A mindössze négyezer példányban elkészülő különleges Mondeo a Titanium X fantázianevet kapta. Brrr. Pedig ez nem az Enterprise űrhajó aktuális célállomása, nem is Batman új szupertitkos bolhairtó pora, csak egy (illetve két) autó. A Ford Ljubljanában mutatta be új büszkeségét.
Egy dolgot (illetve két dolgot) nem értek ebben az autóban (illetve ebben a két autóban). Nem értem, miért pont Titanium és miért pont X. A Mondeo limitált darabszámú különkiadásában se titánötvözet, se X nincs. Viszont cserébe szinte minden más van. A Ford egy (illetve két) remek középkategóriás autót, két igazi hosszú távú utazólimuzint épített.
Miért forszírozom annyira ezt a kettes számot? Hát mert a Titanium X szintű Mondeo kétféle motort rejt a Ford-módra ravaszul kulccsal nyíló motorháztető alá. Két nagyon különböző motor, két nagyon hasonló autó. A kétliteres TDCi löketének 86-ról 94,6 milliméterre növelésével egy 2198 köbcentis dízel, az ST220 V6-osának kissé finomabbá, kulturáltabbá varázsolásával pedig egy 2967 köbcentis benzinmotor cibálhatja immár a Mondeo jókora kasztniját. De erről majd később, előbb nézzük, mi a közös minden Titanium X-ben.
Kívülről ember meg nem mondja, melyik melyik. Aki Titanium X-et vesz, az ST-hez hasonló első lökhárítót, krómbetétes hűtőmaszkot, helyes kis bajuszos ködlámpákat, sportos első kerékíveket, küszöböket és hátsó lökhárítót kap 17 hüvelykes, szikrázóan ragyogó hétküllős könnyűfém felnikkel. Az alacsony peremű gumikkal és a sötétített ablakokkal a Mondeo visszafogott és elegáns, mégis sportos és fickós. Fordra ilyet ritkán mondok, de a Mondeo Titanium X kifejezetten attraktív autó.
A Titanium X széria jó esélyekkel indulhatna a "leghülyébb autószín-elnevezések" -versenyen. Magnum Szürke vagy Párduc Fekete éppúgy rendelhető, mint Gép Ezüst, vagy Stirling Ezüst. A konzervatívabbaknak van Tintakék - ami szerintem borzalmasan néz ki, de legalább nem kell hosszasan ecsetelni barátainknak, milyen is az új autó. A tintakéket mindenki érti.
Belül már nincs ilyen sok választási lehetőség. Technokrata egyenbelső kerül minden modellbe, ahol a középső műszerfal-betét, a vaskos, súlyos váltógomb és a váltókulissza takarólemeze - elnézést - kefélt felületű fémből készült. Fekete Alcantara az ülések felfekvő felülete, a Ford ezüstös perforációval dobta fel a hangulatot. A foteleket bőrcsíkok szegélyezik és az ajtókárpitok is Alcantara-hatásúak.
A Titanium X enteriőrje hasonló a Ghia modellekéhez, de a Ford szerint " modernebb, "techno" hatást kelt". Nekem a bajuszkapcsolók elég silány műanyagai egy kicsit túl technósak voltak. A kék-fehér műszerfalvilágítás nem rossz, de az igazi technóságot mégis a - sajnos feláras, a navigációhoz járó - érintőképernyős nagy központi LCD adja. Páran panaszkodtak a menüre és a nehézkességre, nekem gyakorlatilag az első pillanattól egyértelmű volt a hifit, klímát, navigációt vezérlő grafikus felület logikája. A lényeges gombok hagyományos formában is megtalálhatók a képernyő körül - a Mondeo Titanium X egyetlen hiányossága, hogy nincs osztott zónás klíma.
Van viszont öt-öt fokozatban fűthető és szellőztethető vezető- és utasülés, ami nagyszerű dolog. Bár ezek a fotelek alapvetően mechanikusan állíthatók, a magasságot kényelmesen, elektromotorokkal szabályozhatjuk. Behajthatók a tükrök, automaták az ablakemelők, a villanyos extrák közül csak a manapság egyre divatosabb kulcsnélküli bejutás és indítás hiányzik. Bluetooth és hangvezérlés állítólag hamarosan lesz.
