Hatoljunk be Pipőkébe!

Kia Picanto nemzetközi bemutató

2011.04.15. 14:19
A melleim tartó után kiáltanak, és ha lenézek köztük, a hasam körmérete alapján azt kell hinnem, hogy terhes vagyok, pláne hogy tényleg kívánom a savanyút. Valószínűleg ezért engem katapultált ki a Főnökség egy tipikusan női kisautó, a Kia Picanto nemzetközi bemutatójára.

Igyekeztem mindenben idomulni az ideális Pukkantó-felhasználóról a marketingesek által kialakított képhez, bár a tűsarkú cipőt otthon felejtettem. Annyi idő meg nem volt, hogy Farkas Andival, a Kia píárosával, aki szintén nem hozott ilyet, elugorjunk valami cuki spanyol (oppardon, katalán) cipőboltba bevásárolni, így a gázpedál benyomásáról nem tudtam hiteles női benyomást szerezni.

De ez ne lombozzon le bennünket, mert vannak mindenféle egyéb benyomásaim. Ugyan nem babáztam le az új Picanto láttán, de a keblembe zártam, és simán befogadnám a családba, de hát nem árva, ott van neki a sok tesója, Cee'd, Soul, Sportage, Sorento, meg a pár napja született Rio, hogy a népes Hyundai-rokonságról ne is beszéljünk. A lényeg: a Picanto egy csinos, vagány apróság, és a Kia utóbb időben mutatott teljesítményének ismeretében megkockáztatom, hogy a megbízhatóságával sem lesz gond. Ha meg mégis, ott a hét év garancia. Emberek! Vegyetek az asszonyoknak Picantót!

Aki a részletekre is kíváncsi, maradjon velem: a sajtóanyag természetesen azzal kezdődik, hogy a 2011-es Picanto teljesen új modell, szinte csak a neve egyezik az elődével. Nemcsak tűsarkú cipő, de krovakészlet sem volt nálam, régi Picanto se az ingzsebemben, így tudományos megerősítést, avagy cáfolatot nem tudok adni. Az viszont tény, hogy a karosszériára rá se lehet ismerni. Az első, 2004-es Picanto igazi Hamupipőkének néz ki: szorgalmát, becsületességét és egyéb erényeit szerény, a feltűnést kerülő külsővel leplezi. A második generáció úgy fest, mint szegény Hamupipőke, amikor már 24 órája válogatja a hamuból kifelé a pipőkéket, vagy miket (talán lencsét), és a szeme totál kikészült a megerőltető munkában. Aggódva figyeljük, mikor alszik el a hamutál fölött és borul bele arccal az edénybe, az aljas és elkényeztetett mostohatestvérek kárörvendő tekintetéstől kísérve.

A Genfben bemutatott Picanto III végre úgy néz ki, ahogy kell: Hamupipőkének meghozták a madárkák a báli ruhát, és varázsütésre bálkirálynővé (hogy a fiatalok is értsék: party-girllé) változott. Vagány kis csaj lett, na. Van benne némi Chevrolet Spark utánérzés, de lehet, hogy egyszerűen ez most a trend: formai játékokkal, vidám színekkel megbolondított, igényes kisautókat építeni. Hatalmas első lámpatesteket operáltak a rövid orrba, a nagy alsó légbeömlővel, a ködlámpák fészkeivel, az alsó légterelőt idéző oldaldomborítással, a jelzésszerű hátsó spoilerrel sportos ízt csempésztek a mixbe, és még a farra is jutott két szépen formázott fényorgona.

A forma részemről kipipálva, érett nőként örömmel vállalnám, mert úgy érzem, fiatalítana rajtam. Fogadjuk örömmel, hogy az új Picanto kicsit hosszabb, mint az előző (60 mm), a tengelytávja is nagyobb (15 mm), továbbá, hogy nemcsak öt, de három ajtóval is rendelhető. A háromajtósnak némiképp eltérő karaktert szabtak a dizájnerek: markánsabb orrkiképzés, kontrasztos lökhárító-betétek fokozzák a sportosság érzetét. A sajtóanyagot idézve az autó álló helyzetében is lendületes. Ehhe. Imádom a sajtóanyagokat.

Hatoljunk be Pipőkébe! Több kellemes meglepetés is vár odabent. Nyilván alaposan felszerelt példányokat vetnek a sajtóhiénák elé a bemutatókon, ám semmi olyat nem építenek ezekbe a jobb sorsra érdemes autókba, ami ne lenne kapható vagy megrendelhető a piacra kerülő változatokban. Úgyhogy azt kell mondjam, megy a kényeztetés ezerrel.