Diétás vattacukor

Az állagát szerettem a legjobban, beletúrni a szálszerkezetbe. Volt, hogy már akkor sem bírtam megenni, túl nagy volt és túl émelyítő. Mikor teljesen összekentem magam, anyám megelégelte, elvette, és benyálazott zsebkendősarokkal tisztogatni kezdett. Na, ezt utáltam igazán a vattacukorban.

Az új Twingo nem lett kisebb. Tizenhat centivel hosszabb, ez már XL-es adag. Formája sem olyan, mintha Mirus bácsi tekerte volna pálcára a park sarkán – a régi pont olyan volt, tizenöt évig nem is tudtak vele betelni az emberek. Nevettek kormánya mögött férfiak, anyukák, és ragadós kézzel viháncoltak a hátsó ülésen a purdék. Az elődöt 1992-től 2007-ig gyártották, és sokáig úgy volt, hogy ennyiben is marad. Végül mégis megrázta magát a Renault, és huszonegy hónap kísérlet után itt az új recept szerint főzött cukorvatta.

Kellett ez? Vonogatom vállamat, a legnagyobb bajom szokás szerint a nevével van. Hívták volna Tilinkónak vagy Twilightnak, esetleg bármi másnak, de a megszeretett twingóságok közül csak az immár feláras tologatós hátsó ülések, a retró CD-panel és a bólogató váltókar maradt. Nincs hát értelme az összehasonlításnak és cukros-nyálas múltidézésnek: ez 2008 és egy teljesen új autó. Csak a nevük egyezik, ennyivel alacsonyabb a brandépítés marketingköltsége a Renault-nak.

A lámpák határozzák meg az autó arculatát, ennek hiába fürkészem tekintetét, nem látok a pókerarc mögé. Vagy zseniális az álca, vagy ennyire kifejezéstelen, de tartok tőle, hogy az utóbbi. Kedves Renault-barátok, nem kell hideg gyilkossági vággyal felszisszenni – nem azt mondtam, hogy csúnya. Kifejezetten takaros formájú, gömbölyödő seggű testet hoztak össze, most a kevésbé extravagáns design volt a cél.

Az oldalsó vonalak, az ablak formája majdnem teljesen megegyezik a régivel, csupán a hátsó ülések mellett erősebb a szűkülés. Ez az autótervezői trükk a sportosság látszatát szolgálná, de hiába az általunk tesztelt Dynamic változatnál jóval erősebb GT és RS, a nagytesók izmosított cicatuningja sem ad veszélyesebb külsőt a Twingónak. Nincs miért, ez nem az az autó; teljesen mindegy, mit préselnek a motorháztető alá, a visszapillantóba nézve nem lehet felismerni, hogy egy rommá tuningolt kisautó, vagy Marika, a fodrásznő állt be mögénk az alapverzióval.

Visszafogott, ez a kulcsszó. Bevallom, a visszafogott szóval én csak a böfit tudom szókapcsolatba állítani, ezért nehezményezem, ha egy autóra ezt rá tudom mondani. Legyen elegáns, vagy bájos, esetleg titokzatos, a célcsoportként kijelölt női vezetők is jobban örülnének ennek. Igaz, a Twingo nem a plázacicáké vagy irodamacska nőneműeké; azok sokkal inkább gerjednek valami édibédi Fiat félezerre. Ez a szolid sminkű vagy tudatos édesanyák gépjárműve – apuka nem ül volánhoz. Az utasüléshez tükröt sem tettek, csak a vezető fölé. Mi ez, ha nem világos manifesztum?