Megvolt: Opel Astra 1.6 ECOTEC (2010)

Persze lehet ennél is lejjebb menni az Astra-kútban, mert van még 1,4-es 100 lóerős is a palettán, de azt az autót legfeljebb olyanoknak merném ajánlani, akik hegy tetején laknak, és minden este helikopter hozza haza őket – meg a kocsijukat. Mert – és belevágok a közepébe – ezzel az eggyel jobb, 1,6-os, 115 lóerős szívómotorral sem az a lángot lehelő, mesebeli táltos paripa az Astra.

Pedig mindene meglenne ahhoz, hogy elég legyen ez a soknak nem mondható lóerőmennyiség. Tizenhat szelep, változó vezérlés a motorban – ha nem is repíti a kocsit százötven lóerő, de ilyen műszaki háttérrel azért számíthatunk valami elfogadható tolásra lent, s kihúzatáskor is illik némi sziporkának lennie. Ráadásul a teszt-Astrában benne volt a FlexRide nevű menetdinamikai rendszer – ez nagyjából annak felel meg egy autónál, hogy az ember ebéd után sört iszik, kávét vagy semmit.

A műszerfalon levő gombokkal kiválasztható, hogy a gázpedál megrúgására idegesen reagáljon-e a motor, a kormányon a rásegítés minimális legyen-e (közvetlenebb érzetet adva ezzel), a futómű pedig keményen csillapítson-e. Ez eddig a Sport, aztán van egy normál állás, ahol – izé – minden normális, majd Comfortban kapjuk a bódító, lusta puhaságot. Működik a rendszer az 1,6-os motorral is, jól érezhető a három karakter, aki szereti az ilyen játékot, rendelje meg, negyedmillióba kerül – igaz, a típus bevezetésekor még ingyen adták. Én inkább egy jó Xboxra meg egy kényelmes fotelre költeném a pénzt, ha már. Úgy lenne racsing is meg pihi is. Az Astra ezzel a motorral meg leginkább hétköznapi dolgokra való, nem másra.

Félreértés ne essék, maga a kocsi kiváló, mondhatni, rég volt ilyen jó Opel, ha az Insigniát és a Lotus Elise-alapú Speedstert nem vesszük. Javítok – a maga műfajában az Astra jobb is, mint az egy mérettel nagyobb Insignia, hiszen van benne annyi hely, mint a konkurencia derékhadában. Igazából az Astra annyira jó, hogy ott csücsül a teljes mai alsó-közepes domb csúcsán. Bravó Opel, szép fejlődés.