Csajozógép, traktorhanggal?

2011. december 19., hétfő 05:59
Azt hittem, most az egyszer könnyű dolgom lesz. Sokaktól hallottam itt a szerkesztőségben, hogy az Opel Corsa rémes, menthetetlen borzadály, és ugyanez a híre a kitartóan fejlesztett 1,7 literes Isuzu-eredetű dízelmotornak. És most itt van mind a kettő, egyetlen borsózöld csomagban - fekvő ellenfél, már csak rugdosni kell. Egyetlen hibája van az elméletnek, hogy nem igaz: a mokány négyméteres derekasan küzdött.

A Corsa nem mai gyerek, bő öt éve mutatták be, de még biztosan marad egy darabig. Erre utal, hogy az elmúlt két év során kétszer is átalakították: tavaly a motorválasztékot korszerűsítették, az idén pedig a formáin igazítottak egy keveset. Nem mintha a beavatkozás igazán komoly lenne, csak az autó elejét szabták át alig észlelhetően, de ez talán nem is baj: így sikerült megőrizni az autó egységes karakterét, ami más típusoknál gyakran sérül egy ilyen beavatkozás során. Korábban is szerettem a Corsa formáját, és ma sem érzem elavultnak, ahogy sok más típusét az életciklusa vége felé, sőt, ezt a háromajtós változatot kifejezetten dögösnek látom a rövid hátsó túlnyúlással és az oldalsó ablakok lendületes vonalaival.

A tesztautó erre jócskán rá is játszott a metálzöld fényezéssel, a nagy fehér felnikkel és a fehér tükrökkel. Csak a két go-fast csíkot éreztem túlzásnak - így harminc felett ennyi magamutogatás már soknak tűnik. Ezzel együtt szívesen nézegettem, és mások is: az utcán többen utánafordultak, a benzinkútnál is elismerő megjegyzéseket kaptam. És az összkép nem csak messziről pozitív. A külső részletek kidolgozására láthatóan odafigyeltek az Opelnél, így a Corsa jó minőségű kisautó benyomását kelti.

A típusnak persze eddig sem a fellépése volt a gyengéje, és belül már nem is tűnik igazán igényesnek. A konkrét példány legnagyobb baja az volt, hogy akik összeállították, úgy vélték, a vidám külsőt szürke belső térrel kell ellensúlyozni. Ugyan a szürkének mindenféle árnyalata megtalálható itt, de legalább néhány részlet, mondjuk a középkonzol díszbetétje lehetett volna más színű, hogy belülre is jusson valami az élénk karakterből. Egyedül az áttetsző, világító ablakemelő-gombok hoztak belülre némi színt, ezek viszont határozottan idegesítőek esti vezetésnél. Itt már az anyagokon is érezni a spórolást: nem igazán találni puha felületeket, az ülések felületeit pedig vállalhatatlanul rémes tapintású nejlonszerű kárpit borítja, amihez az első találkozás után igyekeztem szabad bőrfelülettel nem hozzáérni.

Az összeszerelés és a kidolgozás egész precíz, viszont a kényelem és a célszerűség nem épp erős oldala a Corsának. És itt nem csak a háromajtósok szokásos nyűgjeire gondolok, amelyek a hosszú ajtókból és a hátsó üléssor nehéz megközelíthetőségéből adódnak. Elöl még el lehet férni - bár az ülések többünk számára sem voltak igazán kényelmesek - hátul azonban kevés a hely egy átlagos felnőttnek, és az ülések is a fapados kategória alját képviselik. Egy négy méter hosszú autótól sokkal több is kitelne. Ugyanez a hátsó üléspad az, amely az amúgy használható méretű, 285 literes csomagtartó bővítésének értelmét is megkérdőjelezi. Ugyan 2:3 arányban két részletben dönthető a támla, de ilyenkor jókora lépcső keletkezik a raktérben.

Mindezek azonban apró kellemetlenségek a sofőr számára a Corsa tervezőinek ergonómiai baklövései mellett. A feltűnőbbik a kezelőfelületek átgondolatlansága. Az autó a szokvány műszereken túl két kijezlőn keresztül próbál kommunikálni. Ez eleve marhaság, hisz az összes funkció kerülhetett volna egyetlen képernyőre, de ráadásul a régimódi fekete-narancssárga kijelző, amelyen a fogyasztás, átlagsebesség, és más, menet közben nem feltétlen hasznos adatok látszanak, került felülre, a vezető látóterébe, míg a navigációt és a hifit vezérlő színes képernyő térdmagasságban van. Elképzelni is meredek, mi lehet belőle, ha valaki az út helyett a navigációt nézi. Pedig ezt jól kitalálni még csak nem is került volna semmibe.

A másik bosszantó hülyeség talán ki sem derült volna, ha nem nedves időben zajlik a teszt. Az még hagyján, hogy a bajuszkapcsoló a pöcögtethető fajta, azaz soha nem tudjuk, épp melyik üzemmódba kapcsolunk, de a szakaszos ablaktörlés funkció teljesen hiányzik róla. Helyette van esőérzékelős állás, ami viszont teljesen véletlenszerűen működik: szárazon töröl hármat-négyet, de sokszor nem mozdul, ha már csurom víz a szélvédő. Apró kényelmetlenség, de mérgesítő, és nem is teljesen veszélytelen.

A Corsa mégis szerethető autó. Hogy miért? Lapozzon, és megtudja.

Mindezek után egy reménye maradt a kis Opelnek, hogy menet közben kellemes partner. Elméletben mindene meg is van hozzá: az 1,7 literes dízel 130 lóereje és 300 Nm-es csúcsnyomatéka 1,2 tonnát mozgat, ami nem rossz arány. A tucatszor átdolgozott dízelmotor azonban nem mai gyerek, és nincs is különösebben jó híre, így nem lehettem benne biztos, hogy mire számítsak. Indításkor nem tesz igazán jó benyomást: zakatol és csörög, mint egy öreg traktor, ami a legkevésbé sem illik egy ilyen, fiatalosságát hangsúlyozó kisautóhoz. Ráadásul alacsony fordulatszámon sem valami fickós, indulásnál könnyű lefullasztani. Ugyanakkor egy kicsit alaposabban megismerve kellemes meglepetést okoz.

A bemelegedés után elhalkul, és bár ekkor sem lesz szép hangja, alacsonyabb fordulatszámokon alig hallani. 1700-as fordulat felett elkezd hangosodni, de itt már az ereje is megjön. Az átmenet drámai: ahogy a turbó dolgozni kezd, hatalmas nyomatékhullám kezdi tolni a karosszériát. A gyorsulás érzete alapján sokkal nagyobbnak képzelnénk a motort, mint amekkora valójában, forgatni azonban nem jó: 3000 felett elfogy a szufla, itt érdemes a következő fokozatba kapcsolni. A váltó áttételezése is támogatja a tempós haladást, a következő fokozat épp a nyomatékcsúcs tetjére dob vissza, így 130-ig tényleg sportkocsiban érezhetjük magunkat. A legjobb városban és országúton előzni vele: olyan fölényesen, erőlködés nélkül oldja meg a feladatot, mintha csak álló autókat kerülgetnénk.

Azok után, hogy milyen rémségeket hallottam a pattogós futóműről és a bizonytalan kormányzásról, ez a Corsa igazán kulturáltnak bizonyult. Talán a modellfrissítést használták ki a javításra, mindenesetre a korábbi hibáknak nyoma sincs. A futómű feszes, de még a 17 hüvelykes felnikkel sem fájdalmasan rázós, és kanyarban igazán stabil. Még nagy gázra is csak finoman tolja az orrát kifelé, épp annyira, hogy finoman játszhassunk az ívvel kanyarodás közben. A kormányzás közvetlen, és bár nem ad túl sok visszajelzést, kellemetlennek sem mondanám. A hatfokozatú váltó karja ugyan nem valami precíz, de a célnak azért megfelel: nem akad gyors kapcsolásnál sem, és nem kell keresgélni a fokozatokat.

Miután kiismertem a motor karakterét, már jó nagy kerülőkkel mentem haza, hogy játszhassak egy kicsit az Opellel. Dízel létére nagyon szórakoztató, és még csak nem is drága az efféle kiruccanás. A fedélzeti számítógép 7,2 literes fogyasztást írt ki három napi folyamatos boyracerkedés után, ami eleve elfogadható ilyen használat mellett, de a benzinkútnál kiderült, hogy a mérés csal. Szerencsére jó irányba, a kútnál 6,7 literes fogyasztási átlag jött ki 100 kilométerre, ami még 400 forint feletti gázolaj-ár mellett is elviselhető költséget jelent az autó élvezeti értékéhez képest. A gyár által megadott 4,6 literes vegyes fogyasztás sem tűnik elérhetetlennek, de ehhez nyilván visszafogottabb vezetési stílus szükséges.

A dízelmotoros sport-Corsával a már említetteken felül egyetlen komoly probléma lehet: az ára. Az Opel eleve nem méri olcsón ezt a felszereltségi szintet - 1,2 literes benzinmotorral is 3,53 millió forint a listaár - ezzel a 130 lóerős dízellel viszont 4,94 millió felett indul, a szép zöld szín és a fehér felnik pedig ötmillió fölé tornásszák az árcédulán szereplő összeget. Így már az alacsony fogyasztás sem akkora előny, bár Corsából kétségtelenül ez a legdinamikusabb, ha a hatmillió feletti áron kínált OPC változatot nem nézzük.

Nehéz elképzelni, hogy pontosan kinek szánhatja az Opel a Corsának ezt a változatát. Családi használatra egyértelműen alkalmatlan, legfeljebb gyermektelen párok számára lehet elviselhető kompromisszum, második autónak viszont nem elég olcsó. Leginkább olyan huszonéves diákokat tudnék elképzelni a volán mögött, akik az autót ajándékba kapják, de az üzemanyagot nem. Számukra áldás lenne az alacsony fogyasztás, a feltűnő megjelenés és a meggyőző dinamika. Ezen az árszinten azonban már olyan ellenfelekkel kell megküzdeni, mint a Mini vagy az Alfa Mito, amelyek, ha gyorsulásban nem is, stílusban és presztízsben sokkal többet nyújtanak. A Corsa olcsóbb változataiból viszont épp az marad ki, amitől el tudtam nézni a tesztautó hibáit: az erős és takarékos dízelmotor, illetve a kellemesen sportos futómű. Ezek nélkül viszont már messze nem olyan vonzó választás.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!

Opel Corsa 2011 Sport 1.7 DTS Opel Corsa 2011 Sport 1.7 DTS

A Totalcar értékelése:

A Corsa felett eljárt az idő, és ezt érezni is. Ez a változat azonban nagyon kellemes, leszámítva az árát. Egymillióval olcsóbban talán meg is érné.

Népítélet:

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette

Címkék:


h i r d e t é s

Totalcar áruház

tömítőgyűrű, szelepszár
OPEL ASTRA 1.7 CDTI Ferdehátú 2007-2013
908 Ft
kerékcsapágy készlet
OPEL KADETT 1.5 TD Ferdehátú 1988-1991
7786 Ft
fékcső
OPEL KADETT 1.6 i Ferdehátú 1986-1991
1908 Ft
További termékek »

Totalcar Magazine

It’s official: Loeb is superhuman!
No human being can defeat his closest rival this crushingly.