Amikor az Aston Martin hülyét csinált magából

Az Aston Martin leültethette volna az asztalhoz a legjobb tervezőit és mérnökeit, hogy azok az alapoktól egy új modellt tervezzenek, de ez túl költséges és időigényes lett volna. Így lehet, hogy a dizájnerek fogták a jellegzetes, eleganciát, presztízst és teljesítményt sugárzó Aston Martin arcot, majd addig nyújtották, húzták, nyúzták, még valahogy rá nem sikerült műteni az amúgy sem éppen szépségdíjas Toyota IQ elejére. Az eredmény a 2009-ben bemutatott Aston Martin Cygnet lett, mely beillene nevetséges replikának, japán viccnek, vagy áprilisi tréfának is.

Az Aston Martin ráadásul az új külsőn és prémium belsőn kívül tényleg semmit nem csinált az autóval, mely a motorháztető alatt 100 százalékig egy 1,33 literes, 97 lóerős CVT váltós Toyota IQ maradt, csak éppen háromszoros áron. Míg 10 ezer fontos (4,5 millió forint) árcímkéjével Toyota IQ sem számított éppen olcsónak apró méretéhez képest, az Aston Martin több mint 30 ezer fontot (13,5 millió forint) kért a Cygnet alap változatáért.

De tudjátok mit? Ezzel még nem is lenne baj, ha az Aston Martin egy afféle viccként fogja fel az egészet. Mert lehetett volna a Cygnet egy fricska, egy ég felé emelt középső ujj a törvényhozóknak címezve, hogy „lám, ilyen autókat kell gyártanunk miattatok." De nem. A brit gyártó halálosan komolyan gondolta, hogy a Cygnet egy versenyképes és vonzó termék.

A márka weboldalán még ma is „a városi mobilitás luxusmegoldásaként" hivatkoznak a modellre, mely „kibővíti az Aston Martin elismert luxus-sportautó kínálatát" és „egyedülálló és innovatív formában viszi tovább az Aston Martin exkluzivitását ás örökségét." De még azt is van pofájuk leírni, hogy „a Cygnet egy valódi Aston Martinként fogant meg".

Talán még döbbenetesebb, hogy a gyártó vezetősége komolyan bízott az autó sikerében: évente 4000 eladott példánnyal számoltak, fő vásárló erőnek pedig a meglévő Aston Martin tulajdonosokat remélték. Az elgondolás szerint ha nagyon gazdag vagy, de a DB9-edet megbámulják a szupermarket parkolójában, a luxusból pedig nem vagy hajlandó leadni, a Cygnetet neked találták ki. Való igaz. Ezután nem megnézni, hanem hangosan kiröhögni fognak.

A Cygnet persze gigantikus bukásnak bizonyult: a 2,5 éves gyártási ideje alatt a tervezett 10 ezer példány helyett körülbelül 600 fogyott.

Ezen a ponton akár véget is érhetett volna a történet. Zárulhatott volna az egész úgy, hogy az Aston belátta a tévedését és soha többé nem nézett vissza, de nem. Már rég nem gyártották a Cygnet-et, mikor egy őrült ügyfél azzal az ötlettel fordult a gyártó speciális kérésekre szakosodott Q osztályához, hogy neki bizony kellene belőle egy brutális sportváltozat. Ebből született meg az abszurditás szuperlatívusza, az Aston Martin V8 Cygnet.

Hogy csak a poén kedvéért rendelte-e meg valaki, vagy tényleg komolyan gondolta, talán sosem fog kiderülni. Annyi biztos, hogy a gyártó mérnökei fogták a Vantage S 4,7 literes 430 lóerős V8-asát, és egy hétsebességes szekvenciális váltó társaságában belepréselték a Cygnet csöppnyi kasztnijába. Állítólag eredetileg egy V12-esen is gondolkodtak, de az már tényleg nem fért volna el.

Persze nem az új hajtáslánc az egyetlen változás: Cygnet a Vantage S felfüggesztését és a fékjeinek egyes alkatrészeit is megkapta, nevetséges szélesítések, 19 colos kerekek, Recaro sportülések és az FIA sztenderdjeinek megfelelő bukókeret társaságában. A gyári adatok szerint az agyament torzszülött 4,2 másodperc alatt van százon, a végsebessége pedig 276 km/h. Bizonyára nagyon biztonságos egy 2 méteres tengelytávú, Smart méretű miniautóban.

A V8-as Cygnet végül a 2018-as Goodwood fesztiválon mutatkozott be, ahol a kommentátorok sem bántak szűkmarkúan az iróniával.