Teszt: Opel Insignia 1.4 Turbo ECOTEC ® Start/Stop – 2012

Az utolsó nyolc guriga, aztán már spórolok

2012. február 13., hétfő 06:36
De hát ez egy gagyi Opel – mondja a feleségem 20 másodperccel azután, hogy elütöm az Insigniával. – Hülye sznob! – mondom a nőnek, akit az első randinkról direkt egy undorítóan szakadt, rozsdás, mocskos, ordító-csattogó, 22 éves Corollával vittem haza.

– Kár, mert egész szép.
– Ugye?

Este van. Az Insignia vajszín bőrkárpitja és Toblerone-barna műanyagja ilyenkor a legjobb. Az utcai lámpák fénye és a kikapcsolt komputer képernyőjéről sütő hatalmas Opel-logó remekül érvényesül. A képernyőt gyűlölöm, de az Insigniában töltött első 20 percem merő kellemes csodálkozás.

Már ahogy a kilincset meghúztam a parkolóban, meglepődtem. Ennyi és ilyen merev acélt egy egész F Astrára nem szántak régen. És ez a bőr, ennél simán tettek rosszabbat híres német autóba is. Pláne japánba. Az Insignia csodálatosan egyben van. Látom magam előtt, ahogy 2030-ban, az addigra az államadósságunk fejében Németországnak átadott Balaton partján, egy kemping parkolójában bandázunk az Opel baráti kör éves benzinsiratóján, és a gyerekeknek mutogatjuk ezt az Insigniát: ezt kopogtasd meg, ifjú Ludwig, ebben még anyag volt.

Az első percekben annyira lekötött, hogy a beltér milyen kellemes, hogy észre sem vettem, hogy mást nem is látok. Az Opelnél ugyanis nem hülyék. Az évek óta a létbizonytalanság bolyhos peremén billegő vállalatnál nem csinálnak valamit ilyen drágára és szépre, ha nincs különösen jó okuk rá. Az Insigniát azért ilyen jó nézegetni belül, mert kifelé egyáltalán nem látni belőle. És ezt egy olyan ember mondja önöknek, aki vezetett már BTR-80-ast és T-72-est is.

Hogy hátrafelé és oldalra semmit nem látni egy modern autóból, azt lassan megszokom. Az Insignia combnyi első oszlopai annyira izgalmas szögben dőlnek, hogy egyszerre takarnak ki mindent függőlegesen és vízszintesen is. Az első tükrök háza hatalmas és közel van, amitől szintén takar, de a tükörlapot úgy lenyesték, hogy a fele nem mutat semmi érdemit. És mindezeken egész jól túltettem volna magam, ha nem szerelnek a belső visszapillantó alá egy levesestányérnyi műanyagtömböt a szenzoroknak. Szép dolog az esőérzékelés, az automata fényszóró és a követésitávolság-mérő, de mindezek csak egészen szerény mértékben növelik a menetbiztonságot, ha a sofőr meg van fosztva a látás örömétől.

Így fordulhatott elő, hogy a nő, akit az oltárhoz vezettem, kevés híján a kerekek alatt végezte, amikor elé kanyarodom. Ilyen kezdet után nem csoda az ellenséges hangütés. Mindeközben én szüntelenül ámulok. Este van, és 70 körül megyek a Róbert Károly körúton. Olyan felfagyásokat, kátyúkat, találomra illesztett csatornafedeleket hallok a gumik alatt halk huppanással elsuhanni, amiket összeszorított foggal, ádáz kormánytekergetéssel szoktam elkerülni, ha sportosabb autóban járok erre. A felüljárók hőtágulási illesztékei mintha csak árnyéksávok lennének egy makulátlan aszfalton.

És a kellemes, tompa suhanás közben az Insignia elég könnyed is. Szép, közvetlenül fordul, ha nem is vadul, de ennyi érzéki örömhöz egy Vectrában kamionparkoló kellett, és feslett erkölcsök. Mindezt úgy, hogy az állítható csillapítású futómű gombjához még nem is nyúltam. Aztán igen: sportban egész jól ráz. Városban nincs is értelme, de autópályán pont jó arra, hogy atomstabil, szélre és útdőlésre érzéketlen, feleslegesen éles sávváltáskor is hűséges, német gyorslimuzin legyen belőle. Az aktív lengéscsillapítás mára beérett. Nem létszükség, mert tudjuk – ha máshonnan nem, a Mondeóból mindenképp –, hogy kényelmes és élvezetes futóművet lehet csinálni aktív szabályozás nélkül is, de ez is egy jó út. Remélem, cserélni se drága.

Szóval az első út hazafelé egy nagy, kellemes meglepetés volt. Az Insignia jól megépített, kiforrott autónak érződik, amivel jó menni. És mindeddig szóba se kellett hoznom, hogy egy csenevész kis 1,4-es benzinmotor hajtja, zsebóra méretű turbóval. Egész jól.

Amennyire közhelyes volt 10 éve, hogy a turbós autót turbólyuk kínozza, döglött tartomány, amíg a feltöltő magára nem talál, annyira unalmas lett mostanra, hogy már nincs így. Az emberiség feltalált és elterjesztett egy sereg megoldást: egzotikus anyagú, kis tehetetlenségű turbinakerekeket, változó szelepvezérlést, nagy kompressziót közvetlen befecskendezéssel, sorba és párhuzamosan kötött, eltérő méretű feltöltőket, és még ki tudja, mit, kizárólag azért, hogy az elmúlt 125 évben nagyrészt ész nélkül kihajított kipufogógáz-energia egy részét most visszanyerjük. Hja, 450-es benzinnél én is gondolkodnék már.

Az 1,4 turbó az 1,8-as motort váltja. 140 ló, 200 Nm 1850-től 4900 fordulatig, azaz számszakilag tökéletesen tudja egy átlagos 1,8-as szívó paramétereit, inkább a rosszabbacska kétliteresek körül jár. És amit a számok ígérnek, az megvan a közúton is. 30 és 130 között az Insignia minden józan vágyat kielégít. Normálisan gyorsul, középtájon szinte erős, és ugyan karaktere csak annyi, mint a sós vizes fűrészpornak, elvégzi a feladatot. Senki nem lenne boldogtalan, ha ingyen kapná.

Ugyanakkor viszont 30 alatt, ha az ember kettesben, lassan kavirnyászik a városi mellékutcákban, érdemes észnél lenni a kikanyarodással. Ilyenkor ugyanis van pár ólomcsizmás másodperc, amíg a elérjük a mágikus 1850-es fordulatot, alatta meg nem nagyon van semmi a nyomatékgörbén, csak az a vonal, amihez a Dr. House-ban az a jellegzetes sipítás tartozik, és a halál beálltának feljegyzése.

Hasonlóan elromlik a kedv az autópályán, ahol 130 körül még örülünk, hogy ilyen ügyesen spórolunk, ha már egyszer nem gyorsul, de aztán ennél följebb már csak a nem gyorsulás marad, spórolás nélkül. Tiszta szerencse, hogy ez jogilag is kizárt üzemállapot. Hangot ilyenkor sem ad. A 0-100 hivatalosan 10,9 másodperc, ha bárkit érdekelne.

A motor, mindent egybevetve, elég jó. A pont jó határának inkább az alján csimpaszkodik, mint a tetején feszít, de a feladatot, hogy kicsin és madárétkűen elhordjon egy elég nagy, nehéz, modern limuzint, ellátja. Az unalmas karaktere kicsit jobb, mint a szintén döglött, de gumisabb, lökdösősebb dízeleké, és nem jönnek belőle nanorészecskék. A mindennapi priusozáson edződött kötélidegeimmel 7,7 literes átlaggal nyomtam le a teszthetet, nagyobbrészt városban. Végig eco fokozatban, bekapcsolt automatikus motorleállító rendszerrel, ami egyébként hibátlan. Ez majdnem a másfélszerese az ígért fogyasztásnak (5,7), de aki elhiszi, hogy egy közel ötméteres, másfél tonnás családi autó 6 liter alatt eljár, benzinnel, az minden keserű csalódást megérdemel.

Az Insignia minden fizikai tulajdonság mentén klassz autó. A motor oké, a váltója kimondottan jó, szuperül megáll, minden elvártál jobban rugózik és kanyarodik. A beltere a magamfajta M-es konfekciócsaládra pont elég nagy, a kövérek és magasak meg már úgyis mind megvették a Mondeójukat, vagy rámentek egy jó kis egyterűre.

A fedélzeti elektronikát viszont nem sikerült megszeretni. A navigáció kezelése ügyetlen a fura tekerőgombokkal, a kormányon lévő kontrollok esetlegesek és lötyögősek, a középső gomberdő fotón jól mutat, de kezelni rossz. A követési távolságot kijelző, a veszedelmes közeledésre csipogó rendszernek csak szorongós vásárlók számára érdekes katalógustételként van létjogosultsága, egyébként felesleges vacak. Viszont pazar az intelligens világítás, minden autóban kötelezővé tenném, országúton egy egészen más világ.

Az árlista szerint bepréselték 7 millió alá a fapados 1,4-es alapárát, de reálisan, a normális extráival (kilátás csomagot mindenképpen vegyenek, mert a parkradar létszükség, az okos villany meg csodálatos) ez egy vastagon nyolcmilliós autó, rendesen felszerelve 9. Mint ilyenkor mindig, most is letaglóz, mennyire komikusan drága lett itthon az autó. Lám, egy teljesen átlagos gyártó alapmodellje is ennyire viccesen messze esik az átlagember lehetőségeitől. Ez a kategória az elődmodellek idejében 5 millió táján szokott indulni, ebből lett bő hét, az nagyjából +50%. Kétségtelen, az Insignia 1,4 turbó bőven van másfélszer olyan jó autó, mint az 1,6-os Vectra volt. Remélem, ön is  csinált ennyire jó karriert az elmúlt 8 évben.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!

Opel Insignia 2012 Cosmo 1.4 Turbo Ecotec Opel Insignia 2012 Cosmo 1.4 Turbo Ecotec

A Totalcar értékelése:

Jól körülhatárolható tényezők húzzák le az utolsó helyre. Legfájóbb pont az ára, amely messze fölötte van a másik hároménak – mintha másik kategóriába tartozó autó lenne. Az utastere messze a legszűkebb, rossz beosztású a csomagtartója, alig lehet belőle kilátni. Pedig más vonalon mintaszerű: kiváló a minősége, formája, belső kialakítása a legstílusosabb, finoman utazik, s övé a legjobb ülés, a legkisebb emisszió is.

Népítélet:

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette

Címkék:


h i r d e t é s

Totalcar áruház

féktárcsa
OPEL ADAM 1.4 Ferdehátú 2012-2013
13246 Ft
törlőlapát
OPEL SENATOR 2.8 lépcsőshátú 1978-1981
3346 Ft
További termékek »

Totalcar Magazine

Redneck Christmas
If redneck Santa comes on a sleigh like this, no wonder rednecks are rednecks.