Nem romlik el

Használtteszt: Citroen Berlingo Van 1.4 - 2001.

2014.11.05. 06:33 Módosítva: 2014-11-05 06:33:15
Folyamatosan rimánkodunk az importőröknek, hogy adjanak fapados autót. Mert a felextrázott teherautók ugyan demonstrálni jók, de igazából élő ember nem vesz olyat.

A cégtulaj a dolgozóinak meg pláne, jó példa volt erre a Posta T4-es flottája, ahol a fapad fapadját rendelték, és a legendák szerint még a széria kényelmi felszerelésekről (talán a rádió) is lemondtak, hogy olcsóbb legyen. Ritkán azért előfordul, mint például a T5-ösTransporter már nem is tudom, hanyadik ráncfelvarrásánál.

Így leginkább a munkáim intézése közben futok össze ilyen modellekkel, mint pár évvel ezelőtt egy Ford Transit Kombi a Szigeten, amiben üdvözölhettem a kizárólag rádió funkciót tudó dupla DIN méretű fejegységet. A most tesztelt Berlingóban ennyi se volt. Központi zár? Szervokormány? Ugyan már... Olyan egyszerű, hogy az egykor megénekelt Dacia Logan Van ehhez képest fullextrás csúcsmodell.

De pont ez benne a jó. Semmi nem tud elromlani. És bár nem mai csirke, sok mindent átélt, de egészen egyben van. Megy, megáll, sok cucc belefér, még nem rohad, mi kell még? Mondjuk egy erősebb motor, mert ez tényleg a lista aljáról van. Vagyis az akkor nettó kétmillióba kerülő 1,4-es, 75 lóerős benzinmotoros modellről van szó.

Összehasonlításképp most a 75 lóerős dízel (benzines furgon már nem kapható nálunk) Berlingo nettó 3,5 millióba fáj, és már van benne villanyablak, meg légzsák a sofőrnek. Ez az összeg egyébként nagyjából a régi modell inflációval növelt árával egyezik. Amikor érdeklődtem, miért pont ezt, egyszerű volt a válasz: olcsó és minél egyszerűbb motort akartak, nem bíztak a HDi-ben. Mivel gyakorlatilag városi rövid szaladgálásra használták, azért is jobbnak tűnt egy benzines.

Az elképzelés bevált, a kopó-fogyó alkatrészeken kívűl az elmúlt 13 év alatt egy trafósort, meg a lambdaszondát kellett cserélni, plusz egy első rugótörés esett be. Meg a két tükör, de egyikről se a kocsi tehet. A bal oldalit egy túl közel suhanó szembejövő amortizálta le, a jobbost egy részeg. Kisebb-nagyobb karcok persze vannak rajta, mint ennyi idő alatt bármin. Most bőven volt lehetőségem használni, és városban tényleg ideális.

Bár sokat használták, még így is csak 118 ezer kilométer van benne, és abszolút egyben van, sehol nem nyiszeg, nem zörög. Még a hátsó futómű se, így remélhetőleg jóval odébb van a klasszikus lengőkar-csapágy halál. A raktér padlója szerencsére gumírozott, így ott sincs meggyalázva a fényezés. Az oldalfalra felragasztott szövet a korabeli zajcsillapítás és védelem hivatott lenni. Előbbit kiválóan teljesítette, az utóbbit a kívülről is látható apró kinyomódásokat nézve nem mindig.

Apróság, hogy nincs rögzítőszem, csak az oldalfalak merevítőibe lehet úgy-ahogy ráapplikálni a gurtnit, meg a gumipókot. A hátsó ablakok teljesen átlátszóak, ami az áru integritását tekintve nem szerencsés, a kocsi méretét nézve a tolatáshoz se feltétlenül szükségesek. Egész méretes tükrökkel látták el, így kényelmesen lehet abból is hátra látni.

Használat közben találtam pár furcsaságot is. Például rengeteg helyet a jobb ülés alatt, amit annak előrebillentésével lehet felfedezni. Nem is ez a furcsa, hanem, hogy egy ilyen pazar zárható tároló (a hátizsákom simán be tudom rakni) miért múlt el a mostani modelleken? Mert most a kétszemélyesnek nevezett üléseknél egy fura rekesz van, ahová a kézikönyvön kívül más nem nagyon fér, a szélső sort meg letudták egy kihúzható fiókkal.

Évjárat 2001-es alapmodell 2014-es alapmodell
Motor 1.4 benzin, 55 kW, 111 Nm 1.6 HDI, 55 kW, 184 Nm
Végsebesség (km/h) 142 150
        
Nettó ár 2 000 000,00 Ft 3 503 000,00 Ft
        
Külső méretek (mm)      
hossz 4137 4380
szélesség 1960 2112
magasság 1810 1828
tengelytáv 2700 2728
        
Raktér      
térfogat (m3) 3 3,3
terhelhetőség (kg) 600 625
hossz (mm) 1710 1800
magasság (mm) 1246 1250
        
Felszereltség - elektromos ablakemelő, ESP, ASR

Városi használatban nagyon élvezetes autókázni, sőt a szervókormány hiánya ellenére parkolni se nehéz, az országút nem az ő világa. A lendületes autózáshoz igazítva rövid váltót kapot, és ez sajnos az ötödik fokozatra is igaz, ahová amúgy már 50-nál simán felkapcsolhatunk. Így már 100 km/h körül is pörög rendesen, hogy az autópályatempóról ne is beszéljünk. Ehhez mérten fogyaszt is; a gyenge motor, nagy homlokfelületű kaszni. De ha ritkán szaladgálunk 90 fölé, együtt lehet vele élni.

Gyorsan körbefutottam a használtautós oldalakat, és azt tapasztaltam, a hasonló modellek úgy 450 ezer körül indulnak, a vége a 600 ezer. Igaz ott már ilyen extrák is kényeztetnek, mint az klíma meg a légzsák. Renault Kangooból kapunk olcsóbbat, de az rendszerint az 1,2 literes, 60 lovas motorral van megverve, ami már tényleg kínszenvedés lehet, főleg megrakva. És ezeket rendesen megdurrantják, gyakran látok ilyen kis dobozost, ami gyakorlatilag a földön húzza a hasát, és azt hiszem, nem szívesen állnának rá a tulajdonosok KPM-esek mérlegére.