A végső érv

A nyolcvanas években Nyugaton már dúlt a (női) karrierizmus, a gyerekek az érvényesülés útjában voltak. Persze mindig vannak, akik szembemennek a trendekkel, és a nagycsalád kialakításán fáradoznak. Nekik készült ez a hétszemélyes kisbusz, mely mai szemmel apró mérete ellenére meglepően tágas, hallatlanul felszerelt, meglepő praktikákkal teszi kényelmessé a vele töltött mindennapokat. Most, 20 évvel a gyártása után tesztelhettük, nagyjából olyan állapotban, mint amikor kigördült a kereskedésből.

Kezdjünk némi tudálékoskodással, rejtvényfejtéssel a modellnevek kusza halmazából. A Toyota 1982-ben jelenik meg a Model F típusával. A pompás világautós elnevezés akkor még nem túl divatos, így a tengerentúlon Toyota Van 4x2 Cargo, Japánban és Nagy-Britanniában Toyota Space Cruiser, de egyes helyeken Toyota Toaster címkével fut. Persze a tartalom is eltér valamennyire. Egyébként ha éppen nem sikerül felismerni egy autót az adott kép adott szögéből, nagyjából fél órán belül biztosan tudni fogja, elég kérdésként feldobni a szaktopikban.

Mi egy USA-beli kivitelt találtunk, nyomatékos 2,2-es motorral, természetesen automata váltóval, magas szintű felszereltséggel. Dupla klíma, tempomat, a mai egyterűeket megszégyenítő ülésmozgathatóság, kényelmes kartámlák, süppedős szőnyegpadló, hét automata biztonsági öv, informatív műszerfal, overdrive-os váltó - csupa olyan szolgáltatás, aminek szerencsés együttléte esetén egy most készült autóra is elismerően csettint a mégoly finnyás újságíró.

A Model F alig 4,3 méter hosszú, tengelytávolsága viccesen kicsi, 2,24 méter. Ezek az adatok általában szűk utastérre engednek következtetni, azonban itt az első tengely felett ülünk, a nyereség máris méternyi. Igaz, a lábunk szinte a homlokfalnak támaszkodik, és szokni kell a gondolatot, hogy balesetben mi is a gyűrődőzóna része leszünk. Az ülések süppedősen kényelmesek, a kerékjárati dob nem kényszerít magzati pózra. Példásan ergonomikus a kezelőszervek elhelyezése, ha elsőre mégsem éreznénk annak, a kormány le-fel mozgatásával biztosan megtaláljuk az ideális állapotot. Persze a két fotel nem túl mozgékony, mögöttük középen jókora keresztirányú barikád takarja a motorteret. A fejtámlák viszont fokozatmentesen állíthatók, ez ma sem minden új autó tulajdonsága.

Ebből következőleg a második sorban utazók kissé korlátozva érezhetik magukat. Hacsak fel nem emelik a lábukat az említett dobogóra. Más módszer is van a kényelem növelésére: a kétszemélyes egybepad háttámlája állítható, az ülőke egésze pedig sínen csúszik előre-hátra. Ha kivesszük a fejtámlákat, kényelmes heverővé alakítható a hátsó, háromhelyes kanapéval egybenyitva. A bal kettes ülés az utastér főnökéé: innen szabályozható a hátsó klíma, a dús légcseréről számos fúvóka gondoskodik itt is. Ha friss levegőt óhajtunk, csúsztatható ablakokon engedhetjük be.