Próba: BMW 735i és 745i

Ennyiből kijön egy Mazda MX5, egy Subaru Forester és egy Volvo V70 D5. Szóval ez mind kijön a 25 gurigából, de ennyi pénz négy keréken nyújtja az igazi, esszenciális presztízst. A BMW rangját persze nem csak a drágaság, a minőség és a vezetési élmény adja, hanem a csúcstechnika is - ennyi vadonatúj fejlesztés ritkán jelenik meg egy rakáson.

Ha mondjuk Tasmániából saját költségemen feladott táviratban kéne beszámolnom tesztautóval szerzett tapasztalataimról, megtenné egy "joo nagy minden van stop". Hát -és tomporpáraelszívós ülés, fenékmasszírozás, hogy még egy huzamban Livignóig sem lesznek felfekvéseink, mindenféle hűtés-fűtés és az elektronika időről-időre igazít az ablaktörlőn fél millimétert, kímélendő a gumit.

A BMW Magyarországon nem reklámozni akarja az új Hetest. Illetve titokban nem tartják, de elég jól fogy: harmincöt kelt el eddig. Soha ennyi Hetest még nem adtak el ennyi idő alatt. A kategóriatársak sem, bár egyszer előfordult már évi 50 db S-Merci. A világon mindössze két autógyár tudott minden évben nyereségesen működni a II. világháború óta folyamatosan: a Toyota és a BMW. A BMW valószínűleg idén meghaladja az egymilliós eladott darabszámot, ami elsősorban annak köszönhető, hogy az új hármas a kezdeti óvatoskodás után rettenetes hasításba kezdett, de a Hetes is elég jó. Kínában hatezret adtak el (ebből) a 7-esből, nyilván effajta jutalmakkal ösztönzik arrafelé a kohászokat. Hatezret! Kínában! Máriaanyám, mi van ott?!

2006-ig 21 új modell és 16 új motor jelenik meg, óriási offenzíva kezdődik. Jövőre 5-ös és Z-4, meg még mindenféle titokzokni, adu ász.

De az iDrive, azzal csak a baj van. Főleg Németországban, de nekünk ez szinte egyre megy; a magyar autós szaksajtó erősen igazodik a némethez. És ha a németek azt írják, 28 perc kellett ahhoz, hogy hideg levegő áramoljon az utas lábára, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy akkor nekünk se megy majd gyorsabban.

A magyar forgalmazó szerint a német BMW-szalonok eladóival van a probléma: nem értik az iDrive lényegét, ennélfogva nem hogy megkedveltetni, de elmagyarázni sem tudják a cég high tech újdonságát. Magyarországon még ilyen probléma nem volt, ami az iDrive-val való rövid ismerkedés után érthető: a régen tépő balsors már génjeinkbe kódolta a találékonyságot.

Nagyon egyszerűen tesztelhető, tudná-e valaki kezelni az iDrive-ot. Mindenki vegyen kézbe egy drágább mobiltelefont, Ericsson-osok Nokiát, nokiások Ericssont. És tessék kezelni, önállóan. Az alapvető dolgok könnyen mennek, telefonkönyv, üzenetek, extrák, na ugye. Kommunikáció: előre tolom, entertainment, azaz elsősorban hifi: magam felé húzom, klíma: magam felé húzom, aztán balra el. Az apró finomságoknál már könnyű megfeküdni, akár nokiás valaki, akár ericssonos.

Ilyenkor az a leggyorsabb, ha valaki megmutatja, én például egyszerűen nem bírtam önállóan hangszínt állítani. Aztán megmutatták: valami "Memory" menüpont alatt van, ami egyrészt nem logikus, mert a hangszínnek az emlékezethez nem sok köze van. Másrészt logikus, mert a többi lehetőséget még annál is jobban ki lehetett volna zárni. Most már mindegy, tudom, hol van, bármikor, álmomból fölkeltve is két másodperc alatt tudok mélyet ráadni a legnagyobb Bömbiben, ami bizonyos körökben nyilván hozzátartozik az általános műveltséghez.

A fontos dolgok teljesen iDrive-mentesen működnek: a hifi hangerő gombja, az ülés -és kormányállítás, a külső tükrök, sőt, nagy vonalakban a klíma is állítható puszta kézzel, a BMW krómegere nélkül. Ha tehát valaki beül, ugyanúgy használhatja, mint egy ismeretlen menürendszerű mobiltelefont. Hetekig elautózgathat, legfeljebb csengőhangot szerkeszteni és híváscsoportokat összeállítani nem tud. Ami legkevésbé tetszik az iDrive-ban: a dizájn-kompromisszum.

A prodzsekt valahogy úgy indult, hogy nehéz nemes és letisztult luxusbelsőt tervezni, ha mindenhol kiáll valami bütyök. Van, aki a Boeing-dizájt még ki is hangsúlyozza, ebből teremt stílust, mint a Volvók, vagy a Saab. A BMW azonban valami mást akart: egyetlen, rafinált egyszerűséggel letisztult fémgomb, ami számítógépes egérként mozgatható, és egy nyomás az ENTER. PlayStation-rajongók öröme, hogy forszos a dzsojsztikk, ha véget ért a menüsor, az egér megkeményedik.

A mindennapi használat és a vevők el nem riasztása azonban engedményeket követelt, hogy kimondjuk a bűvös szót, kompromisszumot. Egy gomb a hangerőnek, egy a CD-tár kiadójának, egy a kesztyűtartró kioldójának, négy az elektromos ablakoknak, kettő a központi zárnak, tizenvalahány az ülésállításnak,és így tovább, és így tovább. Így persze, mire minden alapfunkciót kipipáltunk, több gomb van a műszerfalunkon, mint a Hagyományőrző Hátranyilazó Huszárezred gardróbjában. Feloldhatatlan ellentmondás, a tökéletes cool design és a full-full-full extra antagonizmusa. Természetesen nekem sincs ötletem, hogyan lehetne kevesebb gomb, de nem is én dolgoztam ezen öt évet.

A forgalmazó hangsúlyozza, hogy 60 vadonatúj fejlesztés került az autóba, és szándékosan nem került bele további hatvan, mert a vásárlót nem szabad túlterhelni újdonsággal. Na igen, meg a szoftvert sem: így is elég megfontolt. Az autó karakterével nem ellenkeznek a méltóságteljes lassúsággal működő dolgok, de nekem egy kesztűtartó ne úgy nyíljon, mint amit két lakáj fékez, nehogy csattanjon.

<

>