A csillag mutatja az utat

Teszt: Mercedes-Benz C220 CDI Avantgarde - 2007

2007. július 30., hétfő 00:44

Legnagyobb bánatomra a kis Merci orrán nem ágaskodott csillag. Gyalogosvédelem ide vagy oda, egy Mercedes orrára a krómcsillag legalább annyira kell, mint amilyen nélkülözhetetlen a tortán a habon a meggyen az egérszar. Aztán ahogy jöttem-mentem, megfigyeltem, hogy számos, Mercedes-szalon előtt álló C-Klasse orrán bizony ott a büszke jelvény. Utánanéztem: az Avantgarde csak plakettet kap, a talapzatos embléma az Elegance kivitel kiváltsága.

Kárpótlásul viszont ennél a verziónál az embléma a hűtőmaszkban hatalmasra nőtt. Ez nem baj. Lévén a Merci-csillag eleve légies, könnyed jelenség, nem áll rosszul az autónak a hangsúlyos kivagyiság. Sőt rafinált módon az alig burkolt hűtővel még azt is elhiteti a kocsi, hogy egyenesen valami műszaki szükségszerűség, talán a hatékonyabb szellőztetés miatt kell oda az a véletlenül épp embléma alakú osztás. Akinek meg nem tetszik, vegyen Classicot vagy Elegance-ot, sűrűbb hűtőráccsal.

Nagyon eltalálták a formáját. Visszafogott, szolid, mégis megfogja a szemet. Ez a fekete, semleges kis limuzin amerre járt, feltűnést keltett, megbámulták, néha le is fotózták a benzinkutaknál, a parkolókban. Az elődmodell sokaknak nem tetszett, ez az új sokkal kevésbé csiricsáré, sokkal finomabb, sokkal jobban megy a csillaghoz.

Korábban a kollégák a Belsőségen lelkesen csámcsogtak az új kis limuzin (illetve szó szerint véve a régi) lámpáján, mondván, mennyire jó, hogy a Mercedes rájött, autóihoz nem illik a tükörtojás. Hát ez valóban jobb. És ha már lámpa: a hátsó is remekül néz ki, a kis szimbolikus levegőkilépőkkel a szélén. És nemcsak szép, okos is: vészfékezéskor a féklámpa villog, nehogy belénk fussanak.
Kritika csak két dolgot illethet. Egyrészt a kilincsek hülye elhelyezése: az első és hátsó ajtón valahogy egész máshogy állnak a kallantyúk, nyomasztó diszharmóniát teremtve. Másrészt a cápauszony-antenna a tetőn. No de kérem! Ami jól áll a BMW-nek, a Saabnak, az nem feltétlenül áll jól a minden automobilok eredetét képviselő márkának. Jobb és elegánsabb lett volna integrálni az antennát valamelyik ablakba.

Nem mehetünk el szó nélkül egy fantasztikus, mára teljesen kihaltnak hitt dolog mellett sem. A Mercedes újra feltalálta a vékony A-oszlopot! Bizony, most nem kell leírnom azt az unalmas, elcsépelt mondatot, hogy a zebrán botorkáló gyalogosok minden szűk kanyarban veszélynek vannak kitéve, mert ha egy C Merci fordul rájuk éppen, akkor nincsenek!

A belső nagyon jól rímel a külsőre - leszámítva talán Avantgarde tesztautónk kissé meghökkentő bordós-barnás bőrkárpitozását és a műszerfal fémbetéteit (avantgárdnak elmennek, Mercedesnek kevésbé). Semmi különösebb fakszni, sok hagyományos elem (kombinált magányos bajuszkapcsoló csak baloldalt, álló gázpedál, ilyesmi), de azért épp elég különlegesség, extravagancia van ahhoz, hogy az ember megszeresse az autót, és minden másból visszavágyjon. Ezt nagyon tudja a kis limuzin, hiába nagyobb a Passat, a Mondeo, ez érződik tekintélyesebbnek.

A műszeregység, például. Tipikus mercis, nagy sebességmérős műszerblokk, és mégis... A kilométeróra mutatója csak egy centis szakaszka a számlap szélén, nincs közepe. Az általános információs kijelző háttérvilágítása a sebességmérőben pirosra vált, ha valami borzalom történik, például nyitva marad egy ajtó, vagy nem engedtük ki teljesen a kéziféket. A központi kijelző, a rádió, navigáció, telefon képernyője artisztikusan emelkedik ki tokozásából, vagy süllyed vissza gombnyomásra, ha nem kívánjuk látni, csak hallgatni az elektronikát.

A gyári navigáció, mint a legtöbb autóban, a Mercedesben is használhatatlan leszámítva Pesten, pár nagyvárost és az autópályákat. Lehet, hogy cukrászdám már lehetne Bécsben, de hogy fogok Vértesboglárról odatalálni?
Minden ablak le-fel automata, tesztautónk feláras tolóteteje is az volt, natürlich. A karos tempomat jól használható, kicsit tolva egy, nagyot bökve 5 km/h sebességgel gyorsítja-lassítja az autót, illetve a kart megnyomva sebességtartóból sebességhatárolóvá változik. Még a Comand, a tekerős-joystickos-gombos menüvezérlés, ha úgy tetszik, az I-Drive mercis klónja is egész kevésszer késztetett káromkodásra. Ha jól emlékszem, csupán egyszer, amikor kiderült, hogy a Bluetooth-telefont nem a telefon, hanem a System menüben kell bekapcsolni.

C osztály a tévében

H.264 (640x390, 22,5 MB) | WMV (640x390, 32,9 MB) | DivX (320x195, 9 MB)

A csomagtér is megérdemel pár szót. 475 liter, 15-tel több, mint a 3-as BMW-é, de nem ez a lényeg. Hanem hogy gombnyomásra felpattan, mint az amerikai filmeken, meg hogy bár belóg a zsanér a térbe, de olyan ügyesen tervezték meg az útját, hogy biztosan nem akad bele a csomagokba. Mercis hagyomány a csomagtérfedél belsejébe rögzített, már a fedél felemelésekor messzire látszó elakadásjelző. És amitől könnyekre fakadtam: ha hozzá akarunk férni a pótkerékhez, vagy a súlyelosztási okokból mellé került akkuhoz, a felemelt kárpitot kényelmesen beleakaszthatjuk a gumikéderbe.

Szóval jó kis autó, minden természetes benne, minden adja magát, semmit sem kell keresni, szinte odabújnak a dolgok az ember keze alá. Rossz átülni szinte bármi másba.

Tesztautónk motorja, az erősebb négyhengeres dízel, az új 220 CDI közös nyomócsöves dízel 170 lóerős, ami 20-szal több, mint amennyit az előző generáció tudott. Nyomatéka 400 Nm 2000-es fordulattól, ami jól is jön az 1,6 tonnás tömeghez. Az ötfokozatú automata váltó egész jól megérti, mikor mit akar tőle a vezető és a motor, gyorsan, okosan kapcsolgat, csak a szokásos állok a kereszteződésben, na, kikanyarodok az IFA elé - menj már, menj már, MENJ MÁR! effektus miatt szerettem volna helyette néha kézi váltót. Meg a játék végett. A menetstabilizáló kikapcsolható, a kis Merci hátsókerekes - az önfeledt kilinccsel előrézésnek csak a tesztautóért érzett felelősség és az ilyesfajta gyerekeskedésre kevéssé alkalmas automata vetett gátat.

Mindegy, üzemszerű körülmények között is elég alaposan sikerült kipróbálni a tesztautót, elmentem vele két gyerekkel, biztonsági üléseikkel és minden tartozékukkal, és persze édesanyjukkal a Dunántúlról autópályán Szegedre, botorkáltam vele a Kiskunság dűnéi között, meg persze a fővárosban is megjárattam. Lehet vele tempósan, de lassan is menni, a tartós országúti 90-100 sem olyan nyomasztó, mint számos mai, mindig rohanni vágyó kocsiban. Futóműve stabil, de kényelmes, a kormányzás pontos, a fékek hatásosak - nincs vele baj. Mindenhol remekül helytállt, soha senki nem panaszkodott benne, mindenki élvezte a csendet, nyugalmat, biztonságot, kényelmet.

Nyoma sem volt a károgásnak, amit kategóriatársai, az A4 és a Lexus Is szűkös hátsó traktusa váltott ki annak idején a családból, sőt még az annak idején tökéletesen elegendő helyet nyújtó 3-as BMW-nél is nagyobbnak éreztük.

Merci-invázió az M5-ösön

Az volt a legszebb, amikor 150-nél udvariasan levillogott egy régebbi, de már kereklámpás osztrák E-Klasse. Lehúzódtam, mire kiderült, hogy igazából három, mert van mögötte is kettő. Beálltam mögéjük, tempomat, 160. Egyszer csak megint villognak: megint két E osztály, csak ezek már az aktuális változatból, és német plakettel. Elengedtem, elengedték a sógorék is, aztán be mindenki utána 170-nel. Az immár hattagú konvoj kezdett úgy kinézni, mint egy páneurópai politikai delegáció, rebbentek is szét előttünk a népek. Végül jött egy AMG-tuningos új E, svájci (tudnivaló, hogy ők otthon sohasem mennek 130-nál gyorsabban), és 200 körül hasítva szétzilálta a társaságot, majd mindenki ment szépen tovább a maga eredeti tempójával. Mindenesetre mókás volt pár tíz kilométerre a Nagy Nyugati Mercis Család tagjának lenni, és érdekes volt látni, hogy se BMW-k, se Audik, se harcias tuningcsodák nem eredtek a különben nem is olyan nagyon tépő csillagos bagázs nyomába, csak udvariasan elengedtek minket. Hiába, a Mercedes az Mercedes.

Mikor megnéztem az árlistát, hangosan felröhögtem. Hej, Karotta, kajabáltam át a szomszéd szobába; szerinted mennyi a C Merci induló ára? Hét és fél, kérdezte lapunk igazgatója és tévés személyiség. Aha, mondom. Kilenc egész egy.

Azért ez durva, nem is akartam elhinni, és jól is tettem. Az alapváltozat ugyanis jelenleg a C200 Kompressor, 183 lóerővel. Az igazi belépőmodell a 156 lovas C180 Kompressor lesz, de ez majd csak szeptembertől rendelhető, 8,55 millióért. Ez sem kevés pénz egy kis prémium szedánért, de már közelebb áll a konkurenciához, mondjuk a 150 lóerős 320-as benzines BMW 8,27 milliójához. Viszont míg 1,6-os motorral 3-as BMW-je már 6,8, A4-es Audija 6,5 milliótól lehet a szegényebb gazdagoknak, C Mercije csak nyolc és félért. Hja, kérem, mondtam már: a Mercedes az Mercedes. Vagy legalábbis a gyártó most ezt akarja demonstrálni.

Mercedes-Benz C220 CDI Avantgarde - 2007

A mi autónk pedig a magas indulóárnál is jóval többe kerül. Hogy pontosan mennyibe, nem tudom, mert az importőr tévedésből egy másik tesztautó adatlapját adta ide, de a 220-as CDI alapára 9,15 millió, ehhez jön még a tolótető, bőr, navigáció, ez-az; érzésem szerint olyan 12-13 milliós kocsit adtam le, amikor kitelt a teszthét. Sajnos. Maradhatott volna még, utoljára a 123-as Mercit szerettem annyira, mint ezt most. Jól sikerült az új C. Drága, de jó.

Mercedes-Benz C 2007 220 Cdi Mercedes-Benz C 2007 220 Cdi

A Totalcar értékelése:

Igen jó kis presztízslimó. Nem gondoltam, hogy létezik haladó konzervativizmus, de a Mercedes valahogy megcsinálta. Olyan, mint egy régi Merci, csak új és gyors és jó, sajnáltam visszaadni.

Népítélet:

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette

Legfrissebb