Virágkorukat élték a poszterautók a 80-as és 90-es évek környékén, hiszen ott volt a Bugatti EB110-es, a McLaren F1 meg Porsche 959-es és a Ferrari F40-es is. Ebből a körből nem akart kimaradni a Jaguar sem, ezért mérnökök egy maroknyi csapata elhatározta, hogy tervez egy olyan autót, mely komoly ellenfele a többi szupersportautónak és esetlegesen egy újragondolt B csoportos versenygépnek is bevethető.
Jim Randle, a márka akkori főmérnöke ült össze munka után a The Saturday Club nevű csapattal, hogy az XJ220 nevű projekten dolgozzanak. Az autót eredetileg 6,2 literes, V12-es motorral és összkerékhajtással képzelték el. Ebben a formában azonban az XJ220 nem csak túl nehéz lett volna, de már az akkori kibocsátási normáknak sem engedték meg.
Végül a Tom Walkinshaw Racing száraz karteres, 3,5 literes, V6-osa került bele, két Garrett T3 turbófeltöltővel és hátsókerék-hajtással. 7200-as fordulaton 550 lóerőt ad le és 644 Nm nyomatéka van. Kevesebb mint 4 másodperc alatt van 100-on és 340 km/óra feletti a végsebessége a katalógus szerint. A Road & Track magazinnak nem jöttek ki a számok, de nyilván lassú így sem volt. 1991-ben 7 perc 46,36 másodperces idővel lett a Nürburgring leggyorsabb autója.
1,5 tonna alá fogyott ugyan az XJ220-as, de még mindig 600 kilóval nehezebb, mint a puritán F40-es Ferrari és 250-nel túltesz a Porsche 959-esen is. Viszont szívdöglesztően néz ki, hogy ennyire nyúlánk és lehetetlenül lapos. Elöl egy lebukó elem takarja a fényszóróit, a hátsó lámpáján pedig egy Roverrel osztozik.
Nagyjából 280 példány készült belőle és ennél fogva már akkor ritkaság volt, amikor megjelent. Ráadásul 470 ezer fontos árával a 90-es évek egyik legdrágább autója volt. Igaz, aki befektetésnek vette és olyan keveset használta, mint ezt a bordót, az nem járt vele rosszul.
Ahogyan egy ilyen autóhoz illik, az előélete kristálytiszta és lekövethető. 1993. január 28-án készült el, majd április 1-jén szállították le a svájci Genfbe, ahol június 22-én vette át Gilbert Llorens, aki kiállítási tárgyként kezelte. Annyira, hogy a 237-es sorszámú autó soha semelyik országban nem kapott még rendszámot, mostanra csak 2924 kilométer van benne. Láthatóan annyi, amennyi ahhoz kell, hogy ne lustuljon el teljesen és még a szürreálisra duzzadt értéke mellé simán rámondhassuk, hogy egy időkapszula.
