Miért is fehér szinte minden furgon? Mert könnyű dekorálni. Kivágatják a matricásnál, hogy Csipszar Bt. meg a telefonszámot, és már kész is a cégimidzs. És ha el akarják majd adni, akkor utána könnyű lesz átdekorálni. Amúgy pedig az egyik legolcsóbban mért szín ez, és festékről ezeken a kisteherautókon sok elfér, szóval nem is csoda, hogy döntő a túlsúlyuk. Igaz, akadnak zöld postásfurgonok is, kiscsomag-szolgálatok jellegzetesen nemfehér furgonjai, meg hasonlók. Mégis a fehérek váltak fogalommá – és nem pozitív értelemben.
Ott vannak mindenhol: egyszer az autópályán levillognak 160-nal a belső sávban, máskor meg agyonpakolva kettővel vánszorognak, tilosban parkolnak, elállják a járdát, nem indexelnek, leszorítanak, elmennek jobbról a megszűnős sávban és betolakszanak. A sofőrök jelentős része alkalmazott, vagyis nem a sajátja a kocsi, ráadásul ezekben az erősebb motorok szoktak lenni, a tankolás meg céges – nem csoda, ha nem kímélik a gépet. Az alkalmazotti léthez többnyire jár egy szemét főnök is, akit nem érdekel, milyen a forgalom, meg ilyesmi, érjen oda időben. Persze a fotók saját zsebből mennek.
Na persze furgon és furgon között is nagy a különbség. Van itt rövid, alacsony, hosszú tengelytávú magasított, sőt, mára megjelentek az olyan verziók is, amelyek messze túl vannak a 3,5 tonnán − szerencsére ezekhez már nem elég a B-s jogsi. Az viszont trend, hogy egyre erősebb motorokat szerelnek beléjük. A mai dízelek félgőzzel is úgy lenyomnak egy átlag személyautót, mint bantu négert a mocsárláz. Legalábbis üresen: egy ilyen dobozos furgon súlya tengelytávtól és a doboz magasságától függően 1,8-2 tonna körül van, még akkor is, ha négy méter körüli a tengelytávja.
És ha csak levegőt szállít, még az alapmotorokkal is rettentő jól gyorsul, mert rövid a váltó, amihez ha hozzáadjuk a kellemesen magas ülőhelyzetet, a vezetőn hamar eluralkodik az „én vagyok itten az alfahím” életérzés. Ráadásul elég sok a fiatal sofőr, akit épp nem szerződtetett a McLaren erre a szezonra. De a tesztoszteron ettől még tombol. Ha pedig a három liter környéki csúcs-dízelmotor van a kocsiban cirka 400 newtonméterrel, akkor már autópályán sincs ellenfél.
Aki vezetett már hasonlót, tudja, milyen nehéz megállni, hogy ne padlózza le. Amúgy, ha van egy átlag szutyok személyautója, valódi élmény egy ilyen biztonságot nyújtó, erős gép. A futómű is elég jó, a fék döbbenetesen fog, ma már a fülke elég csendes, nem ráz, tényleg elhiteti az emberrel, hogy rá nem vonatkoznak a fizika törvényei. És végre törleszthet.
Ugyanakkor egy körbelemezelt furgon furcsán fogyatékos szerzet, hiszen rettentő rosszul lehet kilátni belőle. Már egy ferdén betorkolló útnál is nehéz kinézni oldalra, a tolatás rémálom, az pedig, hogy a fülke ablakának vonala alatt mi történik, sokszor rejtély. Bár ma már egészen komoly tükörkomplexumokat szerelnek ezekre a kocsikra, nem véletlen, hogy a motoros vezetőtréningeken az első számú közellenségként jegyzik a fehér furgonokat. Bár a gyalogosoknak nincs ilyen tréning, ők sem látszanak a fülkéből, szóval jobb, ha vigyáznak a fehér furgonokkal. Mint ahogy a normál személyautók is. A kis holttércsökkentő tükrök nagyon picikék, szóval, ha nem koncentrál a furgonos srác, simán letol az útról egy jól irányzott sávváltással. És még csak nem is szándékosan.
Itthon ráadásul a közlekedési szabályok különbséget tesznek a 2,5 tonna alatti és feletti teherautók között, a nagy furgonok azonban általában magukra veszik a 2,5 tonna alattiakra vonatkozó könnyítéseket. Így például, ahol hetvennel szabad menni lakott területen belül, ott a nagy furgonoknak változatlanul ötven lenne a megengedett.
Ellenben jobbra tartás szempontjából nem 2500, hanem 3500 kg a határ, tehát a kisteherautók a párhuzamos közlekedésre alkalmas úton a belső sávokban is közlekedhetnek, ha nem akadályozzák a többieket. Viszont egy csomó ilyen helyen hetven a megengedett tempó. Szerencsére a többiek akadályozásától nem kell tartani, a furgon ott is letol mindenkit, nemre, korra és össztömegre való tekintet nélkül. Aztán rendőr legyen a talpán, aki ránézésre össztömeget saccol – van jobb dolguk is, asszem. Ja, és a legrosszabbat még nem is mondtam: autópálya 80, országút 70. Már csak ezért sem érthető a hosszú, magasított furgonisták türelmetlensége a személyautókkal szemben akkor, amikor azok csak picit hajlandók gyorsabban menni 130-nál vagy 90-nél.
És ha már megszoktuk, hogy vadak, pofátlanok és öntörvényűek, ha beletörődtünk, hogy elengedjük, hadd menjen? Na, akkor jön a másik verzió, amikor megpakolják. Vagy túlrakják őket, mert a tengelyterhelést nem vizsgálja senki egy furgon esetében, vagy vigyázni kell a rakományra – innentől kezdve a hatalmas fehér doboz igazi tetűvé válik az úton. Egyenesen még csak-csak megy, ha van elég ideje felgyorsulni, de a kanyarokban le kell lassítania. Ezt az állapotot nem is szeretik vezetőik, legalább az egyenesekben igyekszenek minél gyorsabban menni: ott loholnak a békés Suzukik nyakában. És ha mindenki túlélte az előzést, továbbhajtanak a következő kanyarig. Majd szinte megállnak, mögöttük pedig szép sorban jönnek a nagymamák, nagypapák a Suzukijukban. És akkor jön a visszaelőzgetés: a furgon büdös, és nem lehet kilátni mögüle, senki sem szeret mögötte menni. Nem baj, majd egy hosszabb egyenesben visszaelőz a fehér furgon. Ha összejön. Ha meg nem, lesz egy remek képriport a Lánglovagokon.
A legsúlyosabb fokozat persze a hó és jég, valamint a hátsókerék-hajtás kombinációja. Ilyenkor a legjobb ESP-s Sprinter is partra vetett halként vergődik, ha nincs tele rakománnyal, hiába minden technikai trükk, de a többiek sem sokat érnek a diffizárjaikkal, kipörgésgátlóikkal. Persze a sprinteresek egész évben jól megalapozzák azt, hogy senki se legyen velük megértő, beleértve a ducatósokat és más lenézett fronthajtásos furgontársaikat is. Mert a furgonista társadalomban is jelen van a megosztottság.
És mindez a fehér furgont a világ egyik legkiszámíthatatlanabb, legutálatosabb közlekedőtársává teszi. Szerencsére van egy még náluk is rosszabb. A román, szerb vagy ukrán rendszámos fehér furgon, ami lehet esetleg busz is, Németország és hazája között ingázva, melósokkal. Ez azért jó, mert ha valamit elrontanak, ott biztosan sok a halott. Hozzájuk képest a magyarok elsőáldozó szüzek, elismerem.
Hogy miért írtam le mindezt? Hát azért, hogy lássák a fehér (és más színű) furgonosok, hogy milyenek kívülről nézve. Igen, tudom, nem érezni a sebességet, viszont ott az erő meg nagy a stressz, rossz a kilátás, szorítanak a határidők, mégis, egyre jobban zavar ez a fajta viselkedés. Elvégre van műszer a kocsiban, rá lehet nézni, a bal kézhez meg azért szerelték oda az indexkart, hogy használják. Tudom, hogy Magyarországon lehetetlen betartani minden szabályt, de a furgonosok erőszakossága már kezdi a többieknél lenyomni a biztosítékot. Az embernek már-már az az érzése, mintha mindig ott tipródnának mögötte, lehetőleg utólagos, rosszul beállított xenonlámpával, fél méterrel a kocsi mögött.
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?
Tegye meg a publikáció blogposztján !
Azonban még mielőtt rettentő sok gyűlöletlevelet kapnék szokásos karácsonyi válogatásunkhoz , azért egy dolgot még hozzátennék. Ezek csupán benyomások, és nyilvánvalóan nem minden egyes furgonvezetőre igazak, ahogy nem minden Ducato/Transit/Sprinter/stb. fehér. Van köztük megfontolt, normálisan közlekedő, higgadt profi, sőt, meglepő, de egyre több nőt látok köztük. Viszont még ők is beláthatják, hogy a fehér furgonok világában jóval több a türelmetlen, hülyegyerek-attitűddel közlekedő, mint bármilyen más közlekedői csoportban, leszámítva talán a motorosokat.
