Az Abarth standján nagy volt a nyüzsgés, mert ide szerződtették a legdögösebb csajokat. Egyikük a korlátozott számban gyártott 695 Competizione mellett szolgált. Néha beült, néha megkerülte, de mindvégig ügyesen kombinálta azt a háromféle mosolyt, amit ismer. Sajnos nem engedték meg neki, hogy sokáig őrizetlenül hagyja a matt szürke sportautót, vagy urambocsá a kedvemért kinyissa a motorháztetőt.
Pedig a Fiat 500 száznyolcvan lóerős rokona, hosszú combok nélkül is nagyon csábító darab. Karbonvázas üléseit finom Alcantara borítja, az utasteret becsületesen becsövezték, a tetejére kapott egy hetyke kis szárnyat, sőt elektromechanikus váltót szereltek bele. A szerkezet Street üzemmódban automataként működik, míg Track-állásban, a kormány mögött lévő fülekkel kapcsolható.
A futómű nagyon feszes, és mélyre eresztett, a fékeket a Brembo szállítja, így nem kétséges, hogy az elől 305 mm-es tárcsákra szerelt négydugattyús nyergek bárhol megállítják majd a kis vakarcsot. A 695 két üzemmódban működő kipufogóját a háromezres fordulatszám fölötti tartományra optimalizálták, akkor egészen állatiasan üvölt vele az egynégyes T-Jet blokk. Végsebessége 225 km/h, gyorsulás pedig egy tizeddel a bűvös hét másodperc alatt van, ami egy ekkora kocsiban visszahozza a vidámparki emlékeket. Jó lehet egy 695 Competizionével pályanapra járni.
Az embernek egyből lesz egy csomó barátja akik kicsit lenézik, de nyíltan nem alázzák meg, mert cuki a kocsija. Más kérdés, hogy néhány kör után majdnem mindenki utálja már, hiszen addigra kiderül, egy Fiat 500-asból is lehet ütőképes hobbi-versenyautót faragni.
