A Mercedes nem adja fel

Tartozom egy vallomással, bár úgyis észrevennék, ahogy lejjebb görgetnek - ebben a mortefontaine-i anyagban nincs videó. Az én hibám, pontosabban nem az én hibám, csak majdnem. Elvégeztem a házi feladatot, leforgattam a külső bemutatót, Gajdán Miki jóvoltából megvolt a belső kamerás felvétel is, aztán amikor a párizsi reptéren letöltöttem mindent a fényképezőgépről, a mercis videók hiányoztak. Sőt, a C3-as egyik videó vége is, és mivel semmiféle visszahozó program nem látta ezeket, nem tudok másra gyanakodni, csak kártyahibára. Azóta vettem egy másikat, most nem Toshibát, hanem Samsungot (hiszen két SanDisket dobtam ki az elmúlt egy évben), hátha ez jó lesz.

Kár pedig, mert egy nagyon érdekes Mercedes E osztályba sikerült beleülnöm a mortefontaine-i tesztelésen - egy kombiba, ráadásul a messze földön híres új motorral, a 220d felirattal együtt járó, de igazából csak kétliteres, teljesen új fejlesztésű dízelbe. Ez a motor a stuttgartiak nagy büszkesége, mert egyszerre tompa és visszafogott hangú, dög erős és mindenféle ma ismert mérési szabványok és nemszabványok szerint istentelenül tisztán működik és láthatatlanul keveset fogyaszt.

Utóbbiakat persze egy bő órás próba alatt nemigen tudtam lemérni, de hogy a motor bőven elég erős még a benga kasznihoz is, és hogy a négyhengeressége ellenére tényleg nem ronda a hangja - persze azért nem egy Volvo-öthengeres, pláne egy BMW hatos - az tény.

Amellett, hogy ebben a kategóriában az E jelenleg a legnagyobb kombi a piacon - 640 liter alapból, 1820 lehajtva, 1,1 méter a kerékjárati dobok között, 745 kilóval megpakolhatóan -, egyben ez hivatalosan a legönvezetőbb autó is (miközben sávot és távolságot tart, még előz is a gazdi kérésére, ha az az indexszel jelez). No meg ott a két óriási LCD-kijelző, amihez fogható (se sokkal kevésbé ízléses kivitelben) csak a Teslának van, a káprázatos légrugó, valamint az ülések, amelyek felülete puha, mint a vattaágy, de alatta formásan kemény és testet tartó, mint valami jóféle bútor - nehéz ezt nem szeretni.

Való igaz, ez egy hatalmas test, és a kilók, mázsák és tonnák fenyegető jelenlétét sejteni lehet a kormányon, de ez csak egy érzés. Ugyanis a mortefontaine-i tesztpályán minden kanyart, nagy rössel, támolygás, ingadozás nélkül bevesz, s még a gumijai is csak halkan süvítenek a testüket szaggató erőktől.

Sportautó ez nem, de leginkább csak a nyugis hangulata, tespedős kialakítása miatt. De ezért az ember elgondolkozik rajta - hogyan tud ennyi mindent ennyire magas szinten művelni egy ilyen vasdarab? Kis dízellel menni, nem fogyasztani, ringatni, kanyarodni, cipekedni és az óriási tetőlemez ellenére sem bubogni, morogni? Oké, a mortefontaine-i sorompó után, a szokásos duplabrutál fekvőrendőrön ennek is reccsent egyet a hátulja, de hiszen szinte minden autóé így tett, a Volvo szinte össze is omlott az ijedtségtől. Tudják melyik maradt csendes és összeszedett? Bizony, amire senki nem gondolna - az Alfa...

Hogy emlékezzenek, a következő hét autó maradt fenn a rostán, ezek közül lesz az egyik a 2017-es Év Autója, az eredmény a jövő utáni héten, március 6-án, hétfő délután háromkor, a Genfi Autószalon előestéjén derül ki:

- Alfa Romeo Giulia
- Citroen C3
- Mercedes-Benz E osztály
- Nissan Micra
- Peugeot 3008
- Toyota C-HR
- Volvo S90/V90