Csak hiszik, hogy a svédek nem gyorshajtanak

Írtam egy haveromnak a publival kapcsolatban. Sokfelé hallja az ember, hogy Svédországban mennyire rendesek, megállnak a zebra előtt, sosem hajtanak gyorsan meg ilyesmi. Az én barátom már 2 éve kint dolgozik, gondoltam megkérem, mondja el pár szóban, mi az igazság. Annyira belelendült, hogy a pár szóbol egyfajta korrajz lett, melyből szinte mindent megtudhatunk a svédek autózási szokásairól: milyen autót vesznek, hogy spórolnak az üzemanyaggal, még azt is, hogyan játsszák ki a traffipaxokat.

Íme az eredeti levél:

Kedves S*****!

Éppen cikket írok arról, mennyire demagóg, hogy mindenhol sebességkorlátozással próbálnak megvédeni minket a balesetektől, közben meg bárki vehet magának 3-4-500 lóerős kocsikat es száguldozhat velük, pedig a modern technika réges-régen lehetővé tenné, hogy a kocsikat mind megfigyeljék, és akkor tényleg nem lehetne gyorsan menni, de az egy csomó bevételtől fosztaná meg a világ gazdaságát, ezért nem csinál senki semmit.

A kérdés: úgy tudom, a svédek betartják a közlekedési szabályokat meg a sebességhatárokat, ez miért van? Olyan sok sebességmérő van az utak mellett, annyira durva a büntetés, vagy csak egyszerűen rendesek, vagy valójában ez nincs is így?

Ez meg a válasz:

Néhány svéddel megvitattuk a kérdésedet. Sajnos (:D) kicsit elszaladt velem a ló, és leírtam egy csomó mindent a svéd autós tapasztalataimmal kapcsolatosan. Remélem azért sikerül valami választ találni az eredeti kérdésedre is. Raktam sok helyen linkeket az info forrásáról. Ami svédül van, azt pl. a google fordítójával egész jól lehet érteni.

Szóval a következőket sikerült összeírnom:

A kérdésedre a válasz röviden, hogy a svédek sebességbetartása is ugyanolyan mítosz, mint az, hogy Svédországban nagyon magasak az adók. Ám természetesen minden mítosznak vannak olyan részei, amelyek a valóságon alapulnak. Az adók a magas jövedelmeknél valóban nagyon magasak, és tényleg akadnak jópáran, akik betartják a sebességhatárokat, sőt akár lassabban is autóznak annál.

FÖLDRAJZ

A svédországi autózás megértéséhez egy-két alapvető dolgot tisztázni kell. Svédország elképesztően nagy, de ehhez képest kevesen laknak benne. Majdnem ötször akkora a területe, mint Magyarországnak (410 934 km²), és kicsit kevesebb a lakosság, mint nálunk (9 045 389 lakos).

Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy az életszínvonal meglehetősen magas, ebből szinte egyenesen következik, hogy a svédek rengeteget autóznak. És ehhez még az is hozzájön, hogy az év nagyobbik felében rettentő hideg van, vagy esik az eső, így nem nehéz elképzelni, hogy az átlag svéd a Saabja vagy a Volvója biztonságos és meleg ülésébe süppedve szeretne eljutni A pontból B-be.

Mivel az ország hatalmas, és kb. a 2/3 része északon nagyon ritkán lakott, ezért nincs az az őrült kényszer a svéd kormányban, hogy keresztül-kasul, országhatártól országhatárig kétszer két sávos kivilágított autópályával lássa el Svédországot. Persze azért itt is szépen építgetik az autópályákat, hiszen az jó az autósoknak is, meg az iparnak is.

A leghosszabb autópálya/autóút az észak-déli irányban húzódó E4-es. Ez kb. 1500 km hosszú, de ebből csak kb. 600 km valódi autópálya, a többi autóút, sőt időnként 2+1 sávos autóút.

SEBESSÉG

A betartandó sebességhatárok: 110 km/h autópályán, 90 km/h autóúton, 70-90 km/h országúton, 50 km/h lakott területen 30 km/h óra iskolák, óvodák környékén. Az elmúlt fél évben elfogadtak egy törvényjavaslatot, amely szerint ezeket hamarosan kibővítik a 120, 100, 80, 60, 40 km/h kombóval. Ez kicsit olyan magyar megoldásnak tűnik. Nem tudom, hogy a fenébe lehet 10 féle különböző sebességhatárt betartani, de majd kiderül. Egyelőre még csak a páratlan tízesek tábláit látom az utakon.

A svédek alapvetően törvénytisztelő állampolgárok, a szigorú protestáns erkölcs szerint élik dolgos életüket, ezért természetesen igyekeznek betartani ezeket a szabályokat is. Igen ám, de amikor több száz kilométeren keresztül kell 90-nel döcögni egy 200-300 lóerős autóval, az bizony sokakat frusztrál, és sokszor elszakad a cérna, aztán kész a baj. Ugyanis az országutak jó nagy része tele van tűzdelve automata trafipaxokkal, amelyek szépen bemérik és lefotózzák a gyorshajtókat, és aztán megy ki a büntetés postán. A rendőrség adatai szerint havonta kb. 20 ezer gyorshajtót meszelnek le így. A büntetések elég borsosak, 1500-tól 4000 svéd koronáig (egy korona úgy 25 és 30 forint között bóklászik valahol). Ezenkívül a sebességtúllépés mértéke alapján szépen bevonják az ember jogsiját is. Persze nem örökre, csak 2 és 6 hónap közötti időre. Az elmúlt időkben két ismerősöm is így járt. Bizonyára kellemetlen, ha emiatt egy darabig minden nap tömegközlekedni kell, vagy férjet/feleséget nyaggatni, hogy vigyen el a melóba.

A büntetéseket behajtják, a rendőröket egyáltalán nem lehet megvesztegetni, szóval ilyen értelemben jóval szigorúbb a rendszer, mint Magyarországon.

Mivel mi Stockholmban lakunk (elég közel az autópályához), én viszont az innen kb. 60 km-re fekvő Uppsala városában dolgozom, ezért úgy alakult az életem, hogy minden nap összesen több mint 130 kilométert vezetek autópályán a munkába, majd onnan haza. Kb. úgy lehet elképzelni, mintha valaki Budaörsről járna Székesfehérvárra dolgozni.

Ez mondjuk elég nagy változás a korábbi életemhez képest, amikor gyalog 15 percre laktam a munkahelyemtől. De így lassan két év után ehhez is hozzá lehet szokni. A napi másfél óra vezetés az autópályán sok időt hagy a gondolkodásra, és az autózási szokások feltérképezésére.

Ez az útszakasz a korábban említett észak-déli E4-es autópálya része, magába foglalva a belvárost a legnagyobb repülőtérrel összekötő utat is. Emiatt meglehetősen forgalmas, valamint a reptérig vezető szakaszt a taxisok uralják. A város szélétől néhány kilométertől végig 110 km/h a sebességhatár rajta. Itt egy kicsit el lehet mélázni a svéd bevándorláspolitika hatásain. Svédország lakosságának ugyanis több, mint 10%-a bevándorló, különböző iszlám (arabok, afrikaiak, bosnyákok) valamint katolikus (dél-amerikaiak) országokból, akik már egyáltalán nem a szigorú protestáns erkölcsök szerint élik dolgos vagy kevésbé dolgos életüket. A reptér és a belváros között ingázó taxisok 90%-át pedig ők teszik ki (tiszta New York).

Ez azt jelenti, hogy reggel az első 30 kilométer alatt 130-140-nel húznak el mellettem a sárga/fekete V70-es Volvo taxik. Vagy ha épp olyan kedvem van, akkor egy-két percre beállok közéjük versenyezni. Mondjuk ezen a részen nincsenek automata traffipaxok, viszont olyat már láttam, hogy egy kellemes napos reggelen, beállt egy motoros rendőr a belső sávba és 100-zal döcögve integetett hátrafelé, hogy csak szépen nyugodtan haladjanak az ideges autósok. Elég mókás volt így menni 10 percig. Olyan is előfordult, hogy a belső sávban valaki 150-nel veretett egy BMW-vel, aztán hirtelen kivágódott egy bokorból egy motoros zsernyák és szépen utánaeredt.

A repteret elhagyva aztán kezdődik az igazi „vidéki” svéd autózás, bár még itt is valódi autópályán. A megfigyeléseim alapján két fő gépjárművezető típus halad ezen a szakaszon: a dinamikus és a takarékos. Én inkább az utóbbi táborba tartozom, de kicsit hangulatfüggő is. A dinamikus vezetés hívei beállítják 120 km/h-ra a tempomatot és céltudatosan haladnak a céljuk felé (0-10 kilométeres sebességtúllépésnél még nem büntetik meg az embert). A takarékos vezetők valahol 90-100 közé lövik be a sebességet, és lassan csordogálnak ugyanarra.

Gyors matekkal ki lehet számolni, hogy a dinamikus vezető pl. az Uppsaláig hátralévő 30 kilométert 15 perc alatt fogja megtenni, míg a takarékos kb. 20 perc alatt. 5 perc a különbség, viszont az üzemanyagfogyasztásban ennél jóval drasztikusabb. A saját számítasaim szerint 10-20%-kal kevesebbet fogyasztok, ha a takarékos üzemmódban haladok. Ha havonta majdnem háromezer kilométert autózom, akkor azért ezt már igencsak megérzem a pénztárcámon. Természetesen a két fő tábor mellett előfordulnak kivételek. Láttam már 150-160-nal száguldani sportkocsikat, vagy időnként furgonokat (szerintem a világon a furgonosok vezetnek a legvadabbul) de nem gyakran. Meg néha vannak a nagyon-nagyon hosszú kamionok. Az kicsit izgalmas, amikor két ilyen megy egymás mögött, és az egyik úgy dönt, hogy 95-tel megelőzi a másikat, amelyik 90-nel megy.

Hazafelé aztán ugyanez van, azzal a különbséggel, hogy Stockholmhoz közeledve az autópálya végén mindig lehet izgulni, hol a dugó vége. Ugyanis annyira sokan akarnak a munka után átjutni északról délre Stockholmon, hogy ez még az itt 3 sávos autópályát is teljesen feltölti autókkal. Egy forgalmasabb, esetleg balesettel tarkított délutánon simán lehet 30-40 percig csorogni az utolsó 10-20 kilométeren. A legdurvább a 65 kilométeres távon hazafelé 2 és fél óra volt. Mondjuk akkor valami kamion kidöntött egy hidat, vagy hasonló kataklizma történt.

Balesetek itt is vannak. 2007-ben majdnem 500 ember halt meg az utakon. Mondjuk azért ez jóval kevesebb, mint Magyarországon, ahol több, mint 1200. Van azért egy nagy különbség: a biztonsági övet itt mindenki becsatolja. A hátsó ülésen és a városban is. Még a taxikban is hátul. Sőt a távolsági buszokon is van biztonsági öv. Ez azért elég fontos momentum lehet.

AUTÓK

Az autóállomány nem igazán hasonlítható a magyarhoz. Az autók nagyok.

A legnépszerűbb autó a Volvo V70 (ez friss eladási lista). 1,6-os motornál kisebbet nehezen találni. Nekünk egy Ford Focus 1,8 FFV FlexiFuel (erről később még lesz szó) kombink van. Jóval több kombi és félkombi autó van, mint szedán. Persze a gazdasági világválság, meg az olajárrobbanás ide is kezd begyűrűzni ezért elég népszerűek a közepes autók is (VW Golf, Audi A4), sőt a városi autózáshoz a kisautók is. Mivel azonban a lakosság nagyobbik fele nem nagyvárosokban lakik, és a globális felmelegedés ellenére még mindig elég zord az időjárás, ezért szeretik a nagy, meleg, kényelmes autókat. Nagyon sok embernek van "telke" a tavak, folyók mellett, sokszor több száz kilométerre a lakhelyüktől, és oda se árt a nagy autó, amibe az egész család belefér kutyástul, kajakostul.

Nekünk nincs ilyen telkünk, de már párszor mentünk vidékre barátokhoz. A nagyvárosoktól eltávolodva eltűnnek az autópályák, és kétszer egysávos országutakká keskenyülnek 70/90 km/h sebességhatárral, ahol majdnem minden második fa mögött van egy automata trafipax. Persze kis gyakorlás után meg lehet tanulni, hogy hol vannak ezek, sőt állítólag az új gps szoftverek már figyelmeztetnek is rájuk. Úgyhogy az úrvezetők 10-20 kilométeres állandó sebességtúllépéssel haladnak, és az ismert pontoknál lelassítanak. Azért jó idő esetén előbújnak a motoros rendőrök a lézeres kézi sebességmérőjükkel, és akkor ők is szépen osztogatják a büntiket.

Mivel a jólét itt azért még mindig dübörög, vannak elég brutális autók. A kedvencem a Koenigsegg, egyet árulnak használtan. Kb 150 millió forint. 800 LE, 395 km/h. :) Mondjuk ilyet az utcán még nem láttam. De Lamborghinik, Ferrarik akadnak. Porsche egész sok van. SUV-ok, jeepek is szép számmal. Bentley szalon is van Stockholmban.

IDŐJÁRÁS

Svédország fent van a messzi északon. Ennek megfelelően a tél hosszú és sötét, a nyár rövid és világos. Az évszázadok során az itt élő népek többé-kevésbé megbarátkoztak ezzel. Itt a téli gumi nem valami úri hóbort, vagy az abroncsgyárak reklámfogása, hanem szükséges kellék a téli autózáshoz. A téli gumi használata télen kötelező. Meg van adva, és ellenőrzik, milyen profilmélység van a gumikon. Sőt létezik az ún. "dubbdäck", avagy stoplis gumi. Ez egy olyan téli gumi, amin kis pöckök, stoplik vannak benyomva a gumi futófelületébe. Emiatt az autó elég hangos lesz, valamint apró darabokat szaggat ki az útból, viszont érthető módon jóval kevésbé fog csúszkálni a havas-jeges utakon. Ez a bizarr külső, és a kellemetlenségek ellenére itt rettentően népszerű.

Bár mostanában elkezdtek hangot adni annak, hogy mondjuk, aki csak a városban autózik, annak talán elég lenne egy szokásos stoplitlan téligumi is, mert akkor nem repkednének az apró útrészecskék a levegőbe, majd a tüdőkbe. De amennyire hallottam az északabbi területeken a stopli gyakorlatilag kötelező, különben könnyen pórul jár az egyszeri autós.

Én még csak egy telet autóztam végig, és az pont egy meglehetősen enyhe tél volt. Viszont azt jól meg lehetett figyelni, hogy a természet itt nagy úr, akitől tartanak az autósok. És ha épp egy kisebb hóvihar fújt át az autópályán, akkor még a legmerészebb autósok sem mertek 80-90-nél többel menni. Egyszer tapasztaltam meg, milyen az, amikor a kásás jég és hó enyhén buckás jégpályává alakítja az utat: hát nem túl kellemes. Ezen a reggelen felhívott a főnököm, hogy amikor vezetek az autópályán, akkor semmiképpen se menjek 60-nál gyorsabban. Szerencsére erre magamtól is rájöttem.

Az olyan extrák, mint az elektromos kipörgésgátló, első szélvédő elektromos melegítése, ülésfűtés, motormelegítő itt nem különösen számítanak extrának. Egy középkategóriás autóban ezek benne vannak az alapcsomagban.

ÜZEMANYAG

Az üzemanyag kb. ugyanannyiba kerül, mint Magyarországon, most épp: dízel 12-13 korona, 95-ös 11-12 korona, és van még az etanol (E85), ami 8-9 korona. A benzinkutaknál mindenhol lehet önkiszolgáló módon bankkártyával tankolni, és számlát is ad a masina, ha a tankolás után újra benyomja az ember a nyílásba a kártyát. ÁFÁS számla természetesen nincs Svédországban. Mindenki azt számol el egy sima számlával amit akar, aztán ha gyanús, ellenőrzik.

Amúgy svéd állam azt találta ki, hogy az etanol fogja megmenteni a Földünket. Vagy legalábbis az övékét, bár ehhez sajnos nem meginni kell. Ehhez a következő programot dolgozták ki az elmúlt pár évben: megállapodtak brazil cukornád termelőkkel, hogy termeljenek sok cukornádat, amiből aztán jó erős rumot főznek, felöntik 15% benzinnel, Svédországba szállítják, és úgynevezett FlexiFuel, BioPower vagy más hasonló fantázianevű autókba töltik. Állítólag így 70-80%-kal csökken a bruttó széndioxid kibocsátás, mert ugye a cukornádat minden évben újra lehet ültetni, és az szépen beépít a szöveteibe egy csomó széndioxidot. Az elgondolás elvileg jó, de azért sok helyen támadható.

Ennek ellenére egyelőre elég nagy sikernek tűnik itt. Majdnem minden benzinkúton lehet E85-öt tankolni. Mert a svédek nagy környezetvédők is. A mi Ford Focusunk is ilyen FlexiFuel-os, amibe lehet benzint és/vagy etanolt is tölteni. Ez tök jó, mert megvan a lehetőség, hogy megmentsük a földet. Vagy esetleg valami más húzódik meg a háttérben.

DUGÓADÓ

Hát igen...

Stockholmban kb. egy éve bevezettek egy fajta "dugóadót". Ha jól tudom Londonban is van ilyen, és Budapesten is terveznek ilyesmit, a belvárosi forgalom csökkentésére. Itt a következőképpen működik a rendszer. A belváros szélén, az összes ki- és bevezető úton ellenőrzőpontokat állítottak fel, ahol automata kamerarendszer figyeli az autókat. A rendszer feljegyzi az elhaladó autók rendszámát, és felstriguláz napszaktól függően 10-20 korona között egy összeget az autónak.

Az autósnak pedig bizonyos időközönként rendezni kell a számláját (kb. max. 2-4 hét után). Ha nem, bírságot is striguláznak mellé. Természetesen a rendszer teljesen automatikus, és az összes trafikban ki lehet egyenlíteni a számlát, mert a trafikosok a számítógépes rendszerben látják, hogy a rendszám alapján kinek mennyi tartozása van. Sőt most már asszem havi átutalással is megoldható a dolog. Na, de hogy miért is meséltem ezt el? Hát azért, mert a város vezetése azt találta ki, hogy az ún. "környezetbarát" autók mentesülnek ez alól a díj alól.

Ez a valóságban azt jelenti, hogy az etanolos és az elektromos hibrid autóknak (ebből a kettőből van viszonylag sok) nem kell fizetni. Ez azért nem utolsó, mert ha valaki a belvárosban lakik, és nem a belvárosban dolgozik (vagy fordítva), akkor annak mindennap 40 koronát kell fizetnie, mert kétszer áthajtott a városhatáron. Ez egy hónapban 800 korona... Az még itt is sok pénz.

Szóval ennek örömére mindenki (többek között mi is) elkezdett etanolos autókat venni. Azt hiszem a Ford Focus jelent meg ilyennel itt először, ezért ebből van a legtöbb, de most már van Volvo V50, V70, Saab 9-3, 9-5, VW Golf is ilyen mindenevő motorral. Ezek az autók kb. ugyanannyiba kerülnek, mint a benzinesek, sőt a környezettudatosság növelése érdekében még egy egyszeri tízezer koronás támogatást is ad az állam melléjük.

Ez tök jó, meg szuper, meg minden, csak egy baj van vele: senki nem ellenőrzi, hogy etanolt, vagy benzint tankolnak-e beléjük. És a környezettudatosság addig jó móka, amíg nem kerül sok extra befektetésbe, de sajnos ezt valahogy elfelejtették mostanában. Mint írtam 1 liter benzin most 11-12 koronába kerül, 1 liter E85 meg 8-9 be. Csak sajnos etanolból az autók 30-40%-kal többet fogyasztanak, mint benzinből (más az energiatartalma, meg a sűrűsége, meg ilyenek). És amíg a benzin 13-14 koronába került pár hónapja, addig vidáman tankoltam az etanolt, most viszont már kétszer is meggondolom. A Focus takarékos stílusban vezetve 6-7 liter benzint fogyaszt, és 9-10 liter etanolt 100 km autópályán.

A másik érdekes dolog, hogy valószínűleg Stockholmban van a világ legtöbb Lexus RX400h elektromos hibrid SUV-ja. Ami ugyan városban simán fogyaszt 8-9 liter benzint 100 kilométeren, és 192 g/km a széndioxid kibocsátása, viszont az elektromos hibrid hajtás miatt érvényes rá a mentesség a dugóadó alól. No comment.

Ja, és persze vannak a lengyelek. Ők nagyon egyszerűen kerülik el a dugóadót, a drága biztosítást, és az egyéb bosszantó felesleges kiadásokat: lengyel rendszámmal járnak. A külföldi rendszámok ugyanis nincsenek benne a rendszerben. A lengyel rendszámok a svédek szlovák rendszámai... :) (Azzal a különbséggel, hogy ezeket tényleg lengyelek használják, bár szerintem ők itt élnek).

EGYEBEK

A széndioxid kibocsátásról amúgy is sokat gondolkoztam a napi másfél-két órás autózásaim során. A bűvös határ itt 120 g/km-nél van. Az ennél kevesebbet kibocsátó autókat minősítik környezetbarátnak. Ezt a miniautók, az elektromos hibridek, az etanolos autók és a dízelek tudják teljesíteni. A dízelek tényleg keveset fogasztanak. Ezt tapasztalatból tudom, mert egy darabig jártam dolgozni egy 207-es 1,6 HDI Peugeot-val. Takarékos üzemmódban simán 5 liter alá lehetett vinni a 100 kilométerenkénti fogyasztást. Ha jól emlékszem 3,8 liter volt a rekordom. Viszont a takarékos dízel autók drágák, a dízel is drága, és bár a tízezer koronás bónuszt ezekhez is odacsapja az állam (ha 120 g/km alatt van a széndioxid kibocsátás), de pl. a dugóadók alól nem mentesülnek. A miniautók sem. Ez kicsit fura.

Forgalmi: az nincs. Az autóvezetéshez hivatalosan két dolog kell: egy érvényes jogsi, és egy érvényes rendszám az autón, az adó befizetését és a műszaki érvényességet igazoló kis matricácskával a rendszámtáblán. Egy esetleges közúti ellenőrzéskor ennyi bőven elég.

Mondjuk több mint egy éve minden nap vezetek, és még soha, de soha nem állítottak meg. Kb. 3-4 szer láttam olyat, hogy rendőrök az út szélén igazoltattak, de akkor is talán csak a gyorshajtókat, vagy valami gyilkost kerestek. Szóval nincs az az idegesítő a zöld füzetecske a szanaszét hulló csekkekkel, meg az egydarab-jogosítványt-személyiigazolványt-forgalmiengedélyt szeretnék látni. A rendszám alapján teljesen egyértelmű minden.

Autóvásárlás: az autónkat használtan vettük egy magánszemélytől. A vásárlás a következőből állt: Találkoztunk, az arc elhozta az autót, a kulcsot meg az autó törzslapját. A törzslap két lapból áll egy autóspecifikus lapból és egy tulaj specifikus lapból. A tulajspecifikus lapra ráírtuk őt, mint régi tulajdonost, engem mint újat, aláírtuk mind a ketten, odaadtuk a pénzt az arcnak, ő ideadta a kulcsot és az autóspecifikus papírt, és feladtuk a papírt postán a hatóságnak. Egy hét múlva kiküldték az új tulajspecifikus lapot postán, amin már én voltam a tulaj. Na, ez aztán olajozottan megy. Ja, és a vásárlás előtt a rendszám alapján simán le lehet kérdezni a hatóságtól, kié a kocsi, hányadik tulajdonos, be van-e fizetve a biztosítás, meg ilyenek. És mindez teljesen ingyen, online. Regisztráció meg ügyfélkapu, meg ilyen bohócságok nélkül.

Hát egyelőre ennyi jutott eszembe. Kérdezz bátran, és szívesen utánanézek, vagy elmondom a véleményemet. Ha még ezek után kíváncsi vagy rá…

Vélemények "Miért lehet, ha tilos?" című cikkünkről.