A hét híre kétségkívül az, hogy már hazánkban is elérhető a Google-navigáció. Lehet, sokukat nem érinti, de iszonyatosan hasznos és olcsó megoldás. Lényegében az összes olyan mobiltelefonra letölthető, amelyik képes adatforgalomra (egyáltalán, van még olyan, amelyik nem?) ráadásul ingyen. Ehhez elég egy szabad wifi-hotszpot közelében lenni, megterveztetni vele az útvonalat (minden szükséges adatot letölt a telefonra, ez lehet pár száz kilobájt vagy pár megabájt), ezek után bontani lehet az adatkapcsolatot, a szoftver és a telefon GPS-e megoldják a dolgot.
Nagy hozadéka a dolognak az, hogy ha folyamatos adatforgalmat tudunk biztosítani, akkor 15 percenként frissíti a forgalmi adatokat és ha kell, újratervezi az útvonalat is. Androidos telefonokra pl. itt tölthető le.
Príma cucc, már csak azt fogjuk gyorsan kipróbálni, vajon komolyan veszi-e a programozók humoros megoldásait, ha mondjuk Tokióból Sanghajba utaznánk véletlenül. Két, mára már klasszikus, példa következik.
Nem egy rossz megoldás, de azért minden bizonnyal létezik kényelmesebb módja is a Csendes-óceánon való átkelésnek. Mondjuk jópofa egy SeaDoo GTX215 a kompresszoros, ezerötszáz köbcentis, 215 lóerős Rotax-motorral, hiszen 2 másodperc alatt gyorsul százra, de még e tempó mellett is elég ramaty állapotban érhetünk a csaknem 8 órás zötykölődés után partot. Nem tudni, mennyivel számolt, de a megadott 2264 km, 1 nap 10 óra idő egész tarthatónak tűnik. Kíváncsi leszek, ki vállalja be először.
Ennél már csak az a 6243 kilométeres kajak-túra keményebb kihívás, amit a Vancouver-Tokió útvonalon javasol. A legmenőbb, hydrofoil-kajak egy gyakorlott kajakossal tud mondjuk 25 km/órás sebességet, de Hulk legyen a talpán, aki 250 órán át tartani tudja ezt. 11 053 km, 34 nap 10 óra kell hozzá csak.
