A Vasfog finom olajkályhaszaga nem lengi már be a Polgár utcát, nincs autónk. De hamarosan újra lesz!
Vasfog elment. Azaz, fizikailag még itt van a parkolóban, de már nem a miénk. A Rulettkerék első felvonása véget ért. Számok.
Közben lezajlott a mustra, most már tényleg a célegyenesben vagyunk: szerda délután fél három az időpont, amit várunk.
Mi sem hisszük el, hova jutott el a Volvo ára alig ötven óra alatt, pedig még hátra van közel öt nap a licitből. Vasfog szépen hasít a neten, s aki licitálna rá, hétfőn meg is nézheti nálunk.
Megtette, amit meg kellett. Őszintén mondom: nem reméltem tőle ennyi nyugodt és kellemes percet. Most lépnünk kell, eladjuk. Ettől a perctől lehet rá ajánlatot tenni – 1 forinttól indul a licit!
Erre a hétre terveztem, hogy áruba bocsátom, de úgy tűnik, Vasfog jól érzi magát nálam. Öreg Volvóm két, félreérthetetlen jellel kommunikálta – velem akar maradni.
Napokon át csak fényeztem. Aztán hagytam száradni egy csomót. Majd nekiálltam az egész, zagyva folttengert összepolírozni. A belem kiköptem, de most legalább nekem tetszik.
Már kezdtem azt hinni, hogy tök mindegy, mit teszek vele, mennyit ápolom vagy nyúzom, a Volvo mindent kibír. De nem, ez itt most Baross tér, nem megy tovább.
Száznegyvenért vett veteránkorú Volvónk megjárta Németország távoli vidékeit, de azóta sem pihen, sőt, rövidesen újabb nagy útra indul. Most egy kis elszámolás jön, fejben.
Itt áll a céges parkolóban, azzal jöttem dolgozni. Ha jól számolom, három hét alatt belement bő 3500 kilométer. Akadt jujjuj is, de megoldottuk.
Az egész megérkezésünkről a Gyalog-galopp beszolgáltatandó öregembere jut eszembe: még élek, még élek, nagyon jól vagyok! Bumm. Csak itt a bumm elmaradt.
Senki nem hitte, ugye? Pedig a vénséges Volvo nagy kedvvel megkezdte háromezer kilométeres küldetését, és már Csehországban száguld.
Mindig mondom, kell egy kis izgalom, hogy az ember élvezni tudja egy utazás ízét. Nem akkora, hogy igazi baj legyen belőle, de valami, ami megfűszerezi a start perceit. Lett. Több is, mint kell.
Belenyúltunk a futóműbe. A villamosságba. Persze a motorba is. Szinte csak órák vannak hátra az németországi túráig a filléres batárral, vajon kibírja?
Volvo lett, 740-es, hát persze. Már egy héttel korábban is tudtam, hogy nem lehet más, ám a beszerzés nem ment kacskaringók nélkül. De most megvan, hasít!
Tartson velünk az autózás aljától a csúcsig, mi szívunk és nevetünk is ön helyett, csak dőljön hátra és hagyja, hadd válaszoljuk meg a kérdéseit.
Hihetetlen fejlődésnek indult a cégünk. Hozzám vágtak egy rakás pénzt, vegyek magamnak vállalati autót. Oké, nem olyan nagyon sokat, de akkor is – lehet vadászni!
Megmártózunk a hazai használtautó-piacban, tartson velünk!