Csajozógép, traktorhanggal?

2011. december 19., hétfő 05:59
Azt hittem, most az egyszer könnyű dolgom lesz. Sokaktól hallottam itt a szerkesztőségben, hogy az Opel Corsa rémes, menthetetlen borzadály, és ugyanez a híre a kitartóan fejlesztett 1,7 literes Isuzu-eredetű dízelmotornak. És most itt van mind a kettő, egyetlen borsózöld csomagban - fekvő ellenfél, már csak rugdosni kell. Egyetlen hibája van az elméletnek, hogy nem igaz: a mokány négyméteres derekasan küzdött.

A Corsa nem mai gyerek, bő öt éve mutatták be, de még biztosan marad egy darabig. Erre utal, hogy az elmúlt két év során kétszer is átalakították: tavaly a motorválasztékot korszerűsítették, az idén pedig a formáin igazítottak egy keveset. Nem mintha a beavatkozás igazán komoly lenne, csak az autó elejét szabták át alig észlelhetően, de ez talán nem is baj: így sikerült megőrizni az autó egységes karakterét, ami más típusoknál gyakran sérül egy ilyen beavatkozás során. Korábban is szerettem a Corsa formáját, és ma sem érzem elavultnak, ahogy sok más típusét az életciklusa vége felé, sőt, ezt a háromajtós változatot kifejezetten dögösnek látom a rövid hátsó túlnyúlással és az oldalsó ablakok lendületes vonalaival.

A tesztautó erre jócskán rá is játszott a metálzöld fényezéssel, a nagy fehér felnikkel és a fehér tükrökkel. Csak a két go-fast csíkot éreztem túlzásnak - így harminc felett ennyi magamutogatás már soknak tűnik. Ezzel együtt szívesen nézegettem, és mások is: az utcán többen utánafordultak, a benzinkútnál is elismerő megjegyzéseket kaptam. És az összkép nem csak messziről pozitív. A külső részletek kidolgozására láthatóan odafigyeltek az Opelnél, így a Corsa jó minőségű kisautó benyomását kelti.

A típusnak persze eddig sem a fellépése volt a gyengéje, és belül már nem is tűnik igazán igényesnek. A konkrét példány legnagyobb baja az volt, hogy akik összeállították, úgy vélték, a vidám külsőt szürke belső térrel kell ellensúlyozni. Ugyan a szürkének mindenféle árnyalata megtalálható itt, de legalább néhány részlet, mondjuk a középkonzol díszbetétje lehetett volna más színű, hogy belülre is jusson valami az élénk karakterből. Egyedül az áttetsző, világító ablakemelő-gombok hoztak belülre némi színt, ezek viszont határozottan idegesítőek esti vezetésnél. Itt már az anyagokon is érezni a spórolást: nem igazán találni puha felületeket, az ülések felületeit pedig vállalhatatlanul rémes tapintású nejlonszerű kárpit borítja, amihez az első találkozás után igyekeztem szabad bőrfelülettel nem hozzáérni.

Az összeszerelés és a kidolgozás egész precíz, viszont a kényelem és a célszerűség nem épp erős oldala a Corsának. És itt nem csak a háromajtósok szokásos nyűgjeire gondolok, amelyek a hosszú ajtókból és a hátsó üléssor nehéz megközelíthetőségéből adódnak. Elöl még el lehet férni - bár az ülések többünk számára sem voltak igazán kényelmesek - hátul azonban kevés a hely egy átlagos felnőttnek, és az ülések is a fapados kategória alját képviselik. Egy négy méter hosszú autótól sokkal több is kitelne. Ugyanez a hátsó üléspad az, amely az amúgy használható méretű, 285 literes csomagtartó bővítésének értelmét is megkérdőjelezi. Ugyan 2:3 arányban két részletben dönthető a támla, de ilyenkor jókora lépcső keletkezik a raktérben.

Mindezek azonban apró kellemetlenségek a sofőr számára a Corsa tervezőinek ergonómiai baklövései mellett. A feltűnőbbik a kezelőfelületek átgondolatlansága. Az autó a szokvány műszereken túl két kijezlőn keresztül próbál kommunikálni. Ez eleve marhaság, hisz az összes funkció kerülhetett volna egyetlen képernyőre, de ráadásul a régimódi fekete-narancssárga kijelző, amelyen a fogyasztás, átlagsebesség, és más, menet közben nem feltétlen hasznos adatok látszanak, került felülre, a vezető látóterébe, míg a navigációt és a hifit vezérlő színes képernyő térdmagasságban van. Elképzelni is meredek, mi lehet belőle, ha valaki az út helyett a navigációt nézi. Pedig ezt jól kitalálni még csak nem is került volna semmibe.

A másik bosszantó hülyeség talán ki sem derült volna, ha nem nedves időben zajlik a teszt. Az még hagyján, hogy a bajuszkapcsoló a pöcögtethető fajta, azaz soha nem tudjuk, épp melyik üzemmódba kapcsolunk, de a szakaszos ablaktörlés funkció teljesen hiányzik róla. Helyette van esőérzékelős állás, ami viszont teljesen véletlenszerűen működik: szárazon töröl hármat-négyet, de sokszor nem mozdul, ha már csurom víz a szélvédő. Apró kényelmetlenség, de mérgesítő, és nem is teljesen veszélytelen.

A Corsa mégis szerethető autó. Hogy miért? Lapozzon, és megtudja.

Mindezek után egy reménye maradt a kis Opelnek, hogy menet közben kellemes partner. Elméletben mindene meg is van hozzá: az 1,7 literes dízel 130 lóereje és 300 Nm-es csúcsnyomatéka 1,2 tonnát mozgat, ami nem rossz arány. A tucatszor átdolgozott dízelmotor azonban nem mai gyerek, és nincs is különösebben jó híre, így nem lehettem benne biztos, hogy mire számítsak. Indításkor nem tesz igazán jó benyomást: zakatol és csörög, mint egy öreg traktor, ami a legkevésbé sem illik egy ilyen, fiatalosságát hangsúlyozó kisautóhoz. Ráadásul alacsony fordulatszámon sem valami fickós, indulásnál könnyű lefullasztani. Ugyanakkor egy kicsit alaposabban megismerve kellemes meglepetést okoz.

A bemelegedés után elhalkul, és bár ekkor sem lesz szép hangja, alacsonyabb fordulatszámokon alig hallani. 1700-as fordulat felett elkezd hangosodni, de itt már az ereje is megjön. Az átmenet drámai: ahogy a turbó dolgozni kezd, hatalmas nyomatékhullám kezdi tolni a karosszériát. A gyorsulás érzete alapján sokkal nagyobbnak képzelnénk a motort, mint amekkora valójában, forgatni azonban nem jó: 3000 felett elfogy a szufla, itt érdemes a következő fokozatba kapcsolni. A váltó áttételezése is támogatja a tempós haladást, a következő fokozat épp a nyomatékcsúcs tetjére dob vissza, így 130-ig tényleg sportkocsiban érezhetjük magunkat. A legjobb városban és országúton előzni vele: olyan fölényesen, erőlködés nélkül oldja meg a feladatot, mintha csak álló autókat kerülgetnénk.

Azok után, hogy milyen rémségeket hallottam a pattogós futóműről és a bizonytalan kormányzásról, ez a Corsa igazán kulturáltnak bizonyult. Talán a modellfrissítést használták ki a javításra, mindenesetre a korábbi hibáknak nyoma sincs. A futómű feszes, de még a 17 hüvelykes felnikkel sem fájdalmasan rázós, és kanyarban igazán stabil. Még nagy gázra is csak finoman tolja az orrát kifelé, épp annyira, hogy finoman játszhassunk az ívvel kanyarodás közben. A kormányzás közvetlen, és bár nem ad túl sok visszajelzést, kellemetlennek sem mondanám. A hatfokozatú váltó karja ugyan nem valami precíz, de a célnak azért megfelel: nem akad gyors kapcsolásnál sem, és nem kell keresgélni a fokozatokat.

Miután kiismertem a motor karakterét, már jó nagy kerülőkkel mentem haza, hogy játszhassak egy kicsit az Opellel. Dízel létére nagyon szórakoztató, és még csak nem is drága az efféle kiruccanás. A fedélzeti számítógép 7,2 literes fogyasztást írt ki három napi folyamatos boyracerkedés után, ami eleve elfogadható ilyen használat mellett, de a benzinkútnál kiderült, hogy a mérés csal. Szerencsére jó irányba, a kútnál 6,7 literes fogyasztási átlag jött ki 100 kilométerre, ami még 400 forint feletti gázolaj-ár mellett is elviselhető költséget jelent az autó élvezeti értékéhez képest. A gyár által megadott 4,6 literes vegyes fogyasztás sem tűnik elérhetetlennek, de ehhez nyilván visszafogottabb vezetési stílus szükséges.

A dízelmotoros sport-Corsával a már említetteken felül egyetlen komoly probléma lehet: az ára. Az Opel eleve nem méri olcsón ezt a felszereltségi szintet - 1,2 literes benzinmotorral is 3,53 millió forint a listaár - ezzel a 130 lóerős dízellel viszont 4,94 millió felett indul, a szép zöld szín és a fehér felnik pedig ötmillió fölé tornásszák az árcédulán szereplő összeget. Így már az alacsony fogyasztás sem akkora előny, bár Corsából kétségtelenül ez a legdinamikusabb, ha a hatmillió feletti áron kínált OPC változatot nem nézzük.

Nehéz elképzelni, hogy pontosan kinek szánhatja az Opel a Corsának ezt a változatát. Családi használatra egyértelműen alkalmatlan, legfeljebb gyermektelen párok számára lehet elviselhető kompromisszum, második autónak viszont nem elég olcsó. Leginkább olyan huszonéves diákokat tudnék elképzelni a volán mögött, akik az autót ajándékba kapják, de az üzemanyagot nem. Számukra áldás lenne az alacsony fogyasztás, a feltűnő megjelenés és a meggyőző dinamika. Ezen az árszinten azonban már olyan ellenfelekkel kell megküzdeni, mint a Mini vagy az Alfa Mito, amelyek, ha gyorsulásban nem is, stílusban és presztízsben sokkal többet nyújtanak. A Corsa olcsóbb változataiból viszont épp az marad ki, amitől el tudtam nézni a tesztautó hibáit: az erős és takarékos dízelmotor, illetve a kellemesen sportos futómű. Ezek nélkül viszont már messze nem olyan vonzó választás.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!

Opel Corsa 2011 Sport 1.7 DTS Opel Corsa 2011 Sport 1.7 DTS

A Totalcar értékelése:

A Corsa felett eljárt az idő, és ezt érezni is. Ez a változat azonban nagyon kellemes, leszámítva az árát. Egymillióval olcsóbban talán meg is érné.

Népítélet:

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette

Címkék:


h i r d e t é s

Totalcar áruház

csapágyazás, kormány
OPEL VECTRA 2.0 i 4x4 lépcsőshátú 1989-1990
1226 Ft
fékbetét készlet, tárcsafék
OPEL ASTRA 1.6 Kombi 2006-2013
6532 Ft
fékbetét készlet, tárcsafék
OPEL ASTRA 1.8 i 16V lépcsőshátú 1993-1994
10568 Ft
További termékek »

Totalcar Magazine

Which way to Jay Leno’s Garage?
There are places for which you would throw out half of the items on your completed bucket list, if you could actually visit it. Jay Leno’s garage is one of them.