Nem kell üveggömbbe bámulni ahhoz, hogy tudjuk: a „személyire viszem az autót” korszak lejárt. Aki mostanában azt tervezte, hogy lecseréli harmincéves Skodáját, Komár mopedjét, biciklijét, esetleg Medzsó-gyűjteményét egy új Swiftre, későn ébredt. Pedig ha sürgősen kell autó, cselekedni kell.

hirdetés

A fejlett világ lakói, minket is beleértve, egyelőre nem érzik
nagyon a gazdasági válságot. Valamivel több lett
a munkanélküli, Amerikában néhány idős embernek összeomlott élete
során összekuporgatott nyugdíjbiztosítása, az autógyári munkások
kevesebben vannak, akik a gép mellett maradtak, azok is kevesebbet
dolgoznak. Meg persze az ingatlanszektorban is dermed a renyheség
iszapja. De úgy tűnik, nem marad el a karácsonyi roham
a boltokban, olcsóbb a benzin, csökken a fűtés ára.
Persze, mert a Nyugat bepánikolt, nem fogyaszt annyit, ez pedig
leviszi az energiahordozók árát, örülni nincs okunk. Talán nem is baj,
úgyis elég rossz már a szén-dioxid-egyensúly a Földön, most
legalább kicsit lassabban rombolunk.

Amit viszont már érzünk, az a hitelválság. Rövid ideig
elmaradtak a lakáshitelek, most megint vannak, de nem svájci frank
alapúak, hanem eurósak, mert az euró még hozzáférhető nagy
mennyiségben. Na ja, fussa az IMF-hitelkeretből. De
a jelentkezőknek már nem a 30, hanem a 70 százalékát
utasítják el a pénzintézetek, ami azért komoly intő jel. Az
autófinanszírozás is megingott pár hétre. Köszöni a beteg, most
már jobban van, a többségnek nem kell elhalasztania
a tervezett autócserét. Ám a magasabb kamatok, nehezebben
megszerezhető támogatás miatt nagyobb összegűek lettek
a törlesztőrészletek, tehát sokan kisebb, mások egyszerűbb kocsit
választanak.

Egy rétegnek messze elszállt az új autó lehetősége

Egy réteget viszont erősen érint a hitelválság. Nézzék csak
meg, egy
rakás dolgozót elbocsátott a mintacégnek tartott Magyar Suzuki Zrt. , és
a
Skodánál is mind hosszabbak a leállások . E két márka vevőinek nagy része
ugyanis – feltehetőleg egész Európában – a kedvező hitelekre
alapozott. Nulla és tizenöt százalék közötti befizetéssel vitték haza
autóikat, előszeretettel választották a 120 hónapos, fordítsuk le
magyarra, 10 éves futamidőket. Sokan ingatlant nem hajlandók így venni,
nemhogy egy porladásra erősen hajlamos, gyorsan avuló acéldobozt.

A Swift bejáratásának élvezete is csak bő négyszázezer kifizetése után illet bárkit

Optimista becslés szerint is a Suzuki- és Skoda-vásárlók 20-25
százaléka nem volt reális vevő, az extrém hosszú futamidejű, különösen
alacsony indulóösszeges hitelek nélkül még jó darabig nem szippantott
volna újautó-szagot. Ám a kereskedőknek pörgetniük kellett
a készleteket, tolták rá a vevőkre az autókat, amiket
a gyárak hasmenésszerűen kitojtak magukból. Nos, ennek vége.

Heteken belül megszűnik mindenféle olyan újautó-finanszírozási
konstrukció, amelynél az indulórészlet 20 százalék alatti,
a futamidő 96 hónap feletti. Ez a fordulat pedig
a tipikus Suzuki-, Skoda-vevő orra előtt lehúzza az autószalon
redőnyét. A reménybeli suzukisokéhoz, skodásokéhoz hasonló cipőben
járnak a Chevy-, Kia-, Hyundai-, Dacia-vásárlók, de az olcsóbb
Fiatokra, Peugeot-kra, Citroënekre vágyóknak is új lehetőségek után
kell nézniük.

Agyő, nejlonletépés az ülésről, felejtős lett a betartandó
bejáratási időszak, nem lesz LKU-s, LKV-s, LKW-s rendszám az autón.
Mert az a kocsi, amire mostantól gondolhat a nulla forintját
izzadtra gyűrögető vevő, maximum valami tizenéves PKW – értsd: egy
valamikor rég, német importból idehullott csoffadék lehet.

Kiket érint leginkább?

Hol ez a sok vevő, aki most mind lemaradt az újautó-vonatról?
Csomót morfondíroztam ezen, hiszen a tipikus autósnak azért van
valamilyen érezhető értékű kocsija, amit valamennyiért csak beszámol
most is a kereskedés. No meg, aki be tud vállalni bő negyvenezer
forintnyi (30 ezres törlesztő, plusz 10 ezer cascóra) havi kiadást, az
hozzá tud tenni még pár százezer forintot a beszámítási értékhez.
Egy ilyen embernek azért biztosan összejön egy szűzúj
Swift 2,5
milliós befizetőjének a 20 százaléka, azaz félmillió forint, még
ha erőlködnie is kell miatta.

A második generációs Fabia, amit már nem lehet személyire hazavinni

De nem, rájöttem, hogy sokan vannak, akik kiesnek még ebből
a körből is. Például azok a fiatalok, akik most állnak
munkába. Fizetésük már van, kocsijuk még nincs, használtat nem akarnak
venni, mert tapasztalat híján félnek tőle, talán joggal. Vagy az
idősek, akik alól most decemberben dőlt ki a
huszonkilenc éves faros Skoda , és úgy döntöttek, vesznek utoljára egy új kocsit, ami húzza
alattuk még tizenöt évig. Hiszen az Aldiba csak el kell jutni valahogy.
Meg azok is érintettek, akik eddig bent laktak a városban, és nem
volt autójuk, mert BKV-val vagy biciklivel jártak, de idén nyáron
kiköltöztek Verőcére, mert nem bírták már a szmogot. Nekik is kell
az autó, ők is szívesen választanák a garanciás, még kilométerek
százezrein át biztos indulást, meleg fűtést, könnyen vett műszaki
vizsgát ígérő
Skoda Fabiát. Nos,
nekik nem kínál többé megoldást az újautó-szektor.

Mi igen. Számoljunk kicsit, ebben a helyzetben nem lehet
megúszni az algebrát. Tehát ha valaki eddig el akart vinni egy 2,5
milliós Suzuki Swiftet (
Splasht, Fabiát,
Dacia Sanderót)
a szalonból ingyé’, 120 hónapos futamidőre, csak a havi
törlesztőrészlete nagyjából 30 ezer forintra jött ki, plusz hozzá egy
baráti 10 ezres casco, azaz negyven darab ezres ugrott elsején
a kasszából. Tízszázalékos, azaz kétszázötvenezer forintos
befizetéssel (lehetett az akár a beszámolt autó ellenértéke) is 26
ezer plusz 10 ezerre jött ki a havi díj. Tehát fent körülírt
vevőnek nagyjából negyvenezre így is, úgy is lett volna havonta.

Megvan az első részlet. Negyvenezerből viszont olyan autót venni nem
lehet, ami Verőcéről éveken át mindennap bejön Budapestre, és még egy
darabban vissza is megy oda. Sajnos nyolcvanezerből se nagyon, mert
nagyjából kétszázezer forintnál kezdődik az a szint, ahol némi
mázlival elvárható a napi működőképesség. És ebben
a magasságban már biztosan érezhető az előrelépés
a harmincéves Skodához képest – hogy gondoljunk
a nyugdíjasokra is.

Új a Sandero, nyilván keresek majd sokan, de még az alapkivitelhez is kell közel négy kiló

Kétszázezer forint a Swift öthavi részlete lenne, ennyit
egy-két hónap alatt össze tud kaparni egy olyan család, ahol meglett
volna a havi negyvenezer elszórható pénz a törlesztőkre.
Ötszázezret biztosan nem, háromszázat még talán éppen igen. Legyen ez
az alapköve az okfejtésnek: 2-300 ezer forint vérzivatar árán, de
muszájból azért összekaparódik.

Mivel a pénz szűkös − meg persze félre kéne tenni később, hogy
egyszer majd mégiscsak sikerüljön beülni abba a jobb, újabb
autóba, ami most elúszott −, nem szabad álmodozni. Praktikus, jó
alkatrészellátású, tartósnak mondott autó lebegjen a szem előtt.
Az öreg japán gyártmányok általában megbízhatók, de ha véletlenül nem,
esetleg hetekig áll az autó, jöhet az e-bay, a bontó,
a szaki, aki ismeri a japán trükköt. A nagyobb (értsd:
1,6 liter fölötti) autók általában többet esznek, drágább
a biztosításuk, ezeket is hagyjuk ki a számításból. Az Astra
F-ek ennyi idősen nagyon rohadnak. Tehát punnyadt, nem vérpezsdítő,
kicsi, de célszerű autót keresünk.

Van ám hitel használt autóra is. Számolgattunk, fény gyúlt az alagút
végén.

Tegyük fel, hogy összeszedünk 200 ezret, ez alá öngyilkosság
merészkedni

Ez csak tizenöt éves, és nincs negyedmillió. A Corsa A jó autó is

Az expressz.hu keresőjébe tehát bepötyögtem a 200-300 ezres
összeget. Opel Corsákon akadt meg a szemem. Még az első fajta,
dundi sárvédőkkel, örök életűnek mondott mechanikával, utasterükben az
olcsó Privileg háztartási gépek csikorgó célszerűségével. De ha nincs
jelentős korrózió, egy ilyen kocsi sokáig használható, mindenütt
szervizelhető, kevés alkatrésze van, az se szeret elromlani,
a csajos utódmodell pedig ennek a kockának a sárba
nyomta le az árát. Tudom, hogy a csillogó Fabiához képest
visszalépés, de legalább ki lesz fizetve. 250 és 300 ezer forintért is
találtam, utóbbi – állítólag – idős hölgytulajtól származik. Bár nem
tudom, ez rosszat jelent-e vagy jót.

Húszéves, de eséllyel még ketyeg pár évig. Golf II 245 ezerért

Egy mérettel feljebb, a legendásan tartós
Golf II-ből is akad
a horogra, húszévesen, enyhén nagy motorral (1,6-os), de
eredetinek tűnő, lemezfelnis standban. Ugyanebben a méretben hat
évvel fiatalabb autót is ki lehet fogni, ráadásul csak 1,4-es motorral.
Renault 19,
a titkos tipp, sokak szerint az utóbbi évtizedek egyik
leggyűrésállóbb francia típusa. És mindössze 270 ezer. Meg az első
Fiat Punto is jó
kocsi hírében áll (szemben a másodikkal, ami közel sem annyira
megbízható), ilyen is akad. 1994-es, tehát a széria legeleje, 290
ezer forintért ne várjunk újabbat.

Rozsdamentes Swift 1995-ből. 290 ezer forint

Ha pedig valaki eldöntötte, hogy a híres
Suzuki-megbízhatóságból nem enged, neki is akad hús a kondér
alján: 1995-ös
Swift,
rozsdamentesnek mondják, a motor 1,3-as, a fényezés metál, az
ár 290 ezer. Finom masszírozgatással még tíz évig autó. És ha valakinek
mániája az évjárat, hát találtam neki egy
Daewoo Ticót. Nem
a bunkerszerűség mintaképe, Rembrandt sem ilyet festett volna, de
a
Népítélet szerint agyonüthetetlen, tűrhetően bele lehet préselődni sokan, 299
ezer az irányára. És milyen keveset eszik, el sem tudják képzelni.
Ehhez képest az az új Dacia Sandero benzintemető lett volna. Na, máris
szimpatikusabb.

Akinek csak a kor számít, annak itt egy kilencéves Tico 299-ért

Valljuk be, ezek a fenti kocsik azért fájdalmasan hatnak egy
ujjlenyomat-mentes
Loganhoz képest.
Oké, ahhoz mérve talán mégsem, de esetükben az újszerűség tényleg csak
korabeli prospektusokból idézhető fel. Lehet vigadni, feljebb is lehet
lépni, nem is kevéssel. Hogyan?

Hunyorított szemmel szinte új, és csak 200 ezer kell hozzá

A nehezen összevakart 250-300 ezer forint ugyan még messze van az új
gép 500 ezres beugrójától, és ha ennyiért oda is adnák mondjuk azt
a jó kis Kia Riót, akkor sem biztos, hogy egy ilyen spórolási
akció után a család tudná miből fizetni a negyvenezres
részleteket és a cascót. De létezik használtautó-finanszírozás is
a világon. Próbálkoztam kalkulátorokkal, minimum 200 ezret egy
ilyen kocsinál is le kell tenni, tehát a kétszázezer tiszteletben
tartása mellett egymilliónál drágább kocsiról szó sem lehet.

Egymillió. Hirtelen milyen jónak tűnik, mi? Ember, ezredforduló
környéki autót adnak ennyiért! Ráadásul nem negyvenezerbe’ fáj
a törlesztő, hanem – részben mert nincs casco, részben pedig mert
kisebb összegről van szó – csupán 12-13 ezer forintokba. Nagy
a különbség. Természetesen 96 hónappal számoltam, nem 120-szal,
azoknak a konstrukcióknak ebben a körben is vége lesz
rövidesen.

Bármilyen megbízhatósági versenyben ma is ott lenne az élbolyban: Nissan Almera 1999-ből, 897 ezer könnyen hitelezhető forintból

Tök jó kis kocsikat találtam. Például 900 ezerért 1999-es, gyönyörű,
metálkék Nissan Almerát, a szétüthetetlent, adják mellé
a jegyzőkönyvet a rétegvastagság-mérővel ellenőrzött,
törésmentes karosszériáról. Szuper, még klíma is van benne! Csak ne
balesetezzünk vele, mert az első Almera már a maga korában is
borzalmasan rossz volt a törésteszten. Máskülönben tökéletes
választás.

Aki nagy csomagtartóra és törésvédelemre vágyik, az a tucatnyi évet számláló, igazoltan törésmentes Golf III Variantot is hazaviheti kevesebb mint kilencszázért

Két évvel korábbról praktikus kombi
Golf III-at is
árulnak ugyanennyiért, hasonló törésmentesség-igazolással, 1,4-es,
takarékos motorral, sokkal biztonságosabb utasvédelemmel. A III-as
széria, tehát még tágas. Vagy 1,1 millióért parancsol egy
légkondicionált, két légzsákos, szervokormányos
Suzuki Ignist? Esetleg
jöhet az előző
Fabiából egy 1,2-es
szintén 1,1-ért, azonos évjáratból? Nem, ebben nincs légkondicionáló,
nem kell. Akkor talán a 2002-es Swift szedán, ABS-szel, AC-vel,
négy motoros ablakkal, nem egészen százezer kilométerrel, alig
kilencszázezerért?

Ha már nem lehet új Logan, jó lesz egy szinte újszerű Thalia is talán. 2002-es autó egymillió-kilencvenezerért

Ha pedig új Logant szeretett volna, és kellene a nagy
csomagtartó, mit szólna egy
Renault Thaliához? Nem
nagyon szabad nézegetni, mert az ember szájában megkeseredik
a falat, de tagadhatatlanul jól használható, kényelmes, kis
igényű, megbízható kocsi. Egy időben a legmegbízhatóbb Renault
volt – hát ennyire. A 2002-es példány motoros ablakos elöl,
klimatizált, adnak hozzá téli és nyári gumikat, és nincs 1,1 millió
forint.

Egymillióért egy 1999-es Focus? Kétszázat letesz az ember, viheti

És van ezért a pénzért már
Toyota Yaris,
Nissan Micra,
Ford Focus kombi,
Opel Astra G Caravan is, mind 950 ezer és 1,1 millió között, az 1999-től 2001-ig
terjedő időszakból, persze légkondicionálóval. Még 2000-es Corolla is
akad 1,1 millióért, igaz, abban nincs klímaberendezés. Hiába,
a tartósság ígéretét meg kell fizetni, ha pénzzel nem lehet, akkor
egy ujjperc, alias légkondicionáló levágásával. Hűha, még egy 2004-es
Dacia Logan is befigyel. 1,1 millió szintén, sajnos nem tudni, hogy
képes-e hűteni – félek, hogy nem.

Szinte még csak bejáratós a 2004-es Dacia. 220 ezer forint az asztalon, és adják. A maradék 870 ezeret ráérünk később átadni

Újszerű használtat háromszázezerből? Nem lehetetlen

Ha már ennyire merészen beleturkáltam mások pénztárcájába,
eljátszadozom a gondolattal – mi lenne, ha sikerülne valahogy
összekaparni 300 ezer forintnyi indulótőkét? Az már az 1,5 milliós
kategóriába visz. Igen, ennyiért már létezik lényegében vadonatúj autó
is, és még mindig csak húszezres törlesztőrészleteknél járunk.

Ez kérem, szinte új autó másfél millióért. 2008 végén is elvihető 300 ezer forint átnyújtása után. 2008 év eleji Chevy Spark

Egy
Chevy Spark
a kiszemelt. Nem Swift, nem is Fabia, csak egy, khm… Spark. Kicsi,
egyszerű, de előttünk még csak egy tulaj gyerekei öntötték le kólával
a hátsó üléseket, és nem több rétegnyi, tán’ még Bedeco-nyomot is
tartalmazó kakaógumi alól kell előbányásznunk a kárpit eredeti
színét. 2008-as az autó, 1,5 millióba kerül. Fehér, tehát divatos. És
van rajta még bőven garancia. Istenkirályság, persze ha az egészen apró
királyságok témakörében maradunk.

Három éves Picanto, és első körben csak háromszáz pénzünk bánja

Ennyi pénzért kis híján hozzájutunk azokhoz a típusokhoz,
amikről a hitelválság előtt álmainkat gyúrtuk. Már az új,
2005−2006 közötti Swifteket adják másfélért, és az előző Fabia legvége
is előszivárog az Expressz bugyraiból. Akad 2005-ös
Kia Picanto,
2004-es
Ford Fiesta is
ennyiért, igaz, Toyota Yarisból a hatéveset mérik a fenti
áron. És persze egyikben sem kérdés a klíma megléte, mindben
százezer alatti a kilométer. Ha nem töröttek, nehéz rosszul járni
velük.

Átlépve a 300 ezres indulóval elvihető kategóriába találunk 2004-es Ford Fiestát is. Tágas, megbízható, ügyes

Hitelválság van ugyan, de az élet megy tovább, és ez így van jól. Ha
nem pánikolunk, és visszük tovább a dolgainkat, talán
a gazdasági utórezgések sem lesznek annyira súlyosak jövőre. Ha
például nem adjuk fel azt a jó kis állást, csak mert kiköltöztünk
vidékre. Vagy ha továbbra is a tíz kilométerre levő, olcsó Aldiba
járunk kéthetente farhátért, a két háztömbnyire lévő, méregdrága
CBA helyett. Megoldás mindig van, kétfélét is tálaltunk. Elég egy
nagyot rántani a gatyaszíjon, és rögtön akad használható autó. Ha
pedig az újszerűség is követelmény – nos, akkor létezik
használtautó-hitel is. Ha konstrukcióként nem is
a legbarátságosabb, amennyiben a THM-eket nézzük, még mindig
jobb, mint a nem megvehető új autó. Aggódni nem kell, megoldás
lesz.