Darabka égbolt '64-ből

A második világháború utáni első Opel Kadettet A-Kadettként emlegetjük. Az automobilizmus evolúciójának köszönhetően jelenleg az alsó-középkategóriás Opelek története már a nyolcadik generációt jegyzi, H-Astra révén.

Nézelődtem az interneten, keresgéltem a guglival, és alig-alig akadtam valami használható információra. Temérdek B Kadett oldal, számtalan GSi-szájt, de az A-Kadettről szinte sehol szinte semmi. Azért egy német típusoldal mégis akad, ebből próbáltam meg rájönni a próbaút előtt, mibe is ülök bele.

Az A-Kadettet négyféle változatban gyártották Rüsselsheimben; volt limuzin, ugyanez L betűjelzésű hosszított luxusverzióban, kupé és kombi. A gyártás 1962 októberében kezdődött, '65 júliusáig, a B-Kadett érkeztéig 649 512 autó készült a típusból. Biztos van két-három olvasónk, akit az is érdekel, miből mennyi. Az ő kedvükért: 354 186 limó, 115 242 Luxus, 126 616 Caravan és 53 486 Coupé.

Elég rövid, majd' ugyanolyan széles, amilyen magas. Orra profilból meredeken előreszekeződik, tetővonala lágyan lejt hátra. Az egész ezúttal korántsem olyan tökéletes, szívbemarkoló, mint az Isetta, vagy a Karmann Ghia volt, de a részleteket itt is megkönnyeztem.

Ugye a feliratok, a logotípia, a gyönyörű írott betűs Kadett a fenekén, a Coupé az oldalán a kis jelvénnyel, a szögletes Opel az elején, ahány betű, annyiféle. A krómok, a tükrök, a lámpakeret, a lökhárítók, a kilincsek; ami ma már csak a kézifékkar gombjára jut, ha jut, az itt négyzetméterszámra tündököl. Ott a stilizált fecskefarok a faron: hiszen ez egy kis GM-termék, a Cadillac Eldorado európai unokaöccse.

A csomagtérfedél könnyen nyílik és teleszkópos trükkök nélkül nyitva is marad. Az őszinteség letaglózó: pótkerék burkolatlanul az egyik sarokban, benzintank szintén burkolatlanul a másikban. Persze amikor ez a pótkerék és ez a benzintank készült, az ilyesmi teljesen elfogadott volt.

Kárpótlásul az enteriőr káprázatos. Az autót művészi fokon restaurálták, állapota minden képzeletet felülmúl. Minden új vagy újszerű, még a Kadettben terjengő illat is egy új autó illata - nem a maiaké, hanem a valamikoriaké, finom műszerolaj és műbőr keveréke. A kék-fehér kárpitozás elsőre meghökkentő, de korabeli fotók igazolják, hogy valaha voltak boldog idők, amikor még tényleg nem volt kötelező a gyászos szürke-fekete egy kis Opelben.