Hülye sajtóajándékok a múltból
Nem minden repiajándék való karácsonyi hiéna-koncnak, sőt, néhány még ajándéknak se igazán. Szerkesztőségi sztorik autós utakról, ahol nem volt meg a józanság.
Boroskészlet Bin Ladennek
Ma már történelem, de akkor néhány hónappal voltunk csak a World Trade Center lerombolása után. 2001, december, Marbella, a Toyota Corolla 9. generációjának bemutatója. Elképesztő időket éltünk, már a technológiában, én például a tesztút egyik állomására azért vittem vissza késve a T Sport Corollát, mert be kellett ugranom egy supermercadóba, hogy megvegyem a Torrente 2-t VHS-en. Ma is megvan valahol. Plusz egy El Fary CD-t is akartam, de az eladó jót nevetett, mondván, hogy El Fary tényleg akkora trash, hogy csak benzinkútnál kapok, ott is lejjebb keressek a polcokon, sárgult celofán borítóval.
A sajtóajándék pedig egy igényes, fadobozos boroskészlet. Mármint bor nem, hanem kapcsolódó buziságok, valami fokoló talán, meg mindenféle idióta dugóhúzók, vagy mik – nem vagyok egy nagy boros, nyilván már elfelejtettem. De majdnem pontosan három hónappal a nagy büdös 9.11. után az maradt meg, hogy őrületes sorok voltak a reptér biztonsági ellenőrzésénél, és az őrök hüledezve nézték a két arasznyi hegyes vasakat. És persze kobozták el sorban az újságíróktól. Három hónap nem volt elég egy kézipoggyász-kompatibilis sajtóajándék kitalálására és előállítására.
Na mindegy, én pedig csak a szokásos szellemi harc újabb meccseként éltem át a reptéri biztonságiak és közöttem. Ezúttal én nyertem, valami elemi átcsoportosítással simán átvittem a dobozt is, meg azokat a közveszélyes fém szarokat. Karácsonyra megkapta a sógorom, bár igazából Oszama Bin Laden érdemelte volna.
Robin Hood bandája a Toyotánál
Már az első sajtóutamon sem értettem, hogy miért kéne hazacipelnem egy pár kilós faládába csomagolva konfitált kacsacombot és vörösbort, illetve bármi mást, ami nem fér bele az ember táskájába. Ennyit a praktikus szempontokról, sokkal nagyobb gáz, hogy van valami kínos "meg akarnak venni kilóra" érzés az egész mögött. Nem az a gond, amikor a tűző napos kabrióteszten adnak egy baseballsapkát, mert ez sokszor életmentő, egy jópofa pendrive, az autó makettje klassz emlék, ennél több nem kell. Ez az ajándékozósdi szerencsére alábbhagyott, és ez így jó.
Azt hittem, hogy az Alfa hordozható, összecsukható, keményfa könyvespolcát nem lehet überelni. Aztán az egyik Land Cruiser úton sikerült. Ha van autóbemutató, ami után egyáltalán nem kell semmiféle ajándék, hát ez az volt. Malagából indultunk, de nagyon keveset autóztunk aszfalton: Granadáig vagy Rondáig (mindkettő gyönyörű hely) az út javát terepen tettük meg, úgy, hogy a Toyota ráprogramoztatta a földutakat(!!!) a navira. Holdbéli tájakon mentünk, fantasztikus volt.
Este a szobánkban találtunk egy vékonyabb fatörzs méretű, vagy 120 centi hosszú, hengeres tárgyat, ami egy összecsukható horgásszék volt, karfával, pohártartóval. Olyasmi, amit ma már kilószám vehet az ember a Decathlonban, de ennek volt egy árnyékoló teteje is, ezért lett gigantikus összecsukva is. Ekkora már megtanultam, hogy az ember nem cipel haza számára felesleges dolgokat. Csak hát nagyon kínos, amikor a te hátadon nem lóg ott egy tegezszerű tárgy, amikor Robin Hood bandája találkozik a szálloda előcsarnokában. Röhögtünk egy jót Évával, a Toyota sajtósával, hogy nahát, valahogy fent felejtettem. Ilyenkor még fennáll a veszély, hogy utánad küldik DHL-lel, mert ilyen történetet is hallottam már, de szerencsére nem így történt.
Csik és a vackok
A hülye Jaguar X-Type-fémnehezék, amit nem mertem a szobában hagyni, ezért elkaptak a biztonsági ellenőrzésen és emiatt lekéstem a repülőt.
A másik meg a kb. 50x30 cm-es miniatűr, bekeretezett papírsárkány-gyűjtemény, amit egy Kia-út legelején kaptunk Koreában, csak hogy utána 6 napon át, három különböző szálláshelyen, Thaiföldön is megállva végigcipelhessük magunkkal. Az elején szóltak, hogy nagy sértés nem elfogadni, s végig volt velünk kiás ember, aki látta mindenkin, hogy nála van-e a cucc. Persze, Thaiföld azért jó volt, de az más lapra tartozik.
De a nagy befőttesüveg száraz kukorica sem volt rossz ötlet, amit valami Alfa-úton kaptunk.
Ja, néha elmegy az eszük. Viszont életem talán leghasznosabb sajtóajándéka a Mercedes második szériás A osztályán adott kicsi, kétmadzagos, profi sárkány volt. Sose vettem volna ilyet magamtól, úgy hoztam haza, hogy ki is dobom azonnal, aztán egyszer kipróbáltuk a gyerekekkel, és azóta se tudtunk lejönni róla. Bármilyen kis helyen elfér és immense fun - kicsit emiatt tudok szeretettel gondolni ezekre az ormótlan, csillagos ál-Mercedes-bucikra azóta is.
Digitális átállás 1,5 kg papíron
Vicces sztorim nincs, csak a legutóbbi audis gyárlátogatáson átadott sajtóanyag. Nyolc bitekkel, 100 ezer mezős excell táblákkal, virtuális valóság-sisakokkal, inteligens robotokkal eltöltött óra után a kezünkbe nyomták a digitális átállást taglaló kiadványt. Kinyomtatva, 120 oldalon, színes-szagos összeállítással, könyvenként 1,5 kiló papír elpazarlásával.
Bomba a Pirellitől
Sajnos én is csak sztori szinten hallottam, de azóta is imádom: valami Pirelli gumiteszt volt, ahol defektjavító szettet kaptak az újságírók, defektsprével, meg nyomásmérő órával, és átvilágítva úgy nézett ki, hogy két palack a tetején egy időzítővel. Természetesen nagyon durván szétszedték az összes újságírót a security checknél. :(
