Megvolt: Ford Mondeo Titanium Luxury Kombi 2.2 TDCI automata

Na jó, a műszerfal formája olyan, amilyen, az ajtókon lévő műmárvány betétek is inkább egy rossz ízléssel felújított, körfolyós ház földszinti lakásának ablak nélküli konyhájába valók. Oda is csak a csempe és a konyhapult közé, vízzárónak. Ettől eltekintve nekem nagyon bejött, ugyanis egy autó elsősorban a benne kínált hely mennyiségéről szól, az meg itt van bőven. Puha a műszerfala.

A komfort ülés kényelmes, az individualista extra bőrrel, ülésfűtéssel, elektromosan mozgathatóan, nem előzi meg más, csak az S80-as Volvo facelift előtti széke. Az meg ugye az etalon, ez meg itt egy Ford, tehát az ülés tök oké. Ja, négy memóriás, mintha kulcsos autónak szánták volna, de később majd kiderül, miért nem az.

A rendelhető extrák közel mindegyikét beletették, így az adaptív tempomatot is, ami nem elég intuitív, egy hét alatt sem sikerült rájönnöm a használatára. Az automata villanyt Papp Tibihez hasonlóan csak ajánlani tudom, mindig időben kapcsolja le és fel a fényszórót. A kanyarfény hasznos: akkorákat kaszál az orra a hosszú első túlnyúlás miatt, hogy párszor hálálkodtam a tervezőnek.

A hátsó fejtámla DVD hét kilóért kicsit erős, azt nem venném. De az érintőképernyős, navis hifi – ugyanennéyirt - működésileg teljesen rendben volt. Kivéve, az 1985-ben készült betűkészletet, és a bumburnyák menügombokat az érintőképernyőn. Kétféle színséma van, az egyik Atari, a másik Commodore 64, ezért kár, ugyanis ez látszik mindig, ott középen, nagyban. A hangja kicsit  loudnesses , itt megint az S80 a példa (A RÉGI!!), annál jobb gyári hifi nincs. Közelíteni lehet, elérni nem. Egyszer veszek magamnak egy S80-at auditóriumnak a gyári nagyhifivel, lehetőleg motor- vagy váltóhibásat, aztán beülök a kényelmes székbe és hallgatom a zenét.

Sok villanyablak, hátsó napfényroló, csomagtérelválasztó, könyöklő, miegyéb, szépen konfigurálható öltönyös, vagy babakocsis-szörfös használatra is. És most már biztos vagyok benne, hogy a tetősín az az alkatrész, ami minden kombi formájú autónak jól áll. A belső világítás fényerősségi versenyt is simán a dobogón hozza, ilyen erős fény máshol nincs.

Zsebbenkulcsos indítású, és nem mertem kipróbálni mi történik, ha 140-nél megnyomom a Power gombot. Puhapöcs vagyok? A bejutás is kulcsnélküli persze, csak ki kell nyitni valamelyik első ajtót. Bezárni meg az ajtón lévő kulcsocska megérintésével lehet. Sajnos ezzel együtt jött az első hiba, a kulcslyuk helye a kormányoszlopon csak le lett dugózva, pedig igazán lehetne ez másik cikkszámú alkatrész, amiben nincs ott a kulcslyuk helye.

Amúgy meg óvatosan ezzel a hibázással, mert ha ezek az aporóságok se volnának, akkor nem is Ford lenne, hanem valami egészen más. De ha már itt vagyunk, ugye volt a kulcslyuk, az egyik hátsó ajtón elállt a krómcsík széle, valamint a vezetőajtóban rossz úton zörgött valami. Ennyi. Három kis lóláb, semmi komoly.