Hogy került a Hummer az amerikai hadseregbe?

A korábbi Jeepeket, így a világháborús Willys MB-t és utódait, az M38-ast és az M38A1-et - ezek a Jeep CJ-3A és CJ-5 polgári típusok katonai megfelelői voltak - 1960-tól kezdték el leváltani egy korszerűbb típussal. A Ford által kifejlesztett M151 - becenevén a MUTT - nagyon hasonlít a Jeepekre, de volt egy nagyon lényeges különbség: az újabb modell önhordó karosszériát és független felfüggesztést kapott, így könnyebb lett, és nagyobb sebességet érhetett el közúton, mint az elődei. A lengőtengelyes hátsó futómű pedig, ha épp nem volt eléggé megterhelve a jármű hátulja, nagy tempónál könnyen instabillá vált, ami gyakori borulásokhoz vezetett, bukókeret híján nem egyszer végzetes következményekkel. És bár a Ford áttervezte a MUTT-ot, mire a biztonságosabb változat megjelent, már döntöttek az új típus kifejlesztéséről.

Az sem segítette a könnyű terepjáró karrierjét, hogy az akkor modernnek számító fegyverrendszereket (például a TOW és Hellfire páncéltörő rakétákat) nem tudták egyetlen példányra felszerelni, ugyanis a hasznos terhelhetősége csupán 300 kilogramm volt. Ezért az Egyesült Államok hadserege először polgári célra tervezett, kisebb teherautók alkalmazásával próbálkozott, de azok nem igazán feleltek meg a harctéri elvárásoknak. A MUTT váltótípusának elkészítésére már az 1970-es évek elejétől történtek kísérletek: az FMC és a Lamborghini is épített prototípusokat. Ezek az M151-nél jóval nagyobb, biztonsági bukókerettel felszerelt, farmotoros autók voltak, ám végül ezek egyikét sem rendszeresítették.

1979-re azonban, részben a korábbi kísérletezés nyomán, az amerikai hadsereg kiírta a nyilvános pályázatot egy új járműre, amely a High Mobility Multipurpose Wheeled Vehicle (HMMWV), azaz nagy mobilitású, többcélú kerekes jármű nevet kapta. Ennek nem csak az M151-eseket kellett kiváltania, de a hatkerekű M561 Gamma Goat terepjárókat, illetve minden rendszerben lévő könnyű teherautót. A hadsereg precíz leírást adott arról, hogy mit is vár. A HMMWV-nek 60 fokos lejtőt kellett tudnia leküzdeni, legalább 41 centiméteres hasmagasságot és másfél méteres gázlómélységet vártak el, illetve vízálló elektronikát.

A járműnek desszantolhatónak, tehát repülőgépekből ejtőernyővel ledobhatónak kellett lennie. A több száz oldalas, publikus követelményrendszer igen részletes volt, még olyan apróságokra is kitért, mint hogy a levegőszűrőt a jobb oldali sárvédő tetejére, süllyesztve, a motorhűtőt pedig 30 fokban megdöntve, a motor tetejére kell beépíteni. A motorháztetőnek előre kellett nyílnia, pantográfos nyitómechanizmussal. Ekkor tették közzé azt is, hogy körülbelül 120 000 járművet szándékoznak rendelni.

Így nem csoda, hogy első körben összesen 61 gyártó érdeklődött. Azonban a nehezen teljesíthető követelmények miatt csak három cég nyújtott be pályázatot, és kezdte el megépíteni a prototípus-járműveket. A Chrysler Defense a Saluki, a Teledyne Continental a Cheetah (a 77-es Lamborghini-féle prototípus továbbfejlesztése), az AM General (az American Motors Company leánycége) pedig a Hummer mintapéldányát mutatta be 1980 augusztusában. Érdekesség, hogy a három cég szinte egyszerre, alig néhány nap különbséggel tárta a hadsereg elé prototípusait. Mindössze néhány hónapos tesztidőszak és nyúzópróba után, 1981 júniusában a hadsereg aláírta a szerződést az AM Generallal. Ez még nem a nagy mennyiségű szállításról szólt, csupán újabb prototípusokat rendeltek a továbbfejlesztéshez és a tesztekhez. Ezzel az összesen 47 darab M998 A0 sorozatú járművel kezdték meg a katonai alakulatok a csapatpróbákat. E próbák közben aggatták rá a katonák a járműre a Humvee elnevezést, ami a HMMWV összeolvasásából jött létre, és kimondva valamennyire közelített a gyári Hummer elnevezéshez is. Az A0 sorozat utolsó nyolc darabja a folyamatos finomításoknak köszönhetően már nagyban hasonlított a végleges Humveere. A csapatpróbák alatt a nullszéria példányaival 800 000 kilométert tettek meg, jórészt sivatagi és sarkvidéki körülmények között, főként kemény terepen. A tesztidőszak kiértékelése során a hadsereg illetékesei elégedettek voltak a kapott eredményekkel, ezért 1983-ban megrendelték az M998-as első 2334 példányát.

Az M998-as Humvee 4,57 méter hosszú, 2,18 méter széles és 2,5 tonna. A járművekbe a GM 6,2 literes, 190 lóerős, V8-as dízelmotorját szerelték be, amihez egy háromfokozatú automata sebességváltót csatlakoztattak. Ezzel a HMMWV 88 km/h-s csúcssebesség elérésére képes. A motor és a hozzá csatlakozó segédberendezések gyorsan oldható konzolokra vannak építve. A független kerékfelfüggesztés pedig úgy van kialakítva, hogy a lengéscsillapítóval, a felfüggesztéssel és a fékekkel együtt az egész kerék egyben kiszerelhető, és csereszabatos a Humvee többi kerekének felfüggesztésével. Mindezek nagyban megkönnyítik a járművek karbantartását harctéri körülmények között.

Az AM General még csupán alig néhány száz M998-ast adott át a hadseregnek, amikor újabb megrendelés érkezett, ezúttal 39 000 darabot rendeltek az M998-asból és változataiból. Az 1991-es Öböl-háborúig már összesen 72 000 darab M998-as Humveet gyártottak, 1995-ben pedig átadták a százezrediket is a megrendelőnek. Ekkor már nem csak az Egyesült Államok hadserege alkalmazta a típust.

A Humveek első éles bevetésére az 1989-es, Panama elleni Just Cause hadműveletben került sor. Az invázió során készült vágóképekből immár a közemberek is megismerhették ezt a járművet, amely igen hamar népszerű lett, ugyanis Panamában egy különleges feladatot is teljesített az egyik M998-as. A panamai diktátor, Manuel Noriega elfogására irányult katonai művelet közben maga a diktátor úgy tudott megszökni az amerikai elitegységek elől, hogy bemenekült a diplomáciai védelem alatt álló Pápai Nunciatúrára. Az amerikai hadsereg így a pszichológiai hadviselés egy sajátos formáját vetette be: egy Humvee tetejére hangszóróállványt telepítettek, és kemény rockszámokat sugároztak a hangszórókból, teljes hangerőn, éjjel-nappal. Noriega négy napig bírta a megpróbáltatásokat, majd megadta magát. Ekkor egy újabb Humvee variáns született: a HMMWV PSYOP (Psychological Operations).

Az Öböl-háborúban már élő egyenes adásban láthattuk az Irakba bevonuló Humveeket. Itt még megfelelőnek tartották a járművet arra a feladatra, amire tervezték, hiszen harci érintkezésben ritkán vettek részt az akkor még újnak számító katonai terepjárók. Ez már nem volt elmondható az ENSZ zászló alatt 1993-tól végrehajtott szomáliai hadműveletek során. A fővárosban, Mogadishuban szorult helyzetbe került különleges alakulatok kimenekítése közben a Humveek számos hiányosságára derült fény.

A legfontosabb tanulság az volt, hogy a Humvee páncélzatát meg kell erősíteni, mert a páncéltörő lövedékekkel, gránátokkal, rakétákkal, valamint a vegyi, biológiai és radioaktív fenyegetésekkel szemben kevés védettséget nyújt a jármű. Ezért a szomáliai harcok tapasztalatai alapján a hadsereg megbízta az AM Generalt, hogy erősítsék meg a HMMWV védettségét. A továbbfejlesztés eredménye az 1995-ben bemutatott M1114 változat lett. Ebbe 300 lóerős turbódízel motor, erősebb kerékfelfüggesztés, edzett acélból készült páncélzat, légkondicionáló berendezés és vastag, golyóálló üvegezés került. Az M1114 súlya így 4,5 tonnára nőtt.

Az AM General 1996-tól már csak ezt a változatot gyártotta. Az afganisztáni háború első éveiben az M1114-esek bizonyítottak: többször is megvédték a bent ülőket az RPG-7-esek rakétáitól. Az IED-k, azaz improvizált bombák ellen viszont már az M1114-es is védtelen volt. A második iraki háború során, 2006 első négy hónapjában 67 amerikai katona halt meg Humveekben. Bár a hadsereg és az AM General sietve készített utólag felszerelhető páncéllemez-készleteket az M1114-esekhez, de ezek túlságosan megnövelték a Humveek súlyát, így nagyon lomhává, sőt borulékonnyá váltak. Az amerikai tengerészgyalogság 2007-ben döntött úgy, hogy a Humveekat kivonják a közvetlen harcokból, és inkább lecserélik azokat aknaálló páncélozott járművekre, úgynevezett MRAP-ekre. Később a többi fegyvernemnél is hasonló döntés született, így az amerikai hadsereg 2012 óta már semmilyen harci tevékenységre nem használja a Humveekat.

A katonai Hummerből 1983 és 2005 között 220 000 darab készült, hivatalosan 17 változata létezik, és az Egyesült Államok hadseregén kívül számos ország használja, köztük (igaz nagyon ritkán) a Magyar Honvédség is. A Humvee hivatalos utódja az Oshkosh M-ATV, amelyből összesen 55 000 darabot rendelt az amerikai hadsereg, ezeket 2025-ig kell leszállítania a gyártónak. Így még bizonyára sokáig velünk maradnak a Humveek, már csak azért is, mert a leselejtezett amerikai példányokat felújítás után előszeretettel vásárolják a szegényebb hadseregek, rendőrségi alakulatok, illetve tűzoltóságok.

Bár a különböző aukciós oldalakon fellelhető egy-egy katonai Hummer, 5 és 26 millió forint közötti áron, attól azonban nem kell félnünk, hogy a magyar vadászok hobbijárműveként ellepnék a hazai utakat a leselejtezett Humveek, hiszen a méretei miatt még a Magyar Honvédségnek sem sikerült forgalomba helyeznie saját M1114-eseit.