Marci Olaszországban múlatja az időt, ott fogott el egy érdekes rádióinterjút Sergio Marchionneval, a FIAT főnökével. Le is fordította izibe', megosztjuk.
Tárgy: Fiat
Dátum: Sat, 14 Feb 2009 10:30:15 +0100
Feladó: Fazekas Márton
Címzett: Vályi István
Pénzért házasodni a százesztendős álmoskönyv szerint se jelent jót, de úgy fest, a Fiat mégis erre fog kényszerülni, méghozzá hamarosan. Az utóbbi negyedszázadban két top manager is próbálkozott hasonlóval: Vittorio Ghidella 1984-ben a Forddal, Paolo Fresco 15 évvel később, ’99-ben a General Motors-szal. A végkifejletre még emlékezhetünk; a Fiat mindkétszer az utolsó pillanatban szégyenlős menyecskeként kibújt drabális méretű kérője ölelő karjaiból, és független maradt, annak ellenére, hogy sokan megjósolták: csak 5-6 óriáscég élhet túl a totálisan globalizált autó-világpiacon. A legendás „Avvocato”, vagyis az „Ügyvéd Úr” Gianni Agnelli is ezen a véleményen volt élete utolsó éveiben, ennek ellenére sosem volt képes eladni a Fiatot - nagyapai örökségét – még a Mercedes által ezüsttálcán kínált kisebb hegynyi német márkáért sem.
Ezért is meglepő a jelenlegi Lingotto-i nagyfőnök, Sergio Marchionne legutóbbi nyilatkozata, amelyben kerek perec kijelentette: „szükségünk van egy társra, így vagy úgy…” És hogy mikor? „Az ügyletnek le kell zajlania a következő 24 hónap során.” A torinói csúcsvezető a tőle megszokott brutális egyenességgel beszélt az okokról is. Ezek kivétel nélkül a válságra vezethetők vissza, amelynek súlyát és mélységét Marchionne szerint még korántsem tapasztalta meg a világ. A veszély abban áll, hogy a Fiat marginalizálódik, ha nem éri el az évi 5-6 milliós darabszámot, márpedig jelenleg kétmilliónál tart. A másik probléma nem piaci, hanem inkább politikai jellegű: a sikeres típusok mind külföldön készülnek. Az 500, a Panda, a Palio, és a Doblo egyenlőre ellenállnak a krízisnek, miközben iszonyatosat estek a hazai üzemekben, Mirafioritól Termini Imerese-ig készülő autók eladásai. Vagyis a brazil, lengyel és török Fiat üzemek rendben termelnek, míg otthon a dolgozók kényszerszabadságon ücsörögnek. Ráadásul közvetlenül a válság kitörése előtt írtak alá megállapodást egy Szerbiában létesítendő új üzemről, amelyhez a szerb fél már folyósította is a 300 millió eurós hozzájárulást, és az olasz kormány is elkötelezte magát. Ebből már nem lehet csak úgy kibújni, és ehhez a projekthez is temérdek pénz kell! S hogy ki lehet a következő kérő, aki végre beköti a sokszor eljegyzett menyasszony fejét? Az egész autóiparban komoly totózás folyik, mióta Marchionne nyilatkozata megjelent az Automotive News-ban. A legtöbb esélyt a Peugeot-nak adják, mivel hagyományosan jók és szorosak a két cég kapcsolatai, és együtt könnyen elérnék azt a bizonyos „kritikus tömeget” egymás pozícióinak erősítésével öt olyan alapvető piacon, mint Franciaország, Olaszország, Brazília, az afrikai kontinens és Kína.
Sokan azonban úgy gondolják, semmi sincs eldöntve: ezzel a nyilatkozattal a torinói boss egyfajta pókerpartit nyitott meg: kipakolta az asztalra a kártyát, a piát meg a nasit, és várja, hogy Korda Gyurin kívül ki jelentkezik a játszmára…
Marci
Na vajon ki lesz a nyerő? És ha nem, akkor kit ránt magával a bugyborékoló dagványba az olasz óriás? Kutya dolog ez a válság, kutya dolog.
