Tüzet nyit a Tigris tank, dörögnek az MP40-es Maschinenpistolék a német gyalogosok kezében. A csatamezőn ide-oda cikázik egy kis terepjáró. Smith rádiós vadul tekergeti a gombokat készülékén, az utasülésről mindenfelé egyszerre lő szolgálati M1-es gépkarabélyával Johnson hadnagy. Valahogy így képzelem el tesztautónk fiatalságának dolgos mindennapjait.
Addig is: köszönjük a lehetőséget
az
Old Chip és
Old Rent Kft.
-nek!
Uramisten, a Jeepre szegecselt kis plaketten 1942 olvasható, máma meg 2005 van: akárhogy számolom, ez az autó 63 éves. Nem úgy néz ki. Formáját, arányait kizárólag a funkcionalitás határozza meg (l. a keretesben), mégis kellemes a szemnek, felhajtott ponyvatetővel vagy lehajtott szélvédővel egyaránt. Mindenütt kilátszik a pőre technika, a hűtő alatt, a kerekek mellett nem átsejlik, hanem ott vannak a létraváz és a merev tengelyek, sehol egy fikarcnyi l'art pour l'art díszítés, és épp ez benne a szép.
Az autó előéletéről semmit sem tudni, annyi biztos, hogy eredetileg nem sivatagi változat volt. Csak hát annyi a zöld Willys világszerte, hogy a tulajdonos inkább a homokszín mellett döntött. Az igazi guruk le is buktatnák az autót, hiszen a valóban sivatagba készült Willyseken egyáltalán nem volt hűtőrács. Kamu a szám is a motorháztetőn, a tevés tábla meg az angol afrikai egységek védjegye volt. Viszont tagadhatatlanul jól néz ki a lökhárítóra feltekert korhű vontatókötél mellett.
A többi kiegészítő sem ehhez az autóhoz tartozott, viszont mind korabeli, és valóban a Willyseket szolgálta. Ilyen a rádió és az antenna, az ásólapát, a fejsze és a kis csákány, US feliratú vászontokban. A sofőr bal lábánál, kívül lévő kis réztartály funkciójáról megoszlottak a vélemények, de a Pyrene felirat inkább utal tűzoltáshoz való segédeszközre, mint olajzóra. Valami lötyög benne, az biztos. Hátul a pótkerék mellett (Taurus, mit tegyünk, a régi már elporladt) egy tízliteres benzinkanna található nyomott USA felirattal, hozzászíjazva egy összehajtható vászon vödör. Hűtővízpótlásra, például.
A Willys Jeep születése
John North Willys 1908-ban fogta magát, és megvásárolta
az indianapolisi székhelyű Overland Automotive Companyt, az
1903-ban alapított Standard Wheel Company autógyártó részlegét.
A cég tovább gyártotta Runabout modelljét; a típus rendkívül
népszerűnek bizonyult, a kapacitás pedig szűknek. Így a cég az
ohioi Toledóban 1908-ban új üzemet nyitott, és ideköltöztette
teljes autógyártási tevékenységét.
1912-ben megalakult a Willys-Overland Company, és megkezdődött a Willys-Knight, később a Whippet modell gyártása. A gazdasági válság után a cég csődöt jelentett, majd újra átalakult, új neve: Willys-Overland Motors Inc. Ez volt az a vállalat, amely 1939-ben jelentkezett az amerikai hadsereg tenderére.
A US Army korszerűtlen, javarészt az első világháború idejéből származó könnyű járműveit (oldalkocsis motorok, módosított Ford T-modellek) kívánta korszerűbbre cserélni. A kiírás szerint a hadseregnek 600 font terhelhetőségű, 80 hüvelyknél kisebb tengelytávú, 40 hüvelyk alatti magasságú, téglatest formájú, lehajtható szélvédőjű, kapcsolható összkerékhajtású gépre volt szükége.
A kiírásban szerepelt még a .30-as géppuskaállvány elhelyezésének lehetősége, hidraulikus fékrendszer és olajfürdős légszűrő is. A végsebességet szilárd talajon minimum 50 mérföld/órában határoztak meg, a járműnek 45 illetve 40 fokos első és hátsó terepszöget kellett biztosítania. A motornak legalább négyhengeresnek kellett lennie, és nem használhattak alumíniumot a hengerfejben.
A 135 cégnek elküldött felkérésre végül hárman válaszoltak: a Willys-Overland, a Ford Motor Company és az American Bantam Car Company. A különböző források különbözően emlékeznek a konkrétumokra: némelyek szerint a Bantam terveit az Army átadta a másik két delikvensnek, mások szerint a prototípusok épp a nagyon egyértelmű igénymegfogalmazás miatt sikeredtek egyformára. Ami biztos: a Bantam lett kész egyedül határidőre, ők kaptak megbízást egy hetvendarabos próbaszéria gyártására, amelyben nyolc négykerékkormányzású autónak is lennie kellett. A hadsereg tesztjén elbuktak az autók, így az Army a Willyst és a Fordot is kipróbálta. A Willys bizonyult a legjobbnak és a legolcsóbbnak.
1941-ben aláírták a szerződést, a Willys modellek mellett - biztos ami biztos - a Fordot is megtartották mint beszállítót. A 40-es években 350 000 Jeep készült, darabjáért 738 dollárt és 74 centet fizetett a hadsereg.
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.