Teszt: Seat Cordoba 1.2

Hiába volt déli, meg latin, meg sem közelítette az olasz formatervezést. Jobban nézett ki, mint a kortárs német autók, de annyival biztos rosszabb is volt. Az meg egyenesen nevetséges, hogy a Cordobák többségén gyárilag szárny van a csomagtartón, mintha ez volna a kispolgár 1.4-es dragstere, de hiába, a magyar erre immúnis; nálunk ez a sportos alsó-középkategória előszobája.

A Seat története a VW uralma alatt több szempontból is érdekes regény. Egyrészt bár addig se volt rossz a Seat, érezhetően javult a minőség és az összbenyomás. Ráadásul a németes minőség mellé elcsábították az Alfa Romeo formatervezőjét, Walter da Silvát.

A VW-konszern árpolitikájából csak a jó jutott a spanyol leányvállalatnak. Deklaráltan a Skoda volna a legolcsóbb márka, de hiába az elhatározás, ha például a Leon Sport R bruttó-nettó-mindenhogyan olcsóbb az azonos Octaviánál. A konszern-vetélytársakhoz képest az alap Polo kicsit drágább, az alap Fabia olcsóbb, de sokkal szegényesebben szerelték fel. És a Cordoba futóműve mindkettőnél kategóriákkal jobb.

Miután az olasz szaksajtó némi keserűséggel kinevetgélte magát azon, hogy a da Silva-féle új Ibiza mennyire hasonlít az Alfa 147-esre, az Ibiza (és a Polo, meg a Fabia) padlólemez-társa, a Cordoba már effajta kellemetlen feltűnés és kajánkodás nélkül léphetett a színre. A szuggesszív tekintet az Alfa 156-oshoz hasonlóan jó légellenállási együtthatóval jár; a maga 0.30-as Cw-jével ez minden idők legáramvonalasabb Seat-ja, úgy látszik, áramlástani szempontból egy jól megtervezett, hatalmas csomagtartó jobban működik, mint egy mégoly sportos ferde Ibiza-hát.

A beltérben hatalmas a fejlődés. Eltűntek a zsigulis, ódon műanyagok, és bár a jelenlegiek is a kisautó-kategóriának megfelelően kemények, minden egy kategóriával jobb, mint volt. A formaterv esztétikumával baj nincs, és itt már olyan csalódás sem ért, mint az Ibizánál, amikor Walter da Silvától többet vártam volna. Most viszont ugyanazt kapjuk, mint az Ibizától, a műszerek számlapja a világítás felkapcsolásakor piros lesz, ennél több vérpezsdülés azonban nem vár ránk, legalábbis míg el nem indulunk.

A legendásan nagy csomagtartójú Cordoba csomagtere még nagyobb lett (+30 liter), azzal együtt, hogy továbbra is teljes értékű pótkerék vesz el belőle nem elhanyagolható számú litereket. A nagy csomagtartó (485 l) egyetlen átka, hogy tolatni a Cordobával lehet, de nem érdemes, legfeljebb egy kifutópályán: a hátsó szélvédő alja olyan magasan van, hogy az ijesztően meredeken emelkedő kalaptartó felett átnézve csak a felszálló gépeket látjuk, az utasokat szállító alacsony buszokat már nem.

A Cordoba új 1.2-es motorja csak a Seat-nál új, néhány hónapja pörög már a kisebb konszerntársakban, a Fabiában és a Polóban. Egykettes, háromhengeres, de egészen hihetetlen, milyen simán és halkan jár. Semmi rezonancia nem érződik a váltógombon és a fékpedálon, a kormányon is csak ha megmarkoljuk - az alapjárat annyira csendes, hogy a városi forgalom alapzaja mellett akár azt is hihetjük, hogy lefulladtunk.

< >