Útdíj? Észnél vagytok?
Istenem, már megint gumicsontot dobott valaki közénk. Nem tudjuk pontosan, ki volt, de hát egy fene. Foglalkozunk vele, bár mindenkit éberségre intenék: vajon mi az, amiről ezzel akarják elterelni a figyelmet? Mert komolyan nem gondolhatják. Ezt onnan tudhatjuk, hogy be is vallották.
Pedig az ötlet zseniális, nem?
Havi tízezer forint útdíj per kocsi – igazán jó pénz. Családunk exkluzív autóparkjára vetítve ez nem több évi negyedmilliónál, plusz még ott a boldogító tudat, hogy hozzájárulhattunk egy ilyen nagyszerű cég megmentéséhez, amelynek a gazdálkodásánál már csak a vezetői csodálatosabbak.
Először az futott végig az agyamban, hogy melyik kocsit adjuk el. Mert hát túszul estek. Budapest túszai lettek.
Vegyünk egy egyszerű példát. Tegyük fel, hogy megtérek a BKV-hoz, noha erre egy ilyen jellegű útdíj bevezetése sem ad épeszű magyarázatot. Miért? Mert az autóval ma 25 perc alatt teljesíthető munkába menésből rögtön egy 1 óra 15 perces túra lesz (ennél még biciklivel is gyorsabb vagyok). Igazán csodálatos lenne napi bruttó két és fél órányi munkába járás. És akkor még nem beszéltünk a felhasználói élményről mint gruppenszex, húgyszag, amperszag, kosz, hideg/meleg – éppen melyik esik rosszul. Elismerem, vannak igen kulturált járatai a BKV-nak, de valahogy nekem nem ezekkel kellene járnom.
Mégis hiába aludnék napi másfél órával kevesebbet. Ugyan nem használom a kocsit, de az is tíz rugóba fáj, ha mondjuk a nagyszülőkhöz menet ki szeretnék jutni a városhatárig. Egy ilyen útdíj igazán művészi szintre emelné a szopatást.
Ezt még azok is érzik, akik kitalálták. Többen nyilatkozták, hogy hát izé, nem így gondoltuk, meg hát oda is volt írva a javaslatba, hogy mekkora hülyeség. Egyébként aki elolvasta, az tényleg láthatta, hogy még a beterjesztők sem gondolják komolyan. Mert védhetetlen.
Egyrészt ez a díj nem összetévesztendő a dugódíjjal, amit Budapestnek hamarosan be kell vezetnie, mivel ez volt az egyik alapfeltétele a 4-es metró EU-támogatásának (=lé). Ám a dugódíj feladata az lenne, hogy a szigorúan vett belvárost tehermentesítse, amihez ki kell építeni a bekamerázott behajtási pontokat, ahol az ember fizethet. És ezt mibe kerül megcsinálni? Sok-sok pénzbe.
Ellenben az útdíj ötlete eleve „elmaradott, papír alapú matricás rendszert” tartalmaz, élőerős ellenőrzéssel, azaz a rendőrök tökére lámpást kötünk, oszt' nézegessék a matricákat éjjel-nappal. Az elmaradott módszernél mintegy ötvenszázalékos fizetési hajlandóságot feltételeznek a tervezők, ami nem több, mint a teljes morális csőd beismerése.
Ez a terv jellemző módon a Nemzetgazdasági Minisztériumnak tetszett, illetve, kis kiegészítéssel annak a civil szervezetnek, amely mindent megtett a fővárost elkerülő út megépítése ellen. A 84 fős Facebook-közösséget a háta mögött tudó LMCS pénzbeszedési ötlete részben jobb, mint az eredeti, mert használatarányos útdíjat javasolnak, amiben van ráció. Ellenben az igazi szemétség is ott van az LMCS-ötletek között: mellesleg az egész fővárosban legyen fizetős a parkolás. Vagyis azt is szopassuk meg, aki nem használja az autóját, mert ő is gyilkos. Kivéve, ha van garázsa.
De mondom, ne is foglalkozzunk az egésszel, mert kamu.
Az egész BKV-útdíj balhé kiválóan eltereli arról a figyelmet, hogy itt a hiányzó pénz felét azok fizetik majd, akiknek még a Budapesten autózóknál is kevesebb közük van az egészhez: a többi magyar adófizető. A pénz másik fele az, amin a brusztolás megy, mert azt nem állja a költségvetés, hanem a fővárosnak kellene előteremtenie. Ennek lehetne egy módja az útdíj, a parkolási díjak elvonása, a kerületek megsápolása satöbbi.
Hogy miért gáz ez az egész? Mert van pár olyan közlekedési vállalat ebben az országban, amely nem kuncsorog ott a költségvetésnél, hogy minden egyes bevételi forintja mellé tegyen oda másfelet. Az ilyenek most okkal mondhatnák, hogy akkor mi is kérnénk metrót, meg libegőt a falu széli libalegelőre, nemdebár?
De nem mondják, csak Budapestnek van ekkora pofája. Egy városnak, amelynek az új vezetése másfél év alatt sem tett semmi érdemit annak érdekében, hogy az iszonyatos hitelbőltörlesztetthiteltörlesztésérefelvetthitel-spirálnak vége legyen. Nem történt egyetlen drasztikus lépés sem, ami meggátolta volna, hogy a közlekedési vállalat működése ennyire felfoghatatlanul veszteséges legyen. Mert a Budapesti Közlekedési Központ létrehozását és Vitézy kinevezését az élére nem nevezném drasztikus lépésnek.
Gondolják csak meg: a BKV az a vállalat, ahol tilos hétszázezerért felújítani a buszok motorjait, inkább beletöltenek kéthavonta másfél millió forint értékű olajat, mert az olaj fenntartási költség, a motorfelújítás viszont beruházás. Ez az a vállalat, ahol milliárdos fejlesztés, hogy minden buszjegyen legyen QR-kód. Egy ilyen QR-kódos jegyet csúcsidőn kívül egészen komoly közlekedési csomópontokban is alig tud megvásárolni az ember, hogy aztán egy ötforintossal hatástalanítható ötvenéves lyukasztóban ne tudja lekezelni. És ez az a vállalat, ahol a busz már akkor is kiáll a garázsból, ha egyetlen féke fog a négyből, ahol ünnep, ha aznap nem gyullad ki a metró, és ahol rendszeresen esnek ki kanyarban a buszokról a csukott ajtón az utasok. És igen, ez az a vállalat, ahol döbbenten tapasztalják, hogy bizony már a pár éves busz is kormol, ha nem tartják megfelelően karban a motorját.
Amikor Tarlóst megválasztották, rögtön kijelentette, hogy a BKV buszrészlege számára a megoldás a járatok kiszervezése. Mert akármilyen furcsa, ha feláll a semmiből egy cég, vesz új buszokat, amelyek üzemeltetésének költsége a töredéke a harmincévesekének, hirtelen kiderül, hogy a BKV által megadott km-költségből akár profittal is képes működni a buszos személyszállítás. Feltéve, hogy nem a BKV végzi.
Elismerem, a buszok csak egy részét viszik az utastömegnek, de hadd engedjek meg egy kemény kijelentést magamnak: az a közlekedési vállalat, amely képtelen a járatok fenntartására, azt simán meg kell szüntetni, az ingatlanait eldózerolni és behinteni sóval. És mondjuk parkolót építeni a helyükre, ha a korábbi P+R-ek helyére lehetett plázákat telepíteni. Most úgyis plázastop van.
És ha van valaki, akinek megéri csinálni ugyanezt, legyen az akár a Tesco, Auchan – amelyek a vevőket ingyen kiviszik az áruházaikba, picivel jobb körülmények között –, akkor igen, állapodjunk meg velük. Holnaptól legyen egy ilyen cég az új BKV. Köztes láncszemnek ne tartsunk fel egy régi BKV-t, mert így a járatkiszervezés nem lesz több, mint a korrupció melegágya.
Őszintén szólva, nem tudom, hogyan lehetne a rendes gazdálkodásra rászorítani a főváros és a BKV vezetését. Amíg a cégnél működő szakembergárda a város- és vállalatvezetés minden ténykedése ellenére mozgásban tartja a járműveket, addig sehogy. Ha azonban sokat cseszegetnek még minket, megalapítom a Mindenki Menjen BKV-val mozgalmat, ami a passzív ellenállás egy modern formája lenne: minden autós lerakná a kocsit, és közösségi közlekedésre szállna. Egy pillanat alatt térdre kényszeríthetnénk őket, mert kiderülne, hogy a BKV akkor járna jobban, ha fizetne mindenkinek havi tízezret, csak menjen autóval.
…melyikőtök melyik?
Ford Fairlane egyik szállóigévé vált kérdése jutott eszembe a fővárosi útdíj kapcsán. Pláne akkor, amikor a kipattant botrány után hirtelen forró krumpliként kezdte el dobálni egymásnak a hülye javaslatot a főpolgármester, a javaslatot tevő kerületi polgármester (aki gyorsan elhatárolódott magától) és a Budapesti Közlekedési Központ. Öreg igazság, hogy szarnak-bajnak nincs gazdája, reméljük, hogy ezt a tréfának is rossz javaslatot is addig passzolgatják majd egymásnak, míg teljesen el nem kopik, megkímélve a fővárost attól, hogy ismét közröhej tárgyává váljék.
Hogy miért? Lehet, csak nekem – nem magyar viszonyokhoz szokottnak – tűnik az Év Veretes Baromságának pénzt beszedni az autósoktól a BKV megmentésére? Azoktól, akik azért autóznak, mert nem használják a BKV-t? Ennek millió és egy oka lehet: talán pocsék, életveszélyes vagy egyszerűen nem működik rendesen, koszos, szakadt, ócska? Vagy csak tesznek rá? Mi közük van az autósoknak a BKV-hoz? Miért éppen ők kompenzálják azt a pár milliárd forintnyi kiesést, mely ezt az őskori dinoszauruszt életben tartaná? Aki még a mostani üzemanyagárak mellett is közlekedni tud, az jó eséllyel amúgy sem használna a büdös életben soha tömegközlekedést, de ha továbbmegyünk, megszívná az is, aki csak hébe-hóba használ autót vagy tetszőleges tömegközlekedési eszközt. Nagyjából mindenki. Érezhetően közlekedhetőbb a város, mióta négyszáz forint fölé ugrottak az üzemanyagárak. Milyen közlekedhető lesz, ha hirtelen eltűnnek az autók, ugye? Csodás ötlet.
Azt a kérdést már talán csak Troppauer Hümér, az örök naiv költő tehetné fel merengve, hogy ugyan ki tehet a jelenlegi állapotokról? És miért nem azon csattan az ostor? Ja, hogy tulajdonképpen mindenki, akit a rendszerváltás óta a BKV-nak nevezett moslékosvödörhöz odaengedtek. Mindegy, hogy jobbról vagy balról. Emlékszem, ha a vályú körül tülekedtek a disznók, akkor nagyanyám szétcsapott köztük a moslékos bottal, hogy csak úgy döngött a hátuk, és mindjárt tudták, hol a helyük.
De ki fog itt szétcsapni? Senki, soha. Egy darabig még megy a mutogatás (háttérben a Levegő Munkacsoport halk citeraszójával), aztán majd lesz valami.
Jobb esetben behintik sóval az egész BKV-nak nevezett kócerájt és rábízzák egy üzemeltetőre, akinek már van tapasztalata ilyesmivel, aztán vagy röpködnek a nokiás dobozok, vagy lesz élhető tömegközlekedés hülye ötletek nélkül is.
Rosszabb esetben tényleg annyira megtetszik valakinek ez az ötlet, hogy fizetni fogunk. Az ötlet, amit ugye csak amolyan poénból hagytak benne a BKV finanszírozási megoldásáról szolgáló javaslatban. Nem is értem. Ha nem gondolunk valamit komolyan, akkor azt nem kéne leírni sem. Ha pedig leírjuk, akkor nem kéne beadni. Nem?
Mert az ugye, nem csak nekem furcsa, hogy a környező országok fővárosaihoz képest Budapesten még csak nullszaldósra sem lehet kihozni egy ilyen bizniszt még állami támogatással sem? Évek óta. Hagyjuk már a dumát, az autósokon már nincs bőr, ezt üzenném innen, a gépházból, baszogatni pedig – legalábbis engem – egyetlen ember baszogathat, és azt nem úgy hívják, hogy Tarlós István, sem úgy, hogy Rogán Antal, pláne nem úgy, hogy Vitézy Dávid, aki 26 évesen úgy lett BKK-elnök, hogy a csattogós lepke madzagja még kilóg a zsebéből. Tudjuk, hogy dolgoznak kivételesen jó képességű és hozzáértő szakemberek a BKV-nál. Csak éppen szavuk nincs a politikai mocsokban.
Stílszerűen idézettel akartam befejezni, ha már úgy kezdtem, tudják, eszembe jutott a haakuplerájnemműködik kezdetű mondat, csak aztán rájöttem, hogy ezek még a bútorokat is tízéves használtakra cserélik. És ha még bútorból is csak öregre futja, akkor képzelhetik, milyenek lehetnek a kurvák…
Van még, ami képes meglepni ebben az országban, remélem, csak egy kora áprilisi komolytalan tréfa volt mindez.
Hogy fel vagyok háborodva? Nem, barátocskáim, ez már annál kicsit több.
Vályi István
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
