Amerikai autó dream team

Duesenberg

A Németországból kivándorolt Fred és August Duesenberg autodidakta mérnökök remekül értettek az autók tervezéséhez és építéséhez, de cégeik vezetéséhez nem sokat konyítottak. Így történhetett meg, hogy az 1913-ban alapított Duesenberg Automobile & Motors Company tíz évvel később kicsúszott a kezükből.

Pedig rendkívül modern és sikeres versenyautókat építettek, első "nagyszériás" autójuk, a Model A is kitűnő, korát megelőző konstrukció volt. Az első amerikai soros nyolchengeressel szerelt alvázat a korszak legjobb karosszériaépítői öltöztették fel, és ez volt az első autó, amelyiknek mind a négy kerekét hidraulikus fék lassította. A siker ennek ellenére - részben talán a háború után nem túl jól csengő német névnek köszönhetően - elmaradt.

A fivéreket így kivásárolták a cégből, és ők visszatértek a versenyautóépítéshez. Ebben viszont nagyot alkottak: 1914-ben csak a 10. helyen végeztek az Indy 500-on, de két év múlva már az ezüstérmet hozták el, 1924-ben, '25-ben és '27-ben pedig győztek a Duesenbergek ('23-ban a Pace Cart adták). Európában az 1921-es Le Mans-i Francia Grand Prix elnyerésével tették ismertté a márkanevet. A sportsikerek ugyan jótékonyan hatottak az utcai Duesenbergek eladására, de a céget ez sem mentette volna meg az újabb csődtől; ehhez már Cord segítsége kellett.

Az új tulaj pénzt pumpált a cégbe, amely 1928-ban kihozta legsikeresebb autóját, a híres Model J-t és a feltöltött SJ-t. Építőinek deklarált szándéka szerint ez volt kora legjobb, mindenesetre legdrágább amerikai autója. Egy Model J ára átlagosan 15 000 dollár volt, de karosszériától, kiviteltől függően akár 20 000 is lehetett. (Összehasonlításképpen, a Cadillac V16-os csúcsmodelljéhez valamivel 7000 dollár felett már hozzá lehetett jutni, egy Ford V8 Deluxe Phaeton mindössze 545 dollárba került.)

Ezeket az autókat valóban csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak: Windsor hercege, ünnepelt filmsztárok, mint Clark Gable, Gary Cooper, Mae West vagy Greta Garbo, illetve az olyan gazdag üzletemberek, mint Randolph Hearst sajtómágnás vagy az excentrikus milliomos, Howard Hughes (akit Leonardo DiCaprio alakított nemrég az Aviator című filmben).

A Model J/SJ-ből 9 év alatt 500-nál is kevesebb készült - a pontos számon a Duesy-szakértők is vitatkoznak, mivel egy-egy példány gyakran többször is kapott karosszériát. Napjainkra nagyjából 380 autó maradt fenn, ebből négy Jay Leno amerikai showman gyűjteményét gazdagítja.

Cord

Miután rendbehozta, és a legjobb ár-érték arányú presztízsautóvá formálta az Auburnt, megmentette, és a legexkluzívabb luxusmárkává tette a Duesenberget, 1929-ben Cord a saját nevét viselő autóval töltötte ki a két patinás márka közötti rést. Ez volt az L-29, Amerika első fronthajtású autója. Ezt 1934-ben követte a 810/812 típus, amely áramvonalas alakjával formatervezési iskolát teremtett.

A Cordok is meglehetősen drágának számítottak, és az alacsony példányszám miatt - a Duesenbergekhez hasonlóan - sohasem termeltek profitot, csak fényezték az Auburn hírnevét. Az elsőkerék-hajtás forradalmi technikának számított, ez pedig nemcsak vonzotta az újdonságokra fogékony vásárlókat, de sokakat el is riasztott a Cordtól. Akárcsak a gyártási nehézségekről, műszaki problémákról szóló hírek.

A bukás

A 20-as évek végére az Auburn megtízszerezte a Cord-éra előtti eladását, és évi húszezernél több autót értékesített. A gazdasági válság pár évig különös módon megkímélte a luxusgyártókat, Auburnből is 1931-ben kelt el a legtöbb, bő 32 000 darab. Amíg jól ment az üzlet, Cord a tőzsdén is gyarapította vagyonát, kockázatos üzletei sorra bejöttek. Gyors gazdagodásával ellenségeket is szerzett magának. 1933-ban, hatalma csúcsán csendben Európába költöztette családját, sohasem mondta el miért. Két év múlva ugyanilyen titokzatosan és csendesen költöztek vissza.

Az üzlet kezdett elromlani. A válság mélyebb és hosszabb volt, mint amire számítani lehetett. Az elsőkerék-hajtás gyártásával problémák adódtak, és a 810 gyártásba állítása is sokat késett a bemutató után. Az Auburn hiába kínálta V12-es modelljeit fele annyiért, mint a Cadillac, ha 1932-ben már alig akadt ember, aki bármilyen áron érdekelt volna egy V12-es. Az eladások mélybe zuhantak; 1935-36 folyamán már kevesebb, mint 7000 Auburn kelt el, a '37-es modell meg sem érkezett. Ahhoz, hogy a "mini-GM" túlélje a válságot, valódi GM-nek kellett volna lennie.

Cordot az értékpapír-felügyelet (SEC) is perbe fogta különféle tőzsdei szabálytalanságok miatt, és 1937-ben a bíróság ítélete nyomán kénytelen volt megválni részvényeitől. Az új tulajdonos azonnal bezárta a veszteséges gyárakat.

Epilógus

E. L. Cord életének további 37 évében az üzleti élet számos területén szerencsét próbált: a bányiparban, az ingatlanpiacon, de életbiztosítással, rádiós műsorszórással is foglalkozott. Olyan emlékezeteset nem alkotott többet, mint korábban az autóiparban. A politikában is próbálkozott: Nevadában részt vett a törvényhozás munkájában, sőt 1958-ban még kormányzónak is jelölték. Utóbbit visszautasította, de sohasem mondta el, miért. 1974-ben, 79 éves korában, rákban halt meg.