Carlos Ghosn szökésének alternatív története

Az egész úgy kezdődött, hogy egyik nap rájöttem: Carlos Ghosn szökéséből micsoda szójátékot lehet alkotni (Ghosn is gone). Gyorsan felütöttem a keresőbe és miután megnyugodtam, hogy ez már másoknak is eszébe jutott, egyszer csak belebotlottam a Ghone is gone című játékba. Egy darabig ellenálltam, de aztán amikor az Égéstér követ(el)ő csoportban is belinkelték, úgy éreztem: cselekednem kell.

A játék alapsztorija mondhatni filmbe illő: a Ruso, Nisson, és Bishibishi autóipari egyesülés egykori nagy presztízsű vezetőjét, Loscar Ghone-t folyamatos megfigyelés alatt tartják a hatóságok, amit az üzletember már nem bír elviselni, ezért a bőrébe bújva az a feladatunk, hogy egy charter járattal megszöktessük Nonlevába. Természetesen a valósággal való bárminemű egyezés pusztán a véletlen műve.

A hangszertokba bújtatott Ghone-t először egy Tokióra nyomokban hasonlító utcán kell végigszöktetnünk. Életerőnket 2,6 milliárd dollárnyi vagyonunk jelképezi, ami másodpercről-másodpercre folyamatosan csökken. Sőt, a rendőröket pénzkötegekkel dobálva kell hatástalanítanunk, de akár a hangszertokba is elbújhatunk. Engem csak egyszer tartóztattak le, az első pálya viszonylag könnyen teljesíthető. Akkor sem dől össze a világ, ha a rendőrök elkapnak, hiszen az óvadék letételével máris folytathatjuk, de akár meg is szökhetünk a játékból.

A pálya végén egy fura, Mitsubi...Izé, Bishibishi logóra is hajazó főellenséggel kell megküzdeni, ami már igényel némi gyakorlatot. Már csak azért is, mert ha ész nélkül dobáljuk a milliókat, hamar pénz nélkül találhatjuk magunkat, amit furcsamód szintén letartóztatással (vagy szerencsésebb esetben a számláló kiakadásával) jutalmaz a játék.

A reptéren is viszonylag könnyű átmenekülni, ha egyszer megtaláltuk az utat, bár addig már majdnem feladtam és kiléptem. Nem tudom, hogy jól jártam-e a kitartásommal, legalábbis a szürreális, két Nighthawkból kovácsolódott bossfightot nem igazán tudtam mire vélni. 

Ha sikerült ezt is túlélni, két alternatív befejezés közül választhatunk, amit már nem lőnék le. Azt a bruttó fél órát és a 79 eurocentes árat talán pont megérdemli, már csak a poén kedvéért is.