Ilyen a Lexus, amikor van pénze a tulajnak

Kedves Dániel!

Én keveset használom saját Lexus LS400-amat, inkább motorozom. Amikor 13 évvel ezelőtt megvettem harmadik tulajdonosként, kb. 90.000 kilométer volt benne, most 250 ezernél jár. A vásárlás előtt az előző tulajdonosnő férje mutatta be az LS-t. Nekem és a kísérőmnek sem tűnt fel, hogy a nyitott motorháztetőt támasztja kézzel miközben beszélgetünk. Mint később kiderült, ez az egyik kitámasztó gázteleszkóp hibája miatt volt, amit a szerviz aranyárban kínált. Egy szaküzletben vettem végül és magam beszereltem egy hasonló, néhány centiméterrel rövidebb teleszkópot, így pár ezer forintból megoldottam a problémát. Az egérmozi a bemutatón is kontakthibás volt, azt egy ügyes rádiószerelő átforrasztotta, meggyógyult, de a hiba előtte segített az alkuban. Az eladótól örököltem egy "olcsó" fuserátort is, akihez elmentem az első kerékcsapágy morgása miatt. Az udvarában javította volna, meghatározhatatlan határidővel. Ekkor döntöttem úgy, hogy inkább márkaszervizbe fogom hordani az autót. Szerencsére nem légrugós, mert az már rég tropa lenne. 

Ki kellett cserélni a féktárcsákat, a csonkállványokat és azóta a hidraulikaszivattyút, vízpumpát, plusz a szokásos karbantartások. Ezek a műsorban bemutatott autón is esedékesek és az olajfolyást is el kell hárítani. Az elektromos antenna se műkszik ahogy látom, és biztos nem világít néhány fény a középkonzolon. Nem ajánlom az izzók cseréjét, nekem tönkretették vele a középkonzolt, most egy jobbkormányosé van benne. Az autómmal kapcsolatban felsoroltak javítása összesen egymillió forintba került 2008-ban, márka-szervizben, de utána legalább 100.000 kilométer gondtalan utazás következett az összes akkori luxus kényeztetésével.

Nagyon szerethető autó ez a Lexus, ha nem vagy fillérbaszó és nem törődsz a fogyasztással. Az enyém már extra benzint kap, a korára való tekintettel. A szelepszárszimmeringeket nem lehet cserélni, mert elreped a hengerfej, ezért kicsit füstöl indításnál, bár az extra benzin segített rajta.

Ezt a típust annak idején kinéztem magamnak, nagyon tetszett, egy félig roncs állapotú példányt alkalmam volt kipróbálni is. A kereskedő hozott hozzá egy akkumulátort és az indításhoz levette a légszűrőt. Csodálkoztam, hogy anélkül, hogy a gázra léptem volna benzint spriccelt a szívótérbe és így beindult a motor. Még jobban meglepődtem a próbánál, hogy milyen jól gyorsítja a súlyos testét, így azonnal beleszerettem.

Hosszas keresgélés után egy hölgytől találtam meg a sajátomat, az autó előtte Németországban szolgált mintegy 60.000 kilométert. Az autót a cégem nevére vásároltam, ezért nem sajnáltam a javítási költségeket, a Lexus Budához vittem és vizsgáztattam az autót. Amikor amortizálódott megvettem magamnak, és a bejáratott szervizbe járok ma is. Sose bántam meg, hogy hozzáértők javították, lehet, hogy egy kicsit magasabb áron, mint a fuserátorok!

A fenti ok miatt a javításokról se fényképem, se videóm nincs, de az autóról mellékelek néhányat. Az első családi kirándulás óta nem féltem az öreg LS-t, mert Genovában nekem jött egy sietős motoros, aki behorpasztotta a C-oszlopot. A szép kör alakú horpadás ma is ott van. Az előző tulajtól kaptam egy kis tubus javítófestéket és vettem hozzá sprayt is, azzal korrigáltam a saját hibáimat. Egyébként rozsda csak ott található, ahol sérülést szereztem, de azok jelentéktelenek. Az üléseket évente bekenem kozmetikai készítménnyel, ami csak lanolint tartalmaz, ezért majdnem újnak tűnnek.

Sose hagyott ott az LS, az egyik fényszóróizzót először tavaly kellett kicserélnem, a fényszóróbura is üvegből készült. A hi-fi kitűnően szól, az előző széria CD-lejátszója hamar elromlott, de ez még ma is bírja. Van benne telefon, meg kezdetleges GPS is, ami CD-vel működik Németországban és Svájcban, frissítés nem létezik, de ezek ma már felesleges dolgok.

Eredetileg nem ezt az 1997-es évjáratú LS400-at kerestem, hanem az elődjét szerettem volna, az első Lexust. Az gyönyörű volt, takaróelem híján látható a motorja a csodálatos hengerfejekkel, osztottak fényszórók és vetített a műszerfal. Annak még a felnije is szebb volt, igazi emblémával. Amikor már megvettem volna az ősmodellt, nem volt használható példány belőle.

Ez a ráncfelvarrás utáni második generációs már csak rusnya motorját betakarták, a műszer hagyományos, de ha megállok egy parkolóban, mindig kitűnik a többi autó közül, mert gyönyörű a fényezése. Belül igazi, vastag bőr, fabetétek és csönd, de mégis hallható a V8 rotyogása. A felniken az embléma csak egy tapasz. Vettem hozzá négy régi felnit a váltáshoz, egy előző típusról, de csak hátul tudtam használni, mert a féknyerget ennél elöl megnövelték, nem fért el.

Gyorsan tovább is adtam a felniket. Az se volt jó, hogy az eredeti felnin a centrírozó súlyok beleértek a nyeregbe, még ha vékony kis lemezek voltak is. Sokat kellet játszani vele, hogy az egyensúly meglegyen és ne érjen be. Ezért ma már csak téli gumival teszem meg a kb. évi 5.000 kilométert, így is előbb jár le a szavatossága a guminak, mint hogy elkopna.

Az évek megszépítik az emlékeket, de megvan az összes számlám és most, hogy elővettem őket, látom, hogy néhány javítás feledésbe merült. Gömbcsuklók, szilentek, klímahűtő, hőmérő. Ezt az autót nem lopják el a barátaim BMW-Mercedes kocsijaival szemben és nem is karcintják meg. Olyan ritka és olyan sokat fogyaszt a nép szerint, hogy sem használni, sem alkatrésznek nem kell, nyugodtan nyitva hagyhatod éjjel a belvárosban.

A fogyasztása egyébként városban 16, országúton 10 liter, de próbáltam 90-nel, akkor 9 l/100 Km volt az átlag. Amikor megvettem, a próba után megkérdeztem az eladót, hogy meghajszolta-e már. A válasz: ezt? Akkor nem értettem, de a használat során a fordulatszám valóban alig megy 3000 fölé. Én sport-módban használom, hogy pörögjön egy kicsit néha, az akár 4000-es fordulatot is megenged. A wandleres automataváltó kitűnő, puhán kapcsol és jól lebeg. 150 ezer kilométernél olajat cseréltettem benne és ez nálam el is döntötte a vitát, hogy kell-e automatában cserélni az olajat, mert azóta gyengébb lett a motorfék. Ez ugyan használatban nem jó, mert ha lehet használom a motorféket, de a váltónak megkönnyebbülés.A klíma is kiváló, gyorsan beindul és nem bántó, szemben a fűtéssel amihez idő kell. De az ülésfűtés vigasztal. A következő nagy Lexus típusok egyre csúnyábbak: a 430-as kívül egy rusnya japán, belül csicsamicsa. A 600-as belesimul a mai kor egyre rondább divatjába.

Ezt az autót - bár már megtehetném - nem cserélném le szívesen a mai sipítozó, kormányt átvevő stb. segédeszközzel felszerelt termékre.

Üdv: Tibor