II. American Motors on the Beach

Szeretem az amerikai autókat, de a költségvetésem miatt egyelőre nem fenyeget, hogy egy hatméteres cirkáló fedje majd az udvarom jelentős részét, egy szakadtabb redneck Chryslerbe pedig nem ugranék bele. Ha elém tesznek egy-egy szebb darabot, akkor elindul a nyálelválasztás, lenyűgöz a rengeteg króm, a hosszúra húzott fecskefarok, a nyúlánk tepsi kupé forma és természetesen a lusta, röfögő V8-as motor. Többek között ezért is szeretnék egyszer nagyon eljutni Amerikába, a saját szememmel akarom látni azt a másik világot és ebben segített most rajtam egy kicsit az American Motors on the Beach. Nem mondom, hogy Kaliforniában éreztem magad, de valahogy átragadt rám a fesztiválozók USA hangulata.

Péntek délelőtt érkeztünk meg a Brendon Beachre, Dunavarsányba. Nekem ez eléggé kiesik, pont ellenkező irányban lakok, nem volt meg ez a dél-budapesti tóvidék, de kellemes a hangulata, optimális egy lazább hangvételű fesztiválhoz. A szervezők ezért szemelték ki, szerettek volna egy bulit. Nem egy klasszikus autós találkozó volt a cél, hanem egy buli azoknak, akik egyébként szeretik az amerikai autókat és a velük járó hangulatot. Ezért voltak kint amerikai katonai szerelések, minden sarkon lengedezett egy csíkos-csillagos, esetleg egy déli zászló és az elengedhetetlen géppark.

Füves-homokos partok vannak a régi bányató körül, és néhol éppen csak megtartotta a többtonnás amerikai autókat, buszokat, trélereket vagy éppen motorokat a laza talaj. Mellette sátrak sorakoztak és a napágyakból szinte mindenki befoglalt egyet-egyet. Így péntek délelőtt még igazán nyugodt volt a hangulat, néha morrant meg valami nagyobb löketű dög, de az is csak azért, hogy elguruljon a slagig és vegyen magára egy kis fényt, mielőtt újra beteríti a finom parti homok. Néhányan lézengtek kávé után sóvárogva, volt aki pedig a tóban lebegve készült rá a fesztiválra. A szervezők már reggeltől kezdve pörögtek, lassan elkezdett szólni a zene a színpadon és hozták-vitték az autókat a kiállítók, folyamatosan pakolászta valaki a kordonokat.

Ilyen volt péntek délelőtt a második American Motors on the Beach rendezvény, aztán ahogy lassan átfordult felettünk a nap, éledezni látszott a közeg. Egyre érdekesebb autók gördültek be a kapun, az emberek lassan kimásztak a sátrakból és kis nyújtózás után szisszentek az első doboz sörök. Volt, aki már a gumiégetésre kijelölt placcot is felavatta és a klasszikus amerikai teherautókból kialakított büfékben is elkezdtek pörögni a kiszolgálók.

Különösen vidám csapat volt a cseh Dodge Clubbé, ők összeálltak és elfoglaltak maguknak egy kisebb területet a tóparton. Ez volt a saját rezervátumuk, de senki sem volt kitiltva, a lehetőség adott volt a csatlakozásra azzal a kockázattal, hogy fél óra múlva valószínűleg kisgatyában sörözöl majd velük nyakig a tóban. A hatalmas sátrak között létrejött közösségi térben hangos nevetések és zene hallatszott, miközben a placcot valahol szekérvár módjára Dodge Challenger és Charger modellek parkolták körbe. A törhetetlen amerikai sor végén csak megállt valami Mazda SUV, de nem kockáztattak, törölközőkkel és lepedőkkel takarták le, csak a felnijéből következtettünk a gyártóra.

Ahogy sétáltam tovább, kellemes füves placc érkezett, amit nagyobb fák árnyékoltak. Nem gondolom, hogy túl sok példány lenne az országban, de van, akinél Deloreanből van a kerítés. Ahogy egy nagyobb sátorhoz értünk a tó sarkán, két oldalról két DMC-12 fogta közre, ezzel ki is jelölték a területüket. Nem csak az amerikai autó között, de a Deloreanek mellett is szinte semmissé vált az aranyszínű PT Cruiser, ennek ellenére sincs szívem bántani, hiszen már az elég fájó neki, hogy legyártották.

A tó nem olyan nagy, laza 15-20 perc alatt körbe lehet sétálni és a rendezvény szerencsére az egész területére kiterjed. A színpaddal szembeni part nyugodtabb hangvételű, de ne legyen kétséged, hogy ott is amerikai autók sorakoznak. Van aki a parton áll, van aki a baldahinos napágyak között és előfordulnak testesebb lakóbuszok is. Hiába a nagy doboz forma, a króm, a csillogás, a csicsás elemek és a V8 itt is elengedhetetlen elem és szerintem sokan tudnak vágyni az ilyen klasszikus mozgószobákra.

Visszaértem a bejárat előtti nagy placchoz, lejtős szakaszon két sor ágyat is kiraktak, itt igazi kempinghangulat uralkodik. Látványos, ahogy az air ride-os technika kiemelkedik a fűből, de a döbbenetes méretű SUV-knak sem okozott gondot lemenni. Mindennek a tetejében egy igazán különleges darab, egy Shelby Cobra állt – ami valójában egy Gardner Douglas Cobra 427. Nagyon szeretem ezt a formát és a tényt, hogy egy ennyire kicsi roadsterbe mégis mekkora bődületes motorokat szerelnek néha. Ez alól ez a példány sem volt kivétel, a 427 köbinch valójában majdnem 7000 köbcenti. Különösen tetszett a tulaj garázsa, mert a Cobra mellett egy Tesla Model X-szel érkeztek, így van mivel kompenzálni az akár huszonliteres fogyasztást.

A tó körül kevés a betonozott felület de egy akadt a bejárattal szemben. Itt már az érkezésünkkor vastag, felkent guminyomok voltak a betonon és a rendezvény végéig ezekből nem lesz kevesebb. A programok között szerepel a gumiégetés, mint versenyszám, de egy nyilatkozat kitöltése után egy kis fánkozás is megengedett annak, aki bevállalja. A fesztiválhangulat nem is lenne igazi programok nélkül, ezekből nincs kevés az American Motors on the Beach rendezvényén. Ezek jellemzően valamilyen autós tematikával bírnak, így a felnikitartó és a gumihajító verseny is tökéletesen illik a közegbe, míg az esti bulik, koncertek és a DJ show-k sem maradnak el.

Nekem különösen szimpatikus volt ez a rendezvény, mert bár a klasszikus fesztiválok hangulata nem áll hozzám közel, vegyítve az amerikai autózással nagyon bejött. Ez még csak a második nekifutás volt, vagyis hivatalosan a harmadik, hiszen volt egy nulladik kör. A szervező elmondta, hogy ez eleinte egy nagyobb baráti társaság bulijaként indult, majd tavaly az ÉJOSZ (Épített Járművek Országos Szövetsége) és a Brendon Beach jóvoltából megszületett az első American Motors on the Beach és akkora volt az érdeklődés, hogy idén sem maradhatott el. Soroltak apróbb hiányosságot, elmondták, hogy azért még szerettek volna ezt-azt összerakni, de ez még csak a második alkalom és valószínűleg nem is az utolsó.

Ez egyféle hiánypótló is, hiszen Komáromban a Monostori erőd ölelésében hosszú évekig szervezett amerikai autós találkozó már megszűnt. Az esztergomi ralibaleset óta még szigorúbb szabályozások vonatkoznak a rendezvényeken történő akciókra, ezt is egyre kevesebb szervező vállalja be. Akiknek benne volt a keze ebben a háromnapos fesztiválban, rajtuk mind azt érzem, hogy szívükön viselik az egészet és mindent megtesznek, hogy élvezzék az emberek. Idén lement a buli, a hangulat állítólag már a nulladik napon is jó volt, de pénteken sem éreztem laposnak, amikor egyre többen kezdtek érkezni. Van aki szerint szombaton lépni sem lehet, vasárnap meg kipihenik a bulit, bár a programok még akkor is kitartóan szórakoztatják a népet. Óriási buli ez, autókkal, de még milyenekkel.

Ha idén lemaradtál, de szereted az amerikai hangulatot és a disznó V8-as autókat, akkor nincs minden veszve. Szeptember 8-án a Hungexpón kerül megrendezésre a következő Totalcar Parkoló Parádé, ahol ez lesz a tematika. Legalább olyan USA hangulatot szeretnénk teremteni nektek, mint a Brendon Beach, úgyhogy gyertek minél többen, lesz előadás, gyerekgokart, egymás autója felett hümmögés és beülhetsz egy körre legendás amerikai autókba is.

Köszönjük, hogy idén ennyire eljöttetek a Parkoló Parádéra!

2025-ben újra találkozunk!