Ha az ember valahogy megszokja ezeket a rémségeket, értékeket is talál. Szépek a műszerek, még szebb az esti háttérvilágítás. A bal oldali körszámlap tetején pedig van egy kis felirat: Fuel Door, mellette egy nyíl balra. És tankolásnál rájöttem, hogy ez azt mutatja, merről legyen a kútoszlop. Tegye a szívére a kezét: Ön nem bizonytalanodott még el soha, hol is van a tanksapka autóján? A Caliberben nem fog!

Jó a hifi. Boston felirat díszeleg a hangszórófedeleken, ez biztos mond valamit az értő füleknek, én csak arra figyeltem fel, hogy szépen, de ha kell, hangosan is szól, nagyon könnyű kezelni, tekerentyűvel hangolható és hangosítható, azonnal minden funkciót megtaláltam rajta. Nem ugyanaz tervezte, aki a bajszokat, tuti. De azért sikerült ebbe is belerondítani: a kormányon lévő kezelőszervek a kormány hátuljára kerültek. Azaz nem látszanak.

A rádióhoz kapcsolódik a Caliber legizgalmasabb szolgáltatása. Álljunk meg egy dombon napnyugtakor a tengerparton. Nyissuk ki az összes ajtót. Rakjunk tábortüzet. Fogyasszunk tudatmódosító szereket, mértékkel. Legyünk két párban: két fiú, két lány. Na, egy amerikai horrorfilm, esetleg romantikus diákdráma bevezetőjében vagyunk? Ugye nem, valami még hiányzik: a zene! Lépjünk a Caliber felnyitott ötödik ajtójához, emeljük fel a kezünket, tapogassuk végig a kárpitot! Jé, egy kis kilincs! Húzzuk meg: lenyílik egy kéthangszórós tucctuccláda, fantasztikus, kóla, puska, sültkrumpli!

(Apró hiba: ha a kulcs a gyújtáskapcsolóban van, az ajtó pedig nyitva, a kocsi bimbammol. Ha kihúzzuk a kulcsot, elhallgat a rádió, és kulcs nélkül nem is kapcsol be többé. Nyitott ajtóval zene csak bimbammal. Áááá!)

Vezetni - érdekes módon - jó. Nem lehet belőle kilátni, egyrészt mert alig van ablakfelület, másrészt mert olyan magas az orra. Vagy két méterre előre semmi nem látszik az útból, a gödör se, az ottfelejtett bicikli se, a macska se. És az A-oszlop is jó vastag. A kormány csak fel-le állítható. Mégis: magasan ülünk, a pedálok, a váltó jó helyen van, a Dodge-ot mindenki megnézi, mindenki szereti, mindenki beengedi. Azt hittem rosszul hallok, amikor feleségem, akinek még eddig szinte mindennél jobb volt a Twingója, azt mondta: neki kéne ilyen, jó autó.

Eredetileg a Született rossz címet akartam adni a cikknek, de aztán rájöttem, a tré belső önmagában kevés ahhoz, hogy elfelejtsem miatta a nyomatékos motort és a jó futóművet, tehát azt, hogy a Caliber igazából tényleg nem rossz autó. Másfél tonnás tömege ellenére a 140 lovas, kétliteres dízellel egész szépen megy, ráadásul nem eszik sokat, hajtós üzemben elvolt kevesebb, mint 7,2 literből, vegyes használatban. A motor, hogy-hogy nem, a Volkswagentől származik, porlasztószivattyús turbódízel, ami Passatokat, Golfokat, Octaviákat, Leonokat is mozgat.

Kanyarokban jó tempósan lehet haladni, a nagy felületeken van tapadás bőven, de a futómű beállításai is jók, se billenés, se tétovaság, viszont a komfort is elfogadható. Rossz úton, akár sáros földutakon jól jön a nagy hasmagasság, a Caliberrel simán elindultunk ahhoz a halastóhoz kirándulni, ahová utoljára egy japán pick-uppal látogattunk el. Bírta, bár néha jól jött volna a 4x4.

Ha viszont mindent összeszámolok, nem mondhatok mást: akármilyen jó a motor, akármekkora a kerék, akármilyen szép a küldizájn, soha nem adnék pénzt ezért a kocsiért. Főleg nem annyit, amennyibe kerül: 6,3 millió forintot. Mert nincs semmi értelme. Ja, és ez nem minden: a dízel csak egy felszereltségben (SXT) létezik, ahogy próbálgattam összeszedni az extralistából, a tesztautóban volt még vagy másfélmilliónyi ez-az. A 150 lovas, 1,8-as benzines 4,95 millió, az is sok.

A Golf Trendline felszereltségben 6,25 millió forint, a hatalmas Skoda Octavia Ambiente 6,05 millió, ugyanezzel a váltóval-motorral, mindkettő automata klímával. A dizájn mellett a Calibernek csak egy mentsége van: a magas, kátyútűrő építés, de ezt nagyon kevésnek érzem. Úgy tűnik, a Dodge Caliber egyelőre nagyon nem az ész, inkább a konzumláz által vezérelt vásárlók autója. Keveseknek lehet rá szükségük, de nyilván sokaknak kell majd.