Fúrjunk gombócot!

Elnézést a kedves márkarajongóktól, szorgos importőröktől, serény dílerektől, de újságírónak a Nemo, Bipper (sőt, a Fiat Fiorino is) egyre megy, ne indítsunk ebből vitát, egyformán jópofa cucc mind, a vas belül meg ugyanaz. Most azonban jött hozzánk egy Nemo a szerkesztőségbe, aminek bypassműtéten esett át a raktere.

A hosszú tárgyakkal mindig csak a baj van. A bagettet csak félbetörve lehet a mélyhűtőben lefagyasztani, a spagetti csak tördelés után fér bele a lábosba, ha pedig az ember történetesen az ölében keresztben Autobianchi-lökhárítót fuvaroz a Dob utcai krómozóba Suzuki motorkerékpárján, néhány gyalogosvese, kuka, autótükör biztosan áldozatul esik. És az örök, földhözragadt példa: karácsonyfa-hazaszállítás, lehúzott hátsó ablakokkal a családi szedánban. Kétoldalt tuti mindent elkaszálunk, ami az autó útjába esik.

Igazából tudjuk, hogy nem a hosszú tárgyakkal van a baj. Hanem a szállítóeszközökkel. Egy hattengelyes nyerges vontatón például a fent említett tárgyak mindegyike simán elszállítható. De egy hattengelyes nyerges vontató nem fér el a Bosnyák téri aranyvasárnapi kavalkádban, még kevésbé pedig a hűtő helyén a konyhában. Kompromisszumot kell hát kötni.

E vargabetűvel eljutottunk cikkünk tárgyához, a Citroën Nemóhoz. Oldala teli lemez, emiatt nincs rajta praktikus, üvegezett oldalajtó, mint a múltkori Peugeot Bipperen , viszont tud mást. Bent, a rakterében nyitható az elválasztórács.

Pofonegyszerű az egész: a vezető, az ugye fix, nem nélkülözhető. De az utas… Az ő ülésének a támlája ebben a Bipperben Nemóban előredönthető, az egész ülés letolható a lábtér aljába, majd a mögötte levő rácsdarab, mint valami börtönrács ajtaja, előrenyitható. Innentől fogva a vezető kis kalitkában csücsül; ha kedve szottyan, a hitelesség kedvéért azt is rikoltozhatja: „Csóri papagáj, Csóóóóri papagáj, szép a Csóóóóóri, puszi, puszi!”. Mellette viszont létrejön egy harmadautónyi szélességű, közel sík padlós, extra hosszú lik, cső, alagút, kinek hogy tetszik.

A Nemo nagyon rövid autó, hossza a 3,9 métert sem éri el. Ráadásul nem a magas, tömpe orrú furgonok közül való, hanem az autóformájúak közül, tehát akárhogy szorzunk-osztunk is, nem lehet benne hosszú a raktér. De mennyire nem az?

Tegyünk bele cuccokat. Fiam, Bálint kisbiciklijével kezdtem. Oldalsztenderen állva, hosszában elnyelte, az újonnan fúrt rekeszre még egyáltalán nem volt szükség.

Elővettem az én dögömet. Csavartam így, tekertem úgy, szét kellett volna szedni, de végül átlóban sikerült valahogy begyűrnöm. Maradjunk annyiban, hogy a Nemo alaphelyzetben egy darab férfikerékpár elnyelésére alkalmas szállítójármű.

Itt vettem elő a titkos James Bond-i fegyvert, a Rácsajtót. Leborítottam a jobb egyet, kinyitottam a rácsajtót, és máris agorafóbiám lett a tértől. Húsz éve van –0,7-es szemüvegem, előszeretettel nem hordom. Hát így, ahogy a kocsi mögött álltam, kellett volna. A raktér műszerfal felőli végén ugyanis már kissé homályosak voltak a részletek. Lássuk, mi fér be ide?