Teszt: Škoda Yeti 1.2 TSI Active

Ájuldoztunk, hogy milyen jó az 1.8 TSI motorral a Yeti. Tényleg az. Csakhogy, van egy bibi. A kutyát sem érdekli, mennyire jó, ha a 160 lovas benzines gyakorlatilag ugyanannyiba kerül, mint a kétliteres dízel (mindkettő összkerékhajtással). Sőt, van félmillióval olcsóbb, fronthajtásos dízel is, igaz, csak 110 ló, de ennyiért, kit zavar? A nyomaték számít meg a fogyasztás, nem?

Ilyenkor jön a minimálverzió kérdése. Elvégre, a Yeti egy pofás doboz, magas is, kellemes is, praktikus is. A biztonságérzet adott, milyen jó, amikor az ember látja a kocsi orrát, nem? Terepezni ki a fene akarna vele? Meggyőződésem, hogy a 4x4-es Yetiken is csupán azért nem fog berohadni a hátsó hajtás, mert olajban fut a Haldex-kuplung.

Van egy csomó ember, akiknek a motor részletkérdés vagy csupán egy információ a fizetendő adóról meg a biztosításról. Tehát, minél kisebb, annál jobb. Ennek megfelelő kiszolgálásban részesülnek, tényleg ritka egy jó alapmotor. Mondjuk a VW-csoport nyolcszelepes 1,6-osa legendásan gyűlölhető volt, pedig, szorgalomból megoldott minden feladatot. Ám kelletlenül, és nem takarékosan.

Ám mostantól új szelek fújnak, a VW-csoport kitalálta az 1,2-es TSI motort – azaz: turbós és közvetlen befecskendezéses. Igaz, ez sem több 105 lónál, ellenben a nyomatéka akkora, mint egy 1,8-as szívómotoré. Próbáltuk már, a Golfban és a Polóban tényleg szenzációs volt – de mit tud kezdeni a Yeti nagyobb testével?

Persze, ez a nagy test relatív, a Yeti meglehetősen kompakt, négy méter és huszonkét centi. Azaz szinte akkora, mint egy Golf, csak magasabb, ezért szellősebbnek tűnik, egy Tiguannál már húsz centivel rövidebb. Azaz egy számmal kisebb.

Sok hibája nincs, bár a Yeti csomagtartója nem nagy. Mindenféle üléshuzigálással növelhető, de alapból nem nyújt annyit, mint egy igazi kombi. A hátsó ülések akár felhajtogathatók, sőt, egyenként kivehetők, tehát az utaslétszám rovására növelhető a csomagtartó.