fölött hasalva irányítja a hosszú, de keskeny nyomtávú, leginkább verseny-motorkerékpárra hajazó szerkezetet, amely igen látványos versenyzést engedett meg mindaddig, amíg a gyorsasági pálya éles visszafordítójában ki nem tört a jobb első kereke.

Nagyokat horkantott a nép a Pneumococcus csapat (Széchenyi Egyetem) gépe láttán is, amellyel harmadikok lettek a gyorsasági versenyben. A Matchbox-méretű légautóra a szorgalmas építők pofás kis karosszériát rittyentettek, amibe valami rejtélyes módon bele lehet gyömöszölni egy négyrét hajtogatott embert. A négyhengeres légmotor meglepő vehemenciával mozgatta a stabil útfekvésű aprójószágot, amelynek megjelenését mindig nagy taps kísérte.

Ennél már csak egy pneumobil aratott zajosabb tetszésnyilvánítást, a Kecskeméti Főiskola Lecsó csapatának meseautója. Az alkotók nem vehemens versenygépet építettek, hanem egy bulikocsit. A kétüléses, piros meseautó közönségdíjas lett, bizonyítván, hogy ez a roadster-alapforma ősi ösztönöket mozdít meg a járműrajongókban. A karosszéria egyébként valamikor egészségesebben nézett ki, ám a fényező olyan festékkel ment rá, ami megtámadta az üvegszálas műgyanta karosszériát. Biztos nagyon mérgesek voltak a kecskemétiek, amikor a megroggyant formát meglátták, de utólag elmondhatjuk, hogy ez a deformált kivitel csak fokozta a járgány verdás báját.

Idén nemzetközivé vált a Pneumobil Verseny, hiszen Marosvásárhelyről és Nagyváradról négy csapat is érkezett Egerbe. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Aratók csapata két nőibicikli-váz és sok egyéb kerékpáralkatrész felhasználásával épített, józan konstrukciójú, könnyű gépével meg is nyerte a távolsági futamot.