Szerszám Szombat - emelők
Új rovatot indítunk, Szerszám Szombat néven. Ebben sorban bemutatjuk azokat a szerszámokat, amire egy amatőr vagy félprofi autósnak szüksége lehet a mindennapi szíváshoz, vagy a garázs-barkácsoláshoz.
Múlt héten megmutattuk, milyen kerékkulcsok közül választhatunk. Ezek önmagukban persze nem elegendőek egy kerékcseréhez, ezért most megnézzük, mivel emelhetjük fel az autót ilyenkor.
1. Gyári emelő
Általában trapéz vagy féltrapéz emelőt mellékelnek az autókhoz, magasabb osztályban szokás a klasszikus oszlopos „Zsiguli-emelő” valamivel kifinomultabb változata. Előbbiek szimpla mechanikus elven működnek, a szárakat egy menetes rúd húzza össze, amelyet a mellékelt karral tekerhetünk. Utóbbinál egy zárt házban egy menetes száron emelkedik fel az emelőkar. Ahogyan a kerékkulcsnál, itt is igaz, hogy letudni való tételek, nem feltétlen minőségi kivitelben. Szintén gyakran előfordul, hogy a második, vagy sokadik tulajdonos már hűlt helyét találja. Az autó eredeti gyári emelőjének profilját általában úgy alakítják ki, hogy illeszkedik az emelési pontokhoz, nem roncsolja például a küszöb hegesztett éleit.
Előnyei:
- ingyen van, hacsak az előző tulaj nem tartotta meg;
- általában gyári helyen rögzíthető az autóban;
- relatíve kis helyet foglal;
- kialakítása illeszkedik a gyári emelési pontokhoz;
Hátrányai:
- gyakran nem túl erős konstrukció.
- az emelési pontokon kívül máshol általában nem használható biztonságosan
- jellemzően erőből kell tekerni, fárasztó a használata
- nem túl stabil, általában egyetlen ponton támaszkodik a földre;
Nagyjából ugyanazt lehet elmondani róla, amit a gyári emelőről. Általában ennek pótlására érdemes megvásárolni, hiszen jó esetben annak helyére rögzíthető is. A hajtókar kialakítása általában praktikusabb, például csuklós, ellentétben a gyári, jellemzően fix karokkal. Ideális esetben az emelőprofil kialakítási is olyan, hogy az emelési pontban korrektül fekszik fel.
Előnyei:
- általában a gyári emelő helyén rögzíthető,
- kis helyigény;
Hátrányai:
- az emelési pontokon kívül máshol általában nem használható biztonságosan,
- jellemzően erőből kell tekerni, fárasztó a használata;
-a gyárihoz hasonlóan általában nem túl stabil;
3. Palackemelő
Olajjal töltött, hidraulikus emelő, álló munkahengerrel. A közepéből általában egy menetes rész kitekerhető, ezt az emelési pontig érdemes kitekerni, hogy a munkahenger teljes munkamagasságát ki tudjuk használni. A mellékelt karral emelhető, illetve ugyanezzel lazíthatjuk a leeresztő szelepet a leengedéshez.
Előnyei:
- Könnyen kezelhető, a hidraulikus áttétel és az erőkar miatt nem igényel komoly izomerőt;
- Személyautó méretben (kb. 2t terhelhetőségig) nem igényel komoly helyet, elrejthető a csomagtérben;
- Olcsó, gyakran a trapézemelő árában, vagy akár az alatt beszerezhető;
- Általában széles talpon áll, meglehetősen stabilan;
- Haladóknak akár 10, 15, 20t verzióban is elérhető;
Hátrányai:
- Nem egy tiszta berendezés, az olajtöltés miatt némi szivárgással mindig számolni kell;
- A kis méretű fej miatt nehéz megfelelő emelési pontot találni;
Hol emeljünk?
Kézenfekvőnek tűnik a válasz: a gyári emelési pontokon. Új autónál ez nem is jelent gondot, de egy tíz évnél idősebb autónál, amelyet évente kétszer, a téli kerekek felszerelésénél a gyári pontokon emeltek fel, rendes korróziós nyomok jelennek meg, és bizony komolyan elgondolkodik az ember, vajon mikor szalad be az utastérbe az emelő feje...
Érdemes tehát alternatívák után nézni. A futómű lengőkarjainak bekötési pontjai, vagy más, láthatóan merev, nem a karosszéria lemezeihez tartozó pontok megfelelőek, hiszen ha ezek felülete sérül is az évek alatt, jóval olcsóbban javítható, cserélhető, mint amibe bármilyen lemezmunka kerül. Az ideális megoldás persze a keménygumis tappanccsal emelés, de ilyet általában csak a szervizek csápos emelőin látunk.
A meglehetősen hülye nevét nem arról kapta, hogy alkalmas krokodilok emelésére - pusztán hasonlít egy kitátott szájú krokodilra. Műhelyszerszám, autóban gyakorlatilag kezelhetetlen, nem ajánljuk tehát egy defekthez. A téli-nyári átállásra, vagy otthoni garázsjavításokhoz remek társ. A földön gurul, súlya ellenére tehát elég könnyen helyére játszható. A hozzá adott karral emelhető, és ugyanezzel nyitható a leeresztő szelep is. Gyorsan, pontosan használható.
Előnyei:
- A többihez képest általában ennek van a legnagyobb munkamagassága;
- Gurul, könnyen helyére illeszhető;
- Gyorsan emel, gyorsan ereszt;
- Stabil, négy keréken, nagy felületen áll – ha a fej határozottan támaszkodik, akár komoly munka is végezhető egy ezzel felemelt autón;
Hátrányai:
- Mérete és súlya miatt nem érdemes magunkkal hordani;
- Ahogy a palackemelő, ez sem marad tisztán;
+1. Bak
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az emelők konstrukciójukból adódóan mobil, mozgó eszközök. Meghibásodhatnak, elmozdulhatnak, ezért olyan munka elvégzéséhez, amely egy kerékcserénél tovább mutat, illik az autót emelőbakokra engedni.
Ehhez persze legalább két korrekt emelési pontot kell találni – az emeléshez és a bakoláshoz is. Ha bakra eresztjük az autót, legyünk óvatosan a leengedésnél. Egy olyan pontban, ami statikusan simán elbírja akár az autó teljes súlyát, dinamikus terheléssel (a bakra ejtve az autót) elég durva károkat lehet okozni.
Feltétlen olyan bakot használjunk, ami stabilan, szélesre nyitott lábakon áll, és elég széles fejjel rendelkezik ahhoz, hogy azon az autó is fixen meg tudjon támaszkodni.
SOHA ne használjunk bak helyett tuskót, téglát, betont. Előbbi könnyen hasad, utóbbiak repednek, porlanak – egy-két beszorult, roncsolt végtag árán bárki megtapasztalhatja. Apropó, a bakok biztosítószeges rögzítése is kötelező, hasonló okokból.
Kívánunk kellemes emelést és bakolást a hétre, addig mi kereket fújunk, és elmeséljük, mire jutottunk.
