Újabb csodás szabályok a Forma–1-ben?

Az idénynyitó Ausztrál Nagydíjat követően a FIA döntéshozó bizottsága gyorsított ütemben kezdte kidolgozni a jövő szezon folyamán bevezetendő új szabályokat. Erre javarészt azért volt szükség, mert egyre több félrevezető információ áramlott a pilóták és a nézők felé, hiszen még Jenson Button (tudják, ő az, aki képtelen volt a szemmel láthatóan lassabb, ám ügyesen védekező Massán áthámozni magát a pályán) is elhitte a szezon elején, hogy sokkoló előzgetések várhatóak.

Ez azonban sajnos nem így történt, sőt, tulajdonképpen évek óta csődöt mond minden arra irányuló próbálkozás, hogy a pályaversenyek királyát látványosabbá tegyék. Mert hiába limitálták az egy szezon alatt elhasználható motorok számát, a sunyi versenyzők ettől csak még kíméletesebben vezettek, a kockázatot csak ritkán vállalták.

A váltónak is öt versenyt kell bírnia, valahogy ettől sem lett izgalmasabb a dolog, sőt, egy ideje már tankolni sem lehet. A FIA Világtanácsa már egy külön vizsgálóbizottságot állított fel annak kivizsgálására, hogy miért nem úgy működnek a csapatok, ahogy azt ők szeretnék, hogyan fordulhat elő az, hogy a betiltott tankolással és a kötelező kerékcserével pont az ellenkezőjét érték el annak, amit akartak: még több lett a taktikázás.

Érdekes tulajdonsága a gumiszabálynak az, hogy idő előtt leállított futam esetén az addig még gumikeveréket nem cserélt pilóta automatikusan 30 másodperces büntetést kap.

Közben a FOM bevételei évek óta csökkennek, meg nem erősített sajtóértesülések szerint Bernard Ecclestone már a kuvaiti E-Bayen hirdeti jachtját, és londoni rezidenciájából egy tágas kartondobozba költözött a Hyde Park japántava mellé, ahol szabadidejében pár pennys aranykárász-simogatót üzemeltet.

Sajnos sikertelen projektként könyvelték el a szudáni naplementében játszódó futamot, de a kongói kötélhíd-célegyenes is csak a közeli fákon bóbiskoló cerkófmajmok érdeklődését keltette fel. A versenynaptárból azonban gyorsan kikerült a futam, mivel megjelentek a csimpánzok és saját ürülékükkel dobálták meg a közvetítőkocsikat majd megrágták a kerékvetőket. Ennél fogva a patinás, jól ismert régi helyszínek helyett hozott homokos-kikötős-éjszakai futamok élvezhetetlen mivolta megerősítést nyert, bár volt már szó arról, hogy az idei Spanyol Nagydíj alatt nyitva hagyják a felvonóhidat…

Üzleti elemzők szerint van remény, hogy az idei szezon közepétől kezdve a bevezetett újítások beválnak és sikerül előzést vagy bárminemű izgalmat csempészni a futamokba az újabbnál újabb trükkös extráknak köszönhetően. A genetikusokból felállított nemzetközi kutatócsoport ugyan május elejére ígéri azt a – Véznaujjú makiból (Daubentonia madagascariensis) kivont – módosított gént, melynek köszönhetően a pilóták kezein nől plusz két mutatóujj, azonban a Sparco képtelen időben leszállítani az új kesztyűket, így csak júniusban szoríthatunk kezet a hétujjú Vettellel.

A tervek szépek a valóság azonban teljesen más. Évről-évre várjuk a csodát és az ígért izgalmakat és azt hiszem, minden józanul gondolkodó Forma-1-es rajongó belátta már régen, hogy bármennyire is mutogatunk, ez már nem a versenyzőkön múlik. Illetve nem olyan mértékben, mint azt gondoltuk eleinte.

Mert itt a taktika olyan súlyos fölénybe került az egyéni megoldások felett, ahonnan már nagyon nehéz akár egyensúlyba is hozni a mérleg két serpenyőjét: a versenyzők egyre inkább a boxutca és a rádió áldozataivá válnak. Emlékeznek még tán nagy port felvert vitánk alkalmával Papp Tibi távirányított droidokhoz hasonlította őket.

Mert mi van most? Recseg a rádió, nagy sustorgás, a boxutca jelentkezik:

– Fernando, Fernando, ne felejtsd el, ha felvillan a zöld lámpa, azonnal állíthatod a szárnyat a következő 847,8 méteren, ismétlem: 847,8, vigyázz, 847,9-nél áthajtásos bünti van, vétel.

– Felipe, figyelj, azt mondja a telemetria, hogy a jobb hátsó gumi balról hetedik, ismétlem: balról hetedik szálán szakadás lépett fel. Tekerd a keveréket a 4+n1 állásba, a bal hátsó szárny külső terelőjének flepnijét pedig két tizeddel lejjebb, ismétlem: két tizeddel lejjebb.

– Májköl, Májköl, negyvenhét ezreddel kéne lassabb időket csinálnod, így a hetvenharmadik körben utolér majd Robert és 1:47:823-at autózik majd, amivel Nico visszajöhet mindkettőtök elé a kerékcserék után, mivel a belsőkamerás felvétel azt mutatja, hogy Kubica cipője kifűződött, így 47 centiméterrel korábban fékez a 17-esben. Vétel.

KERS, állítható szárny, tekerd ide, tedd oda, ide állítsd, oda állítsd nyomd meg, ne nyomd meg, figyelj, vigyázz, mehetsz, nem mehetsz... mi ez gyerekek? Tényleg ilyen a száguldó cirkusz? Attól cirkusz, hogy betanított majmok ülnek az autókban?

Szegény Kubica, ha jövőre visszatér (reméljük), vajon mire számíthat? Minden bizonnyal bevezetik a már teszteken próbált BAS-t (Breath Analyzer System), mellyel a sisakokba épített szagérzékelőknek köszönhetően a hátul jövő versenyzőknek megkönnyítenék az előzést.

– Lewis, Lewis, Alonso előtted, az imént a nyolcasban felböffent, megjöttek az elemzések, tegnap elfokhagymázta a paellát, így három körön belül valószínűsíthető, hogy csípni fogja a szemét és fel kell nyitni a rostélyt. Keverék hét, KERS tízkettő és ne feledd a szárnyat! El fog engedni, mert 1 másodpercen belül van.

Nem értem ezt a segítsük-elő-az-előzést-mozgalmat amúgy sem. Sőt, annyira nem értem, hogy amikor ismét azt hallom, hogy a védekező versenyzőnek csupán egyetlen irányváltás ENGEDÉLYEZETT, csikorog fogam alatt a tévé távirányítója. Igen, ez az, sőt, javaslom, hogy jövőre szüntessük is meg azt az egy irányváltást minek? Hiszen kell az előzés, tessék, így lesz is. Sőt, ha a mögöttünk jövőt nem engedjük el, akkor egy villám-ikonos kis gombot megnyomva sokkolhasson minket az ülésünkbe beépített 50 ezer voltos sokkolóval, mintegy jelezvén szándékát.

Temérdek ilyen tuti jó ötletünk volt, mint amilyen az állítható szárny: láncon húzható gyorsforraló, amivel az előzött védekezhet, vagy az öngyújtó formájú nitróspalack, amit zsebben lehet elrejteni. Esetleg anthrax-spóra, a féklámpában felvillanó Zámbó Árpy-arc és hasonlók.

Quo vadis Forma-1? Mi lesz így vele, ha a pályán zajló történéseket a rádió és a klimatizált boxban ülő mérnökök esetleg a monitort lesők irányítják majd teljesen? Hiszen a pilótákon egyre kevesebb múlik, ők irgalmatlanul tehetségesek és rettentően tudnak vezetni, tizedekre ugyanolyan időket autóznak egy csettintésre, pontosan belőtt távolságot képesek tartani, ha kell. Igen, tény, hibáznak néha, olyankor törik a százmilliós technika, fájnak a fejek és szegények röstellkedve kullognak a palánk mellett...

A gond az, hogy az utóbbi 6-8 évben annyira segíteni akarták az előzést, hogy közben szépen-lassan megölték. Irányt váltani, de csak egyszer? Egy másodpercen belüli távnál állítható szárnyat nem használni? Az üldözőt előnybe hozni? Újabb gombokat rakni az amúgy is túlzsúfolt kormányokra? Lassan olyanná válik egy F1-es autó belseje, mint egy versenyzongora, remélhetőleg a konstruktőri cím mellé hamarosan kiosztják majd a Richard Clayderman-serleget is annak a pilótának, aki egy körön belül képes háromszor elzongorázni a kormány gombjain a Love Storyt.

Ideje lenne észrevenni, hogy maga az akció és a történés ezek által a marhaságok által egyre inkább áthelyeződik a pilóták válláról a csapat nem versenyző tagjaira, ami irgalmatlan nagy kár, néha sajnálom is a versenyzőket, tényleg.

Hiszen lassan szavuk sem lesz, minden önálló döntést hosszasan kell majd magyarázniuk, aztán ha nem jön össze valami, akkor máris rossz szemmel néznek rájuk, ugrik a jövő évi szerződés, vagy kapnak egy pénzbüntit, ha földhöz vágják a kormányt...

Hiszem azt, hogy akarnának versenyt ők is, ahogy tudtak a sokat emlegetett hőskorban, tudnak úgy vezetni ma is, pedig akkor nem volt előzést segítő rendszer, sem KERS, csak szélárnyék és annyi manőver, amennyit csak akartak. Belefért a pofozkodás, egy-egy kerékösszeérés. Ment ez H-váltóval, kuplungpedállal, a maihoz képest nevetséges telemetriával is.

Nyilván nem azt sugalljuk, hogy fejjel rohanjon mindenki a másiknak, mert az jó lesz, de volt már itt Senna-Prost páros, vagy Montoya-Hakkinen duó is (egy csapatban), aztán mégsem borította vér a pályát... Van csapatérdek, de ne CSAK AZ legyen, az embereknek bajnokokra van szükségük.

Fel kéne fogni, hogy az akció nem jelent okvetlenül előzést, bőven megelégednénk az akár rá mutató magatartással is, csak hasonlítson már, könyörgöm, autóversenyre. Mert tudnának ezek a fiúk, bármelyikük, olyan rohadtat menni, ha lehetne, hogy nem sírnánk örökké vissza a régi, szép időket, ehhez csak hagyni kéne őket. Legyen új motor-váltó minden versenyre, engem az sem érdekel, ha a Forma-1 nem lesz annyira high-tech, mint manapság, magasról teszek rá: versenyt akarok, ahogy sokan önök közül is. Legyen a versenyautó belseje ilyen:

És ne ilyen:

Az első puritán és egyszerű, rendre lyukas kesztyűvel fejezte be Senna a futamokat, annyit kellett váltania, de ő és a többiek versenyt csináltak, mert lehetett. Most pedig nem lehet. És lehessen védekezni, cikázni, a másikat feltartani, ez egy játék, melyben mindenki tudja a szabályokat, mégsem ölik meg egymást. Vagy gondolják, hogy ha idén játszódna le egy ilyen jelenet, akkor Charlie Whiting vagy Bernie Ecclestone odaállna az egymás hátát csapkodó Arnoux és Villeneuve elé, majd dádázna egyet felemelt mutatóujjal?

A francokat állna, a seggüket a földhöz vernék, ha ez lenne megint a pályán. Izgalom, vérszag és tempó, ez érdekli a közönséget. Sajnálom, de be kell vallanom, hogy tanulhatnának az Indycarból. Gondolják, hogy Arnoux engedélyt kért, hogy a biztos harmadik hely helyett kockáztasson egy óriásit a másodikért? Persze, hazai pályán volt, megpróbálta, ez tény. Most lehetne ilyet anélkül, hogy engedélyt kérne a boxutcából?

Pedig itt is lehetne újra verseny, ha végre ésszel kezdenének neki az oly sokat emlegetett költségcsökkentésnek. Annak, amelyiket vesszőparipaként lovagoltak meg mindig is állítva, hogy így a kis csapatok is beleszólhatnak majd a nagyok dolgába. Hát nem. A kis csapat az 40 éve is kis csapat volt, most sem más.

Akkoriban is világosan elkülönült a mezőny, és egy-két zsenin kívül (pl. a már említett Senna) kevesen tudtak nyerni egy B-kategóriás autóval. Nem ez a megoldás, nézzék csak meg, arányaiban mi vitte el egy csapat pénzét 2007-ben?

Motor (melyben nyilván bele kell érteni a karosszériát is), fejlesztés, gyártás. Azt hiszik, változott bármi is számottevően az elmúlt években? Nem igazán, hiszen motorokat adni-venni emberemlékezet óta szabad, fejleszteni pedig kell. Sajnos pont ahhoz a hozzátevőhöz nem mernek nyúlni, amelyik a legtöbb pénzt viszi el, az a szabály van fixen-betegen bebetonozva, amelyik tényleg segíthetne, lásd az amerikai példát.

A mai napig érvényes ugyanis, hogy minden csapat saját maga fejleszti a karosszériát, építi (építteti) azt meg (vagy vesz terveket irgalmatlan pénzért), fejleszti és önti bele a pénzt számolatlanul. Emlékeznek tán a Red Bull-Toro Rosso-botrányra, amely akkor robbant ki, mikor kiderült, hogy egyazon karosszériát használja mindkét csapat. Csak az eltérő motorok miatti apró átalakításokon múlott, hogy nem büntették betegre őket.

Így a legkisebb csapat is rá van kényszerítve, hogy rengeteg pénzt borítson saját bódéba, ahelyett, hogy megvásárolná a két-három konkurens – és nagyjából azonos szintű – gyártó valamelyik termékét, készen, kompletten, olcsóbban. Ne gondolják, hogy egy Dallara nem tudna élből ellátni 6-8 csapatot a mezőnyben legalább olyan tudású cuccal, mint egy Ferrari vagy McLaren. De ők köszönik, jól elvannak, nem hiányzik nekik a Forma-1.

Persze ott a bibi, hogy senki nem adja ki szívesen a saját titkait és minden bizonnyal nagy felháborodást váltana ki a dolog, sok régi és nagyhangú játékos hördülne fel, netán hagyná el a bajnokságot. Nem hiszem, hogy ne jönne helyettük új, de szemmel láthatóan akkora már itt az összefonódás, olyannyira a másik farkával a kézben folynak a tárgyalások legfelsőbb szinten, hogy ez szinte lehetetlen.

Mexikói felállás: te lősz, én is lövök, ő is lő. Kifelé pedig megy a ködölés és a hülyítés, hogyan lehetne megoldani azt, ami a nyolcvanas években még működött, most pedig sehogy sem akar. Kompromisszumos megoldást keresnek évek óta, a gond csak az, hogy az adott szituációban nincs ilyen. A káposzta ugyan megmaradt, öntöztük rendesen, csak közben megdöglött a kecske. Na bumm.

A kis csapatok pedig vagy felkapaszkodnak, vagy eltűnnek, velük együtt sajnos az olyan tehetségek is, akik talán lehettek volna bajnokok, ha megkapják a lehetőséget, hogy jó autóba üljenek. Az igazi tehetség a rossz autóban is tud menni. – mondják ilyenkor a hülye mantrát a felkent szakértők. Sajnos nem így van, nagyon nem, egy gyenge autóban ma már labdába sem rúg a legnagyobb tehetség sem, esélytelen.

Mit lehetne tenni? Nem tudom, de úgy érzem, hogy az újabb segédeszközök, figyelmet lekötő és még inkább korlátozó ostobábbnál-ostobább szabályok nem vezetnek sehová, előzéshez pláne nem. Ellenkezőleg: még durvább lesz a taktikai csata és 2020-ban már csak óriásira nőtt agyú mutánsok irányítják rádión keresztül a pilótákat egy sóoldattal teli tartályban lebegve.

Legyen kerékcsere, legyen tankolás, amennyit csak akarnak, amikor csak akarják, legyen két-, maximum három karosszéria- és motorbeszállító, váltó rogyásig és egy fix gomb a kormányon, amelyikkel jelezni lehet, ha be akar menni kerékcserére a versenyző valamint egy fékerőelosztó. A rádiót felejtsük el, ott a táblás ember, mutogasson.

Lenne itt akció, akár az egyszerűség árán is, akkor talán Hamilton nem csodálkozna el a több, mint 20 éves versenyautó nyersességén, hanem maga is terelhetne ilyet. Akár egy kézzel vezetve Monacóban, ha kidobálná a harmadikat, mint az általa is annyira imádott Senna.

KERS? Állítható szárny? Egy másodperc? A támadó segítése? Egyetlen irányváltás? Kötelező gumicsere? Dádádá? Remek ötlet, ez kell ide a jó kis vasárnapi szundikáláshoz. Ami egészséges, tehát még hálásak is lehetnénk.

Versenyt akartok? Akkor hagyjátok őket versenyezni, lehetőleg egyforma technikai színvonalú autókkal, csókos pajtikák.