Feladó Gábor
Címzett A Totalcar szerkesztősége
Dátum 2016. július 6.
Tárgy Utcai autóval pályanapozni
Sziasztok!
Már a tárgyból látszik gondolom, hogy elsősorban Stump Andrisnak és Sipos Úrnak intézném a kérdéseimet, de megköszönöm bárki segítségét.
Szóval, hozzátok hasonlóan én is tervezek egy játszós autó beszerzését és pályanapokon történő nyúzását. Mindenképpen hátsókerekesben, és a néhányszázezres kategóriában gondolkodok, így számomra a Sierrák vagy a régi hármas BMW-k jöhetnek szóba.
A legfontosabb kérdés, hogy legyen műszakija vagy ne. Nyilván mindegyik megoldásnak van előnye is hátránya is bőven. A műszaki nélküliség legnagyobb hátránya, hogy mindenhova trélerezni kell. SipiÚr, te hogyan oldod meg a Sierra eljuttatását a pályanapokra/szerelőhöz/bárhova? És egyáltalán hogyan kivitelezhető akár egy szerelés után tesztvezetés?
Illetve tudtok olyan pályáról ahol a használhatóság feltétele a meglévő műszaki?
A másik kérdés a költségek: Nektek már van annyi tapasztalatotok, hogy meg tudjátok mondani, mennyire eszi a pályázás a kopó alkatrészeket? Szeretnék erős maradni, és minden alkatrésznél az alsó árkategóriából válogatni, de akkor sem mindegy mennyit bír ki egy fékbetét ill. féktárcsa, vagy mennyire kopnak a gumik, és a futómű alkatrészek. Illetve van-e olyan része a kocsinak, amire egy hozzám hasonló átlag autós nem is gondol, de mégis jelentősen amortizálja a pálya?
Köszönöm ha sikerül időt szakítani a levelemre, és néhány jótanáccsal el tudtok látni:
Üdv:
Gábor
Hello Gábor!
Nem egyszerű, és nem könnyen megválaszolható kérdéseket tettél fel, amelyekre nincs helyes válasz, és ezen mi is sokat rágódunk. Tetszik, hogy józanul végiggondoltad, mire számíthatsz, megpróbálom megosztani a tapasztalataimat, pro és kontra érveket, személyes jelleggel. Mindenki másképp csinálja, mindenkinek mások a lehetőségei, de te minket kérdeztél, így saját véleményemet fogom leírni.
Pár százezer forintból, ha hátsókerekest akarsz, valóban nincs nagy választék. Jó irány a Sierra vagy az E36-os, néhány csodabogártól, egy-egy véletlenül felbukkanó ritkaságtól eltekintve ezek azok, amelyek elérhetők ennyiből. Azért is jó ilyet választani, mert van hozzájuk alkatrész dögivel, olcsón, illetve nem utolsó szempont, hogy megvannak a bevált átalakítási megoldások, amennyiben nem széria állapotban szeretnéd használni.
A Sierra a legolcsóbb, papírosat lehet kapni két kiló körül, kétliteres motorral, és ha nem az a cél, hogy nagy füsttel, nagy szögben driftelj, ez már elég is. A pályaautózásban szerintem nem a lóerőtől lesz az ember boldog, de az is biztos, hogy egy idő után nehezen fogod tudni elfojtani a teljesítményszomjadat. Akkor kell fegyelmezettnek lenni, mert a kell valami erősebb érzés sokak sorsát keserítette már meg. De ez más téma.
Ha engem kérdezel, én a rendszámos autót részesíteném előnyben, csak az szigorúan véve illegalitásba fog taszítani. Egy kis pénzből, élvezetes pályázásra alkalmassá tett autó elvileg nem kaphatna műszakit Magyarországon. Vágott Merci-rugókra, Scorpio-lengőkarokra és fékekre, kagylóülésre, használt sportkormányra, háztáji bukócsőre még ha szeretnél, se kapnál átalakítási engedélyt. Pedig milyen jó is volna lábon kigurulni pályanapra, szerelés után kipróbálni, működik-e a technika, nem beszélve arról, hogy néha esténként jól esne csak úgy megjáratni a gépet. Még vizsgáztatni se feltétlenül kellene, arra a pár alkalomra akár útvonalengedélyt (hivatalos nevén ideiglenes forgalomban tartási engedélyt) is lehetne kérni. Igaz, a papíros, rendszámos autó bekerülésben drágább volna, de egy-két trélerezés megúszásával már behozná a felárát. Fájdalom, hogy nem szabályos.
Ezzel szemben a rendszám nélküli, bevont forgalmis, kintről hozott autó olcsóbb, és szabadon alakítható, ha csak pályán használod. Mozgatására megoldás volna a P-rendszám, ami szintén szürke zóna, de sokkal könnyebben védhető, mint az összes többi ügyeskedés. Ám a P-rendszámhoz cég kell, meg biztosítás, évi költsége nagyságrendileg 250 ezer forint, ami a pár százezres büdzsébe nemigen fér bele. Marad a trélerezés, az egyetlen törvényes, hivatalos, patyolattiszta út, ami viszont alkalmanként súlyos tízezrekbe fog kerülni, ha bérelsz. Ráadásul B-s jogosítvánnyal csak autómentőt vezethetsz, amit még húzósabb kikölcsönözni; autószállító utánfutóhoz nagy autó, nagy jogsi kell.
Pályanapokon még a Hungaroringen sem kell egyébként műszaki, viszont a legtöbb pályán megkövetelik a jó műszaki állapotot, minimum azt, hogy egy csepp folyadékot se veszítsen az autó – ez közérdek. Mondjuk ha egy olyan rémületes csoffadékkal állítasz be, mint a mi Shitgununk volt eleinte, előfordulhat, hogy elküldenek a bús francba, de azért többnyire megértő a zsűri.
Költségek szempontjából a pályaautózás húzós tud lenni, rettenetesen zabálja a technikát. Bár elsőre abszurdnak tűnik, egy hungaroringes pályanap tíz-húsz köre sokkal nagyobb terhelés, mint egy driftedzés. Egy ilyen gyors pályán egy gyengébb autó szinte végig teljes terhelésen megy, amikor nem, akkor éppen a fékeit füstöli. Mi részben azért nem megyünk a Hacsival a Hungaroringen, amely a Pannoniaring mellett szerintem az egyetlen, ívautózás esetén is élvezhető pálya, mert egy nap alatt elmegy minimum egy garnitúra fékbetét, és a motorunk is a hosszan tartó, értsd, húsz-huszonöt perces folyamatos nyektetéstől lett csapágyas.
Zárt pályás autózásra egyébként vannak más lehetőségek is, például amatőr ralik, meg az egyre népszerűbb szlalombajnokság. Ezek kevésbé ölik az autót, mint egy nagy pálya, nagy tempóval, mint amilyen a Hungaroring.
Egy egészséges utcai autónál egyébként a fék az első, ami elfogy, és a fék drága. Olcsó márkákkal próbálkozni lehet, de nem igazán érdemes, mert egy jó féktárcsa kibírhat akár egy szezont is, míg a gagyi cucc lehet, hogy már az első kanyarban rázni fog. A nagyobb fék, ha fel tudsz rakni ilyet, mindig jó befektetés, de arra számíthatsz, hogy két-három pályanap után biztosan cserélni kell az első betétet. Mi a Mareánál kaptunk egy tippet, hogy a Ferodo Thermo Quiet egész jól bírja a nyúzást, és így is volt, ezért tovább osztom az infót. Az EBC vagy hasonlók többszörösébe kerülnek.
Szintén hozzá kell nyúlni a futóműhöz, mert még a legsportosabb utcai futómű is rémisztően billeg pályán. Amit csak alá kell rakni, és jó lesz, az többe kerül, mint az autó, amit meg szeretnél venni, így marad a kísérletezés és az ügyeskedés. Ezért jó a Sierra meg az E36, mert a sorstársak már sokat kísérleteztek, így ha megismerkedsz a közösséggel, fognak tudni adni tippeket, merre indulj.
Nagy kérdés még a gumi. Ha jó köridőt akarsz, vegyél slicket, de azzal egyből még jobb futóműre és még jobb fékre lesz szükséged. Ha lerúgott használtakkal mész, mint mi, sosem leszel igazán gyors, de ugyanúgy kitapogathatod a határokat, az élvezet szerintem nem kisebb, és közben kicsit kíméled a technikát a kisebb oldal- és hosszirányú gyorsulások miatt. Sokat lehet gumira költeni, erre nem mindig gondol az ember előre.
Alap, hogy az összes folyadék az autóban mindig friss és jó minőségű legyen, ezen pont azért nem érdemes spórolni, mert drágább vasakat védenek. Még így sem bírja minden motor a négy- és hétezer közti folyamatos padlógázt, főleg a hőterhelés miatt. Akár Bimmer, akár Sierra, olajhűtőben mindenképpen érdemes gondolkodni, és vízhűtőből sem árt a nagyobb.
Ha végiggondolom, ennyi pénzből igazából csak úgy érdemes belekezdeni, ha tudsz szerelni vagy megtanulod, különben még el sem készült az autó, de már a szerelőnél hagytad az árát. Érdemes elgondolkodni a bérlésen is. Sokan idegenkednek tőle, de egy felkészített versenyautóba beleülni a pálya szélén irgalmatlan jó móka, gondolj a gokartozásra. A bérlés csak addig tűnik drágának, amíg nem szembesültél egy pályázásra alkalmas autó üzemeltetésével, tárolásával, szállításával. De ha valahogy mégis meg tudnád oldani a rendszámos hobbiautót, egyértelműen az volna a legköltségkímélőbb verzió.
