Kapcsolj lámpát, jóember
Vannak kényes területei az autók világítása körüli holdudvarnak: a nappali menetfény, a ködlámpa helyes használata, és a fényszórók magasságának beállítása némelyeknek nem mindig sikerül. Ezeket a problémákat vesszük most sorra, hogy – mint minden ősszel, amikor korábban kezd sötétedni – figyelmeztessük a közlekedő vakondokat, hátha észreveszik magukat.
Meló utáni, félhomályos hazaút, a rádióban álmos tucatdalok, az eseményhorizont sárgán dereng - ez a tiszta kontempláció, a mélázás ideje. De már sompolyog az őszesti vad, a szürkületben is nappali menetfénnyel kóválygó autós, aki vagy elfelejtette, vagy nem is tudja, hogy rossz látási viszonyok között tompítottat kell kapcsolni. Emlékeztetőül: 2011-től fogva kötelező minden új autót nappali menetfénnyel (DRL) felszerelni, ami automatikusan bekapcsol, ha a motorindító kapcsoló a motor indítására kész állapotában van, de automatikusan kikapcsolódik, amikor a fényszórókat bekapcsolják.
Köszönjük a fejszével vágott jogász-nyelvezetet, a lámpa meghatározása valamivel barátságosabb: menetirányban előre néző olyan lámpa, amelynek az a rendeltetése, hogy a haladó járművet nappal jobban láthatóvá tegye. Két elem fontos ebből a definícióból: a funkciója nem az, hogy látni segítsen - kátyút, biciklistát, részeg tántorgót tehát nem mutat meg - , hanem hogy láthatóvá tegyen. A másik is hasonlóan problémás: a DRL hivatalosan menetirányban előre néz, hátul viszont nem kötelező - a gyártók meg egész a közelmúltig hülyék lettek volna önszorgalomból plusz uszkve 5000 forintért biztonságot nyújtani.
Így viszont a tájékozatlan/bamba sofőr joggal hiszi, hogy ha ég a menetfénye, akkor az mindenhol ég, s mivel önmagát nem látja hátulról, rávillogni nagyjából annyit ér, mint megszidni a kutyát, aki bekakált a kanapé mögé - nem tudja a nyomorult, miért kiabálnak vele. Feledékenység ellen több eszköz is rendelkezésre áll: ha az ember észnél van, működhet a segítőkész villantás; régebbi autókban a műszerfal világítása csak a fényszórókkal együtt kapcsolt fel, ez is egy passzív segítség, bár az újabb modellekben többnyire már nincs összekötve a két funkció; illetve gondolkodhat helyettünk az automata fényszóró is, legalább több kezünk marad vacappolni.
Egy olvasónk a levelében nagyon jó érzékkel épp erre kérdez rá: a nappali menetfény mellé miért nem kötelező az automata fényszóró? Erre csak elméletem van: míg a DRL egy filléres tétel - legtöbbször egy szimpla LED-csík - , az automata fényszóró eggyel komplikáltabb rendszer: kell hozzá fényszenzor, annak hely, vezetékelés, programozás, satöbbi. Bár még így sem egy égbekiáltó tétel, az új autók felszereltségi listáin mégis extraként van sorolva az automata fényszóró/szürkületérzékelő: pl. a Yarisnál az olcsóbb csomagokhoz még csak nem is választható extra. Az utólag beszerelhető darabok esetében szintén csak automata beszerelésével működhet a dolog, ami már bonyolult, nyűg, a magyar suttyó nem vesződik ilyesmivel, elég, ha faszán világít a LED meg az angel eye.
A DRL ügyében egészen heves vita folyik egyébként: vannak a biztonsági játékosok (mint jómagam), akik rutinszerűen, induláskor kapcsolják a tompítottat, oszt' jóvan. Erre ellenérvként hozza fel a másik oldal egyfelől azt, hogy ha állandóan ég a tompított, előbb kiég az izzó, cserélgetni/cserélgettetni viszont idő/költség; másfelől pedig mivel a tompított több szuflát kér a generátortól, többet is fogyaszt a motor: ez igaz ugyan, de az a fél-, egy deci plusz nem lehet érv, sóherségből elpusztulni, mást megnyomorítani ellenben gáz.
Erre megoldást jelenthetne a már említett automata fényszóró, aminek viszont szintén megvannak a korlátai: a fényszenzor fénymennyiséget mér, amiből sűrű ködben vagy erős zivatarban is lehet elegendő ahhoz, hogy az automatika ne érezze szükségét a tompítottnak. Tehát kényelmes, de adott körülmények között veszélyes lehet az „Auto” állásra hagyatkozni, erre érdemes odafigyelni.
Odafigyelni, de nem túlzásba esni. Itt az indokolatlanul, vagy divatból ködlámpázókra irányítom a pallost: a ködlámpák megszállottja saját előnyére vakít el mindenki mást, amihez törvény szerint sincs joga (ködfényszórót, továbbá hátsó helyzetjelző ködlámpát abban az esetben szabad használni, ha a látási viszonyok ezt indokolják), ráadásul ha ezt esőben teszi, a tükröződő útfelület még meg is kettőzi a hatást, a hátsó ködzárófény pedig, mivel erősségben a féklámpával egyenértékű fényt bocsát ki, normál látási viszonyok között megtévesztő, balesetveszélyes.
Indokolt eset, korlátozott látási viszonyok, szürkület (csillagászati? navigációs? polgári?) – nem egzakt fogalmak ezek. Akik mondjuk az átlagosnál jobban szoronganak a közlekedésben, vagy csak egyszerűen hülyék, hajlamosak lehetnek őket sajátosan értelmezni, de kérve kérjük őket, ne tegyék. A fényszórók magasságát se állítsák fel az égbe, pláne, hogy annak az eredeti funkciója az, hogy a fénykéve nagyobb terhelés – két mázsa dinnye a csomagtartóban - miatt megváltozott világítási síkját korrigálja. (A tompított fényszóró akkor van helyesen beállítva, ha egy faltól 5 méterre állva a fénypászma felső széle 60 mm-rel alacsonyabban van a fényszóró síkjának középpontjától.)
Az újabb autók persze mindezt elintézik helyettünk: szerencsére sokukon már hátul is van nappali menetfény, a mátrixos fényszórók kitakarják a szembejövőket a fénykévéből, a lézeresek 5-600 métert is bevilágítanak - még néhány év és a vadakat is leszedik majd az út szélén. De tekintve, hogy a hazai autópark 14,4 éves, a régi technológiák és a velük járó, rosszul rögzült szokások még legalább ennyi ideig velünk maradnak, így nekünk nem marad más, mint tovább hunyorogni.
