Nem járhat mindenki Octaviával

Hazai bemutató: Seat Leon ST - 2014

2014.03.01. 18:03
A Seat szempontjából nagy kár, hogy a Európa, és különösen Spanyolország nyakig ül a szerencsétlenségben. Mindenesetre az új Leonnal megvan a lehetőség, hogy javítson a márka, be is indult a növekedés. Most épp a kombi változatot dobták piacra.

Mit mondjak, a hazai szaksajtó nem tűnt túl lelkesnek, hiszen már egy egyéves modellről van szó. Igen, még én is megdöbbentem, hogy szinte napra egy éve mutatták be itthon az ötajtós Leont. Magunk közt szólva egy autón nem sokat tud változtatni, hogy picivel több levegőt cipel magával egy nagyobb bódéban. Nem mondom, mindent el lehet rontani, de manapság ekkora bakot nem lő senki.

Ugyanakkor a Leon ST – hivatalosan ez a kombi neve – egy elég fontos lépés. Úgy tűnhet, mostanában kezd megjönni pár autómárka esze, mert belátták, hogy a kombikat szeretik Európában, tehát akarhatja a Toyota, Seat vagy épp a Honda, hogy űrhajószerű járművekkel járjon mindenki. Nem fognak. A cégek különösen szeretnek flottáikba kombikat vásárolni, ott is lehet magyarázni, hogy vannak remek egyterűink – senkit sem fog érdekelni. Azoknak nem osztanak lapot.

Hát ezeknek az evidenciákat felismerve született meg a Leon ST is. Kik az ellenfelek? Gondolom, mindenki látja az utakon: az Astra/Mégane/Auris/308/Focus/Ceed és még vannak jó páran. Mondhatnánk persze a Golfot is, sőt, a műszaki rokonság okán akár a Škoda Octavia kombija is beférne a körbe, de a prezentációban nem kerültek be a konkurensek közé. Mondjuk nem is az a dolga a Seatnak, hogy a tesóktól csábítsa át a kuncsaftokat.

Hogy mivel próbál mégis a többiek fölé nőni? Az nem feltétlenül baj, hogy nem a csomagtartója litereivel. Akinek 587 liter nem elég, annak nem elég semmi. Tény, hogy a Škoda éppenséggel 610 vagy a Golf 600 literes, és ezek a számok már hatossal kezdődnek, ami lélektanilag fontos, de így is csak 10-20 literekről beszélünk. A Seat tényleg csak akkor kerül némi hátrányba, ha exceltábla alapján döntenek, mert legyünk őszinték: ugyanazok a motorok, ugyanazok a futóművek, műszakilag tényleg minden szinte az utolsó csavarig, legfeljebb máshogy hangolva. De olyan rovat nincs a táblázatban, hogy hangolás.

Nincs más, mint a többi ellenfelet megverni. És meg is lehet, hisz a Seat azért pont elég nagy egy Mégane, egy Focus vagy egy Astra ellen, és más érveket is fel tud vonultatni. A Seat márkaigazgatója szerint például ez a kategória legkönnyebb kombija, amin már meg sem lepődtem, azután, hogy egy éve megnézegettem, az ötajtós verzió például a Golf azonos motorizáltságú változatánál mindig könnyebb cirka húsz kilóval. Nézzük csak, egy 1.4 TSI motoros Leon ST 1200 kiló alatt van, mennyi ez a köztudottan túlsúlyos Astrából? Elárulom: 1337 kg. És ez már számít, kőkemény litereket jelenthet a fogyasztásban, és nemcsak a benzinesnél.

Ezek mellett a Seat olyan dolgokat vonultat fel, mint a radaros tempomat és a kamerás városi vészfékező rendszer, teljesen LED-es első világítás, magyar menüs multimédia-rendszer, sportosabb futómű az FR változathoz, satöbbi. Ja, és mellesleg egy jól kitalált csomagtartó.

Mert az. Összesen 27 centivel toldották meg az ötajtóst, hogy kombi lehessen, de addig izzadtak a szélcsatornában, amíg sikerült ugyanolyan légellenállási alaktényezőt kicsiholni az ilyen szempontból kevésbé előnyös kombi karosszériából. Talán ettől lett picit csapottabb és ezért hiányzik az a kis hátizsáknyi térfogat a raktérből, ami az Octaviában megvan. Van viszont alacsonyabbra vagy magasabbra helyezhető raktérpadló, pöccintésre előrecsúszó roló, sőt, van karakuri ülésdöntés is, amit a Mazda vezetett be, majd felejtett ki az autóiból. Arról van szó, hogy a csomagtartóban lévő kallantyú nem csak a háttámla zárját oldja, hanem az ülés magától előre is dől. Pontosabban nem magától, hanem a benne lévő rugótól. Végül is mindegy mitől, de bajlódás nélkül lehet átrendezni, az ülőlapok felhajtogatásával sem kell vesződni. A hátsó pad előrehajtogatásával úgy 1470 liter a maximális raktérméret. Mit kell ezen felül tudnia még egy kombinak? Ezen felül ugyanazt, amit az ötajtósnak. Normális minőségű utasteret, rendes formájú üléseket és elég helyet hátul – ezekkel már a sima Leon esetében sincs gond. Mert egy jó autó nagy csomagtartóval is jó autó marad.

Ami a motorokat illeti, az szokásos 1.2-1.4-1.8 TSI sorozat adja a benzineseket, ezen belül persze vannak változatok. Az 1.2 TSI-ből van 86 és 105 lóerős változat is, az 1.4-esből 122 és 140 ló a választható, nemsokára pedig megérkezik a hengerkikapcsolásos, extra takarékos verzió is. A legelszántabbaknak egyébként készítettek egy sűrített földgázos verziót is, az ilyesmit valószínűleg kötelező megemlíteni a sajtótájékoztatón, de nálunk egy olyan üzemanyagról beszélünk, amihez Budapesten nagyjából kettő darab kút létezik, döntsék el, van-e jelentősége. Vélhetően a 180 lóerős 1.8 TSI sem lesz nagy sláger, pedig egy remek darab. Hogy mit érdemes ebből választani? Hát, közlekedésre már a 105 lovas is tökéletes lehet, ha belegondolunk, hogy vele 10 másodperc alatt van százon a Leon kombi, és 190 km/óra a vége.

A nagy cuccolásokhoz azonban biztos jobban passzolnak a dízelek, amiből a flottás vásárlásokat biztosan az 1.6 TDI uralja majd, ez 90 és 105 lóerővel kapható. A kétliteres TDI megmarad a sebesség megszállottjainak, 150 és 184 lóerővel – utóbbival 7,8 alatt van százon a Leon ST. Vagyis ugyanazt tudja, mint az 1.8 TSI, gondolom, jelentősen kisebb gyakorlati fogyasztás mellett. A legkisebb benzinesek és a gyengébbik 1.6 TDI kivételével mindegyik motor választható DSG duplakuplungos, automatizált váltóval.

Egy rövid próbára a 105 lóerős TDI-t szúrtam ki, mert tudtam, hogy a benzinesek úgyis elég halkak. Hát, az 1,6-os dízel gyorsítás közben már nem kifejezetten az, igaz, nem visszataszító a hangja, de a mérnökök elmerészkedtek az ingerküszöb közelébe. Ehhez a motorhoz ötfokozatú kézi váltó jár, ami manapság kis meglepetés, bár autópálya nem volt a tesztúton, amit Budapest belvárosában tehettem meg – ott lehetne gond a hatodik hiánya, majd a teszten kipróbáljuk. Így városban mindenesetre kellemes karakterű a kis dízel, könnyedén mozog, de azt nem állítanám, hogy lehengerlő az ereje. Viszont nincs komoly turbókésedelem, talán fél másodperc sem kell, hogy a padlógázra tényleg meglóduljon a kocsi. A rugózás kifejezetten kellemes, sima futású a kombi, nem zötyög, de nem is túl himbi-limbi. A kormányzás könnyed, ahogy az egész Leon vezetése az. Nem jutottam semmiféle adrenalinfröccshöz, de miért is vágynék ilyesmire egy kombiban?

A Leon ST esetében érdekes az árstratégia, legalábbis most, a bevezetéskor. Az alapverzió 4,2 milliótól indul (1.2 TSI 86 Entry), de az első igazán komolyan veendő verzió nyilvánvalóan a 105 lóerős Reference ötmillió táján. A Reference, Style és FR szinteken ugyanis a magánvásárlóknak ingyenes csomagokat adnak – vagyis nem a letolunk inget-gatyát jellegű kedvezmények dominálnak – így pl a közepes felszereltséghez alaphangon nem 16-os, hanem 17-es könnyűfém felnik járnak, teljesen LED-es világítás, tolatóradar, jobb multimédia. Persze a flottapiac, az más, de ezzel a kombival talán a Seatnak sikerül elérnie, hogy a spanyol márka ismét a beszerzők eszébe jusson. Elvégre nem járhat mindenki Octaviával, meg Focussal.