Az ország, ahol semmit sem ér a jogsid
Winklerrel egymás tudtán kívül Magyarországtól kb. 9000 km-re, a világ egyelőre kevésbé ismert szegletébe sikerült leszervezni rendes éves telelésünket, ráadásul egyidejűleg. Vietnamot választottuk, az országot, amibe az önjelölt rendfenntartó USA-nak is beletört anno a bicskája. Dübörög a szocializmus, mindent beborít a szemét, a közlekedés maga a kénköves pokol, mégis ezer dologgal csábít évről évre egyre több utazót a világ minden tájáról. Robi már elemezte a söripari helyzetet, néhány hétköznapi érdekességgel fűszerezve, most lássuk, mit tartogat Vietnam a közlekedők szemével!
Amikor Vietnám fellélegzett a kínai uralom alól, a lakosság nagy része hálából egyszerűen felvette az aktuális uralkodó dinasztia vezetéknevét. Így lett az ország százmilliós lakosságából mára negyvenmilliónak Nguyen a neve. Az érdekes sztorit nemrég az index.hu is megírta, akit érdekel, ott részletesen olvashat róla. Nekünk egy helyi srác, Nguyen Nguyen mesélt erről – igen, ezen a helyi Gábor Gábor is röhög a mai napig. Nem csoda hát, hogy az utcanevekben is fellelhető ez az óriási változatosság, nem árt a figyelem navigálásnál
Viccesnek tűnik, de véresen komoly a felirat ezen a pólón: Vietnám közlekedési morálja messze a legdurvább ország azok közül, ahol valaha megfordultam, konkrétan nincs neki olyanja. A piros lámpa leginkább városok többsávos útjain jelent némi visszatartó erőt, egyébként minden szabályt a lehető legvastagabban szarnak le a helyiek. Talán az sem véletlen, hogy külföldi nem vezethet autót a máig szocialista országban, el sem ismerik az általunk is használt nemzetközi jogosítványt. Egyébként a szocializmus finoman jelenik meg a mindennapokban, zászlókon, plakátokon és a fájdalmasan szoci tévéműsorokon lehet leginkább észrevenni, hogy hol is járunk valójában
Ezúton is elnézést kérek egy tavalyi bakimért, amikor a Thaiföldről szóló beszámolóban említést tettem az itteni motoros helyzetről. Nos, nem negyven, hanem nyolcvanmillió! motor, jobbára robogó jut az ország százmilliós lakosságára, ezzel világelső. Az ország középső részét és egy trópusi szigetet jártunk be, több száz kilométert megtéve. Ezek a fotók Hueban, ahol a Nguyen dinasztia székhelye és lenyűgöző palotakomplexuma található és Da Nangban, az ország harmadik legnagyobb városában készültek. Ezeken a helyeken csak óriási rutinnal és stressztűrő képességgel érdemes robogót bérelni, mert tíz másodperc alatt bedarálják a nem elég határozott motorost, amire sajnos több példát is láttunk utunk során
Lámpás kereszteződés Da Nang ikonikus Sárkány-hídjának lábánál. A híd este különböző színekben játszik, hétvégén tüzet okád. Ahogy látható, nincsenek sávok, illetve senkit nem érdekel a létezésük. Ha egy hatsávos körforgalomba egyszerre, egymás mellett behajt mondjuk öt autó, 8-10 motor, 2-3 biciklis, amiknek útját ugyanilyen mennyiségű forgalom keresztezi, néhány tucat gyalogossal megspékelve, akár forgalommal szemben is, az teljesen normális. Elsőbbség nem létezik, aki erősebb, határozottabb és hosszabban nyomja a dudát, az megy előre
Ami felfér a motorra, azt bizony elviszik motorral. Legyen az mozgó napszemüveg szaküzlet, bútorlap, szalmabála, fél virágüzlet kaspókkal, komplett ötfős család csomagokkal vagy akár mozgóbüfé, lehetetlen nem létezik. Végtelen számú variációt láttunk a különböző felépítményekre is
Sikerült! Ennél egzotikusabb típust nem láttam az egész országban. Vinfast Lux A2.0 szpottolás DaNang márványhegyeinek lábánál. Összesen három darabot sikerült az első vietnámi autógyár termékeiből lefotózni, ebből egyetlen volt ez a BMW F10 szériára épülő, BMW benzinmotorokat használó limuzin. A termék friss és ropogós, Vietnám leggazdagabb üzletembere, a derék Pham Nhat Vuong pedig nem restell kétmilliárd dollárt áldozni arra, hogy az amerikai piacra is bevezesse a márkát, már 2021-től, mivel a hazai piac nem elegendő hosszabb távon a gazdaságos gyártás fenntartásához. Merész vállalkozás, ilyet sok nagy múltú gyártó sem vállalt be sokáig, nemhogy a működés második-harmadik évében
Az előzőnél árban sokkal elérhetőbb, mégis egyfajta bizarr luxusérzetet adó közlekedési eszköz a háromkerekű riksa. Ezekkel leginkább a turisztikailag felkapott helyeken találkozni, pár száz forintnak megfelelő donfért cserébe hozzák-viszik az embert. Hue vagy Hoi An bejárásához praktikus eszköz
Hoi An, az elképesztően bájos, évszázadok óta virágzó halász- és kereskedővároska, ahol az eredeti és hamisítvány bájosan keveredik az üzletek kínálatában. Az eredeti holmikon, méretre szabott ruhákon, cipőkön túl simán kapunk négycsíkos, teniszütőt szorongató, Air Jordan logós DUWA papucsot (igen, mindez egy darabon!), vagy akár igazi Neki márkájú lépőt is. A belváros forgalma autók előtt lezárt terület, mégsem lehet nyugodtan sétálni. A riksák, biciklisek és természetesen a robogósok folyamatos veszélyt jelentenek, ezzel némileg elvesznek a hely varázsából
Adjunk kicsit a sztereotípiáknak! Papucs, zokni, a jellegzetes és nagyon praktikus rizsszedő kalap, a gyümölcshordozó és a temérdek robogó mind a mai napig jellemzi a helyiek mindennapjait, nem parasztvakításként viselik és használják ezeket
Variációk egy témára. Ez csak töredéke a bizarrabbnál bizarrabb megoldásoknak, amikkel percenként találkoztunk. Érdemes megfigyelni az utánfutó szakszerű rögzítését, majd az igényesen odaokádott hegesztést, ami a vonószemet tartja. Ez nem a legdurvább, volt, ahol kötelekkel és néhány gumipókkal sikerült ugyanezt a rudazatot rögzíteni. A második fotón a penetráns szagú, Ázsiában nagyon népszerű durian gyümölcsöt áruló kislány motorja látható. Olyan szaga van, hogy a legtöbb hotelből és tömegközlekedési eszközről ki van tiltva. Az utolsó kép? No
Forgalmi dugó a Phu Quoc szigetén található An Thoi városkában. A kínai holdújév miatti ünnepségek alatt sok utcát lezártak, így a nehézgépjárművek is szűk utcákba kényszerültek. A képen látható tartálykocsi úgy fért el, hogy a tetejére mászott egy jóképességű, aki a villanyvezetékeket és távközlési kábeleket bottal tartotta araszolás közben. Közben mindenki türelmetlenül nyomta a dudát, mintha nem lenne holnap. A káoszt a körzeti meghízott megjelenése sem csillapította. Volt több olyan idióta, aki majdnem a teherautó kerekei alá került, de ő akkor is megy tovább, ha van hozzá hely, ha nincs
A Bentley ritkasága a Vinfastéval vetekszik, itt sem az utcakép része. Igaz, az Audi is hasonlóan ritka madár, BMW-t és Mercedest elvétve azért lehet látni. Eleve kevés az európai autó, az is inkább francia. Ami meglepő, hogy alacsony a leharcolt, öreg vasak aránya, szemre fiatalabb a gépjárműpark, mint itthon. A robogókra ez már nem fogható rá, ratyi állapotban van az állomány jó része
Újabb finomság, ezúttal egyenesen Tajvanról: Luxgen S5 2.0 kompakt méretű szedán. Létezik belőle Luxgen S5 2.0 Turbo Hyper kivitel is. Nem vicc, annak durva lenne. Ebből sem látni nagyságrendben többet, mint a feltörekvő Vinfastból, 1.8-as vagy 2 literes turbós benzinmotorok alkotják a kompakt szedán kínálatát, hatfokozatú Aisin automata váltóhoz kapcsolva
Egy az ezernyi robogószerviz közül. Ez még a tisztább, rendezettebbek közül való, elképesztő az igénytelenség és mocsok, amivel a vietnámiak jó része együtt él. Remek példa volt látni a Phu Quoc régi repülőtéri futópályáján rendezett újévi piacot reggel és este. Gyakorlatilag minden szemetet úgy hagytak ott az út mellett az árusok, mint eb a szarát. Kilométer hosszan térdig lehetett gázolni a csomagolóanyagokban, korhadt növényekben.
Büdöske mindenütt. Újév környékén mindent beborítanak ezek a sárga növények, úton-útfélen árulják. Mint kiderült, a vörös és sárga díszítés hagyományosan jólétet és szerencsét hoz, ezért dekorálnak vele mindent lelkesen Ázsiában. További érdekesség a mozgó gombócárus robogó, százával járják az utakat. A legdurvább egy nyílt lánggal működő sütővel felszerelt példány volt, szürreális lángnyelvet húzva maga mögött menet közben
Amennyire fantáziadús az építészet, a díszítések, annyira egysíkú a járművek színpalettája. Valószínűleg rendeletbe foglalták, hogy az autó színe márpedig fehér, szürke vagy fekete. Néha feltűnik egy-egy deviáns bordó vagy sötétkék, de az már a lázadás netovábbja. A sort egyébként egy Toyota Innova zárja, ami az egyik legnépszerűbb hétüléses helyi csapatszállító. A másik sokat használt taxi a szinte szintén Toyota gyártmányú Fortuner, ami egy közepes méretű divat SUV-nak látszó tárgy, ám valójában Hilux alapokra épített, hátul merev hidas hardcore terepjáró
Hülye nevek fesztiválja. Amit az első fotón látunk, az nem a tulajdonosok neve, a Sym által gyártott 125-ös robogót tényleg Attila Elizabeth néven forgalmazzák. A Kia Picantot az ázsiai piacokon egyszerűen reggeli autónak szánják
Robogótaxi vietnámi módra. A Grab (indokolatlanul) rendkívül népszerű alternatívát kínál a taxik helyett, ami azért érthetetlen, mert a hagyományos taxik általában olcsóbbak, bár egyik sem lehúzós, sőt. Pénztárcát kímélni egy hivatalos Grabes robogó igénybevételével lehet, bár ez csupán egy személyre jó megoldás
Vinfast Lux SA2.0 SUV és egy nyugodtan kérődző banteng – mindkettő váratlan meglepetés az utakon, legalábbis számunkra. Kettejük között alapvető különbség, hogy a Vingroup, Vietnám legnagyobb magánkézben lévő cégének tervei szerint a luxusnak szánt telekjáró mielőbb elterjedt látvány lesz az utakon, addig a burmai banteng lassan a kihalás szélére sodródik. Igaz, a túlélési esélyeiket nem segíti az sem, hogy gyakorlatilag bármikor kisétálnak a forgalomba a járművek közé, semmivel sem törődve
Minden egyben. Sok helyen az üzletben laknak, parkolnak, élnek a kereskedők, ezért csak külföldi szemmel furcsa látni, hogy a ruhapróba közben beállít a gazda a hátsó fertályba, miközben a gyerek például az üzlet padlóján alszik
Ugyanezt játsszák nagyban ennél a vegyesboltosnál, Phu Quoc-on, ám nekik talán jobban szalad a szekér, illetve a Toyota
Két dolgot szinte minden vietnámi autóban látni: a kötelező flokkolást, vagy méretre szabott filcburkolatot a műszerfalon, ami a napsugarak műanyagok életét megrövidítő hatásai ellen véd. A másik a szabadon választott Buddha vagy illatosító, esetleg ezek kombinációja, amik pedig a szegénység, illetve a szagok ellen védenek. Tung, a sofőrünk nem szarozott, felragasztott egy komplett üveget a műszerfal tetejére, ami szintén elterjedt megoldás az illatosító témában Vietnámban
Persze a hajózás is a mindennapok része a hosszú tengerparttal rendelkező országban. Amivel kevesen vannak tisztában, ilyen helyekre lehet eljutni, ha az ember jól informált. Ez nem Thaiföld, bizony léteznek ilyen eldugott szigetek és strandok Vietnámban is, mint az apró, tiszta vizű és fehér homokos May Rut. A különbség annyi hogy itt minden még olcsóbb, mint a Thai-öböl másik felén. Addig érdemes felfedezni, amíg a gombamód szaporodó turisztikai fejlesztéseknek el nem kezdik megkérni az árát
Kevés szürreálisabb látványban volt részünk, minta robogó után lobogó Pikachu és társai, szerencsére sikerült elkapni és lekapni a mozgó árust, pihenés közben
Mégis kinek?
A helyi Nídforszpíd egyesület oszlopos tagja. Kia Cerato, igényesebb tuninggal. Itt még nem terjedt el a Thaiföldön megszokott pimpelési őrület, bár vannak jelei
Van még!
Ha bejönnek az efféle közlekedéselemzős képriportok a nagyvilágból, tudunk még ilyeneket az archívumból:
- Mondjuk ezt itt Jeepney-földről, a Fülöp-szigetekről.
- Ezt az időutazást Kubából.
- Nyugi, lelőni nem fognak! - mondták Koncz Janinak Madagaszkáron.
- Van egy adag szép képünk Izlandól is,a furcsa szépségek szigetéről.
- Ez itt a sziget, ahol vizsga nélkül adják a jogsit.
- Itt pedig összeszedtünk pár sztereotípiát Dél-Olaszországból.
- A már említett thaiföldi nagyképes.
