Csak az ár volt minőségi

2014.04.15. 15:29

Az olvasó váltózárat szereltetett korosodó, ám makulátlan állapotú autójába. Lehet, hogy jobban járt volna, ha ellopják, úgy legalább nem kell végignéznie, amit műveltek vele.

Feladó: Rózsa Zoltán

Címzett: Csikós Zsolt

Sokat töprengtem azon, milyen jelzővel kellene illetnem a fenti szolgáltatást úgy, hogy az írásom végül el ne akadjon az obszcénszűrőn és betöltse küldetését. Használhattam volna valami divatos idegen szót vagy cizellált, kifinomultat, de a fent olvasható választás után itt szeretném tisztázni az olvasóval: a  Diamond Lock váltózár Bronzkulcs Kft. általi beépítésének jellemzésére mindenki vegye szókincséből a csak szélsőséges esetben használt minősítéseket. Ezek tudják híven tükrözni, miért fizet manapság az ember 42 ezer forintot.

Már ezerszer megbántam, hogy ehhez a céghez mentem, ha tehetném, és megint vásárlás előtt állnék, inkább keresnék más megoldást. Mert most gyógyíthatom a sebeket, javíthatom ki a barbár munka utáni sérüléseket.

Építő kritikának is szánom soraimat a magyar kisiparosoknak: milyen jó lenne, ha az általános sírás-rívás mellett – vagy helyett – elfogadható, esetleg minőségi munkát kapna pénzéért az ügyfél és a legtöbb műhely nem madarász-szakkör lenne, ahol a szakik csak arra várnak, mikor akad újabb fogás a hálóba. A Diamond Lockkal szerződésben álló Bronzkulcs Kft. műhelyről lesz szó – és nem reklámcéllal.

Huszonkét éves autóm van, egy Mercedes w124 250TDT. Az elmúlt öt évben rengeteg felújításon esett át, teljes karosszériajavítás, fényezés, a hajtáslánc komplett cseréje, új beltéri kárpitok. Mondhatnám, az autóm új állapotú, csodájára is járnak, amerre csak megfordulok vele.

Szerettem volna lezárni a lopás elleni védelem fejezetét egy összetett rendszerrel, amelynek egyik eleme végül a váltózár beépítése lett. Elkezdtem feltérképezni a piacon elérhető gyártmányokat, illetve felvenni a kapcsolatot az egyes kereskedelmi képviseletekkel, műhelyekkel, hogy árajánlatot kérjek. Igyekeztem racionálisan értékelni és óvatosan választani. A gyártókat végül a Defend Lock, Mul-T-Lock, Diamond Lock körre szűkítve érdeklődtem tovább. Innen már egyenes út vezetett az egyetlen választható megoldáshoz, a Diamond Lockhoz, tekintettel arra, hogy az autóm korából eredően a másik két gyártó választékában nem található kompatibilis felszerelés.

Nekem ez annyit jelent, hogy az én 22 éves Mercedesemhez típusspecifikus váltózárral csak a Diamond Lock beszerelésével foglalkozó cég tud szolgálni. Tehát felteszem, hogy az autó belső elrendezése, geometriai sajátosságai, kialakítása nem idegen számukra, amennyiben kifejezetten ehhez a modellhez kínálnak lopásvédelmi berendezést.

Fordítsuk hát figyelmünket erre a gyártóra és termékére, szánjunk néhány sort a külcsínre, ami nem más – ahogyan később kiderült – mint a mézes-mázas madárháló.

Hadd idézzek most pár bejegyzést a honlapról:

“Cégfilozófiánk részeként nem csupán állandó megrendelőinkkel, vásárlóinkkal alakítunk ki személyes kontaktust, hanem a beszerelést végző szakemberekkel is, amely lényeges eleme a műszaki fejlesztés folyamatának”   – ennek nyilvánvaló és elvárható eredménye az előre átgondolt, típushoz illeszkedő, tervezés alapján végrehajtott beépítés, és ennek megfelelően a néhány sorral lentebb található idézet létrejötte, mely szerint:

“ A Diamond Lock mechanikus sebességváltó zár által képviselt előnyöket, illetve a termék „egyediségét” a nagyfokú biztonság, az esztétikus kivitel és az egyszerű használat együttese eredményezi.”

A beszerelési útmutatóban fehér cérnakesztyűben mutatják be a tökéletes munka példáját. Fel is tárcsáztam a megadott számot és a telitalálat érdekében időpontot egyeztettem a központtal. Többször egyeztettünk, hogy ki vállalná el ezt a típust, végül H. Zsolt mester fogadott.

Szakműhely: egykori gyártelep garázssora, szabványos, 2,5 méter széles, dupla szárnyas acélkapu kitárva, egyautónyi szűk beállásra alkalmas hely. A művelet elvégzéséhez két Homasita rámpa áll rendelkezésre, erre kell óvatosan felhajtani.

A két rámpát egy-egy, a padlóbetonba fúrt lyukba elhelyezett méretes betonacél rúd támasztotta meg a kicsúszástól úgy találomra. Látta vajon ezt a műhelyt a munkavédelmi felügyelet?

Beálltam, első kerekekkel fel a rámpára. Kiszállni már nehézkesebb volt: bal oldalon az autó oldalától olyan kétarasznyira méretes pozdorjalemez, az utasoldalon szerszámok, a földön egy takarón, apró kávézóasztal a 70-es évekből, két szék, kerülgetjük egymást a friss bemutatkozás után, mint a heringek a konzervben.

Emberünk nem sokat gatyázott, kezdte kihajigálni a szőnyeget az olajsáros betonra a vezetőülés lábtérből, mintha csak géprongy lenne a padlókárpit, majd egy marék szerszámot, fúrógépet, tokmányban a fúróval rálapátolt a vezetőülésre. Azonnal éreztem, hogy ez itt valahogy nem az a munkakörnyezet, amit a honlapon láttam. De hát ez a központ, vagy nem? Alkonyzónába kerültem...

Jeleztem, hogy talán megtenné a kedvemért, hogy letakarja az ülést sőt, ne is pakoljon rá szerszámokat.

Zsolt felkészült szakember, magyarázatokban nincs hiánya. Máris megkaptam, hogy majd ő a saját takarójával letakarja „mert már az elő van készítve”. Csak épp nem használja.

Bemászik a kocsi alá, és válogatott káromkodások közepette adja értésemre, hogy ebből a kocsiból dől az olaj. Jelzem, hogy erről szó sincs, ami csöpöghet az legfeljebb a júliusi melegben kiolvadó Mike Sanders amivel alaposan leápoltam az alsó felületeket – egyébként nem is értettem, mire számított vajon?

Miután lebontotta az alsó takarólemezeket a váltóról, illetve a motorról, megkezdődött az átgondolt, tervszerű beavatkozás.

Nekifutásból kaptam egy 6 milliméteres furatot a kardánalagútra, majd egy perc múlva megtudtam, hogy ez csak referenciának kellett a további tájoláshoz – a furat ajándékként megmaradt az utókornak.

Zsolt igyekszik hamar végezni. Három percből kettőt a telefonját vakargatja, kommunikál. Az ügyfél ideje ingyen van, az aktuális munka megvár, a kocsi darabokban. Úgysem tud mit tenni már a madár, beleakadt a hálóba. A maradék egy percbe belefér némi fejvakargatás a kollégákkal, „Józsikám ezt nézd meg! – Mi van dől a Merciből az olaj? ÚÚÚÚÚÚ, na neeeeee, úúúúúúúú” – érkezik a kéretlen kritika.

A referenciafurat kap egy csavarhúzót, amelynek alapján Zsolt egy mérőszalaggal próbálja kitalálni, hogy akkor pontosan hova kellene lőni az ágyúval. Ezen a ponton szeretnék visszautalni a fent kiemelt gondolatra. Ott és akkor döbbentem rá, hogy alaposan átvertek, itt állok egy lepukkant trágyadombon, a kocsim darabokban és valaki épp most csinál ementáli sajtot a kardánalagútból.

Rendben, megvan, nagy piros X a lábtérben. Fúr a mester, szakad az acél. Közben telefonálás, telefonvakargatás és további sirámok a vitatható eredetű csöppek miatt. Így van ez, aki kiáll a sarokra, nem maradhat szűz.....

Megkaptam a megfelelően tájolt, szintén 6 milliméteres előfuratot, majd a rá következő körülbelül 40 milliméterest a szerkezet beépítéséhez.

Felkerül a váltózár, amely a csavarok meghúzása után elhúzza a kardánalagút geometriáját, hiszen az autó hossztengelyére ez a kialakítás kúpos, tehát hátrafelé szűkülő, íves felület – a váltó ebben a házban fészkel. Zsolt gondterhelten vakargatja a fejét és panaszkodik, hogy igen, a 124-es Mercedes, hát igen. Ismét utalnék a tervszerű kidolgozásra és a típushoz való készülék beszerelésére.

Nem, persze hogy nem reteszel, a fogadó felület a karosszérián deformálódott, a retesz döféspontja nem oda került, ahova emberünk tudományos kísérletei előre jósolták. Le kell bontani és két újabb rögzítőfuratot fúrni. Ezen furatok két popszegecsnek adnak otthont, előre lehúzandó a tartólemezt az autó karosszériájához. Emberünk kitartó, itt már nincs visszaút, addig hajlítgatja, erőlteti a zárszerkezetet, amíg a kibújó retesz végül a váltókart kielégítően meggátolja a P-állásból történő kimozdításban.

Rendben, lássunk hozzá a kiszerelt alkatrészek visszaépítéséhez. Zsolt ekkor szembesül azzal, hogy a munka kezdetén kihajított szellőzőcsatorna – nyilván a tervszerű beszerelésnek köszönhetően- a váltózár útjába került. Sebaj, elő a kisflexszel, megoldjuk. Mire kettőt pislogtam, már ki is kanyarította a megfelelő vágást a szellőzőből.

Az így keletkezett lyukat maszkoló szalaggal elfedte. Aki nem ismerné – ez a szobafestő-mázolók egyik legjobb barátja. Természetesen kaptam hozzá oktatást is mellékletként mindjárt: ez sem hidegre, sem melegre nem enged el, ez szigetel és nagyon jó, majd meglátom, észre sem fogom venni a különbséget. Ennek hitelességéről győződjön meg az olvasó is a fenti fotók alapján.

Szigetelés a szerkezet körül: méretes rés tátong a zárszerkezet és a karosszérialemez furata közt. Jelszó: sziló. Vastagon a résbe lőjük amíg fel nem töltődik. Gyönyörű. Ekkor már oda sem akartam nézni, vártam a végét, és átkoztam magam ezért az égbekiáltó melléfogásért.

A futóművesnél alánéztem, mit is művelt emberünk az autó alatt. Láttam, hogy azt a szakítócsavart nem törte le, ami azért olyan, hogy a tolvaj ne tudja leszedni. Máshogy fogalmazva: van olyan kötés a beszerelés után, ami oldható, habár nem kellene annak lennie a beszerelés során előírt roncsolás okán.

Mit is mondhatnék ezek után? Élmény volt betérni ide, és Diamond Lock váltózárat beszereltetni a Bronzkulcs Kft. szakemberével a kocsimba. Műszaki emberként látom és értékelem a történteket – és messze nem ajánlom senkinek. Vajon mit tesz egy állatorvos, óvónő vagy cukrász? Nyilvánvalóan fogalma sincs, micsoda gányoláson esik át az autó.

Majd' elfelejtettem, a garancia öt év. Azután várhatóan a vasoxiddal együtt kihullik minden még a beavatkozás környékéről is, emberünk és kedvenc fúrógépe gondoskodik erről.

Remélem, az esetem tanulságos lesz mások számára, és meggondolják, hogy ezt a típust válasszák-e, ha egyszer egy ilyen műhelyt adnak meg a hivatalos leírásban szakműhelyként. Hallgatnom kellett volna az első megérzésemre, amikor megláttam a szervizt...

u.i.:

Van szerencsére ellenpélda is. Két hete beépítettek egy motortérzárat, a Defend Hook rendszert. Az illető egy Kárpát utcai veterán, csuklóból ismerte az autómat, nem tört el egyetlen burkolatot sem, egyetlen fül sem bepattanó kötés. Közel 6 órát dolgozott telefonvakargatás nélkül. Az eredmény precíz, profi kidolgozás. A végén kicsit szégyelltem is magam, amiért olyan sokszor a sarokba szorítottam és biztosítékot kértem arról, hogy nem egy olyan barbár, mint a Diamond Lock műhely alkalmazottai. Mellékes apróság, de egyszer sem ócsárolta a kocsimat…

Üdv,

Zoltán