Használtteszt: Ford Mondeo TDCI - 2009

Augusztusig 704 darabot helyeztek belőlük forgalomba és a dízel Mondeo import-tendencia növekszik. Ha önöknél eddig ki is esett a látókörből, itt az ideje, hogy megváltoztassák véleményüket, mert a tutiba belenyúlni közel sem olyan lehetetlen. Csak pár alapvető dolgot jegyezzenek meg. Ezekkel nem kevés időt, bosszúságot és főleg pénzt spórolhatnak.

Elsősorban nagyon sok múlik azon, melyik Mondeóról van szó. Az importpiacon nagyon közkedvelt a harmadik generáció (2000-2007) ráncfelvarrott – azaz kései – változata, a rossz hír azonban az, hogy ezekkel bizony van gond, ráadásul nem egyedi, hanem jellemző meghibásodások keserítik meg a tulajdonosok életét. Ennek ellenére ők is inkább kedvelik, 6,96-os átlagpontszámot kapott Népítélet rovatunkban, 326 ítélet után. Ennyi egy Avensisnek szégyen lenne, de a Mondeónak jó, főleg, hogy jellemzően a TDCi-dízelek kaptak több rossz értékelést, a benzinesekkel kevesebb a gond.

Ebből kitűnik, hogy szükség van némi szerencsére egy harmadik generációs dízel-Mondeo vásárlásakor. Saáry Zoltán, az egyszemélyes Ford-guru sem magasztalta, pedig neki munkát ad a javításuk. A Delphi-befecskendezők törvényszerűen tönkremennek, 3-400 ezer forint a gyári minőségű javítás ára, ezen felül a nagynyomású szivattyú halála is előbb-utóbb eljön, ez is újabb 300 ezer forint.

Az 1.8 TDCi-motorokkal vigyázni kell, mert sokkal inkább megterhelik a kettőstömegű lendkereket, mint a nagyobbak. Ezt gurunk azzal magyarázza, hogy járásuk kevésbé harmonikus, mint a 2.0-2.2-eseké, a töltőnyomás hirtelen épül fel, váltani is többet kell így aránytalanul sokszor kap nagy terhelést a szerkezet. A rugók kinyúlnak, a csillapítóanyag kikopik közülük és mindez hajlamos tönkrevágni az indítómotort is. A kuplungszerkezet-lendkerék cseréje újabb 3-400 ezer forint, az indítómotor 60-70, de féláron már felújítják, ha lehet. 200 ezer kilométer felett már minden újabb méter ajándék.

És mindehhez vegyük hozzá a tényt, hogy a dízel Mondeók/Focusok kilométeróráit legalább annyira szeretik megtekerni, mint a VW-csoport autóéit. Összeadva-kivonva: lehet venni 2000-2007 között gyártott harmadik generációs dízel Mondeót, de lehetőleg kétliteres dízelt, túl sok extra nélkül és olyat, amelynél már az előző tulaj benyelte a költséges javításokat. Ilyenből pedig meglehetősen kevés van.

Vagy felejtsék el őket és őrizzék meg a titkot: a negyedik generációs a tuti.

Annak idején Daniel Craig egy Mondeóval debütált a Casino Royale c. filmben mint James Bond. Winkler pedig azonnal kapva-kapott az alkalmon, hogy földhöz verje magát, annyira megrázta a tény, hogy a Ford átvette a Bond-hatalmat a BMW után.

A Ford tanult a hibáiból és mindamellett megmaradt a típus minden olyan tulajdonsága, amelyekkel megkedvelteti magát.

Először is a Delphi-befecskendezők helyét beszántották, behintették sóval és Siemens, illetve Bosch piezo-rendszerre váltottak. Ezzel egy csapásra megszűntek az üzemanyag-ellátással kapcsolatos gondok. Mivel az 1.8 TDCi-motort lassan kiszórták a kínálatból, így a típus megbízhatósági és költségrátája is sokat javult. A fent leírtakon felül ugyanis a vezérlése kombinált láncos-olajban futó szíjas, így 160 ezrenként költséges a cseréje (150-160 ezer Ft), ellenben a kétliteres dízelekben már csak a két vezérműtengely között találunk egy rövid láncot, ez örök darab, a motorvezérlés klasszikus szíjas. Cseréje egyszerűbb és olcsóbb. (Nem véletlen, hogy az 1.8 TDCi-motoros autók olcsóbbak.)

A kettőstömegű lendkerék legalább 300 ezer kilométert bír, de még inkább többet, a komfortelektronika problémáit is megszüntették, a guru szerint egy kétliteres, 140 lóerős, kéziváltós dízel Mondeót minden további nélkül használna ő is, miután lecserélte a sajátját. Állítja, hogy sokkal megbízhatóbb, szinte problémamentes típus. (Népítélet-verdikt: 7,13).

És tessék, egy Mondeo, amelytől mindenki lábrázást kap: céges, garanciaidőből éppen kifutó kétliteres TDCi.

András – aki egy S80-as dízel, automata Volvo elégedett tulajdonosa – 35 éves, cégautóként a Mondeót dobta neki a gép, lényegében újkora óta használja. Kicsivel több, mint három év alatt 74 800 kilométert tekert bele a lehető legvegyesebb használat mellett.

Fontos tudni, hogy Andrást a legkevésbé sem érdeklik az autók, a hidrotőkék és vezérműtengely-fokolások, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ő az az end-user, akinek az autógyárak termékeik 95 százalékát készítik. Egyetlen dolog fontos számára: hogy működjenek a dolgok. Ő terméket használ, ami lehet jó vagy rossz.

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a Mondeóval elégedett (csak azért nem írom, hogy szereti, mert nem kötik érzelmi szálak az autózáshoz). Mivel a nagy Ford lényegében mindenes, így ezzel jár hosszú, szolgálati utakra, edzésre vagy bevásárolni, városban és városon kívül. Ha valami az 540 literes csomagtartó távoli zugába gurult, azért be kell mászni. Tény, hogy a kilométer-számláló nem mutat sokat, de van két gyermeke, akik viszont imádják az autót. És csak az tudja, micsoda materiális disztrojt tud végezni két – gyermekülésbe szíjazott – eleven gyermek egy autó belterével, akinek van.

András egyértelműen a komfortot és a helykínálatot emeli ki, joggal: soha egyik Mondeo-generáció helykínálatára sem volt panasz és nincs ma sem. Úgy elöl mint hátul széltében-hosszában hatalmas a hely, az ülések formája jó, bár tény, hogy a vezetőülés bal oldalában már kezd zömülni a tömés, nyúlni az anyag. Ennek sokkal többet kéne bírnia. A belteret tágasabbnak érzi, mint az S80-as Volvóét, ami érdekes, hiszen ugyanazt a Ford EUCD-platformot használja mindkét autója. Úgy tűnik, a Ford valahogy jobban oldotta meg a feladatot.

Az ilyen apró, esztétikai hibák egyben a legnagyobb gondjai a Mondeo belterének. Egyszerűen csúnyán öregszik, de a karcok-kopások a szemet bántják, a használati értéket nem csökkentik. A zongoralakk-szerű fényes műanyag-betét folyamatos polírozást igényel, az ezüstbetétek fénye opálos, matt lett (újkorukban is elég bazáriak voltak, talán nem is ártott nekik egy kis tompulás), ami kemény plasztik, az karcolódik, a nagy ajtózsebekben ide-oda mozgó dolgok bevésik nyomukat az ajtóba.

A műszerfalon és a beltérben már nagymértékben használtak puha borítást, strukturált felületében megragad a por és a kosz, feladva a leckét az autókozmetikusoknak.

Fotonok alig érik a kétliteres turbódízel motorburkolatát, jóformán csak akkor van felnyitva a motorháztető, amikor ablakmosó-folyadékra van szükség, illetve ha eljött a márkaszerviz-látogatás ideje. Sem több, sem kevesebb törődést nem kap az autó, mint amennyire szükség van.

És tulajdonképpen semmi baja nincs. A motorja kicsit hangosabb, mint manapság megszoktuk - ebből látszik, mennyit is fejlődött az autóipar zajcsillapító-technológia terén az utóbbi években –, de nyolcvanas tempó fölött már a szélzaj sikeresen elnyomja. Mintha a két hangforrás zajhullámainak amplitúdója kioltaná egymást. A 140 lóerő és a 320 newtonméter megvan, ehhez méltóan húz is, de kétségtelen, hogy 4000-es forulatszám fölé nem érdemes forgatni, a hatsebességes kéziváltóval váltani amúgy sem kínszenvedés, ráadásul jól illesztették a motorhoz, már egészen alacsony tempónál is lehet tolni az ötödiket, szinte a pincéből húz. A hatos a kímélő autópálya-fokozat. A Mondeóval utazni tényleg kényelmes.

És nem csak használtautó szinten, hiszen ezt a futóművet nem egy új BMW vagy Audi megirigyelhetné. A Ford futóműhangolásban mindig is erős volt, és ebből városban-sztrádán-szerpentinen egyaránt profitálunk. Tökéletes kompromisszum: kanyarban, hirtelen terhelésváltáskor megtaláljuk benne a biztos tartást és feszességet, ugyanakkor egyértelműen nagyautósan, puhán képes elnyelni minden úthibát. Sehol nem koppan vagy üt, némi plusz-zajszigeteléssel a padlólemezen szinte luxusautó-szintűnek nevezhetnénk.

A hatsebességes kéziváltóval sincs gond, azt már újkorában is szerettük, de az automata még jobb, pláne, mert a Mondeo inkább szedatív-nyugodt környezet. Folyamatosan klímázva, fogyasztás-hörcsögölés nélkül vezetve kerek hét litert fogyaszt vegyes használatban. Mindezt úgy, hogy a kopó-fogyó alkatrészek cseréjén kívül nem történt vele semmi különös (egy-egy ilyen márkaszerviz-látogatás 60-70 ezer forint körül áll meg).

Titkos tipp? Tuti vétel? Kétliteres vagy 2.2-es turbódízellel, ismert előélettel bátran bele lehet vágni, ajánlja a guru, szeretik a tulajdonosok és ha ön meg tud békélni a tudattal, hogy egy Fordban ül és a közlekedést nem kihívásként, hanem szükségszerűségként kezeli, akkor ez lehet az ön autója. Mert jelenleg a használtpiac egyik legjobb ár/érték arányú típusa.

Hozzászólna? Mondeózik ön? Ossza meg véleményét!