Lóerők ezreivel rúgta be a nyár ajtaját a Parkoló Parádé

Kicsit izgultam, hogy mit szól majd az aláírásokkal, bölcsességekkel és jótanácsokkal ellátott karosszériaelemen az elkészült műhöz, hiszen kettőnk közül egyértelműen messze ő rajzol jobban. Pont ezért egy magabiztosan lehozható zsiráfot választottam, ami a GL felirat mögött álldogál majd békésen. Miután a szemeit és az orrát megrajzoltam, láttam az arcán, hogy nem biztos benne, valóban zsiráf lesz a végén. Néhány nyomorúságos beszólás és levegőbe porlasztott szóvicc után előkerül a pajtában lelt autók állapotához hasonló pedálos Moszkvics is, mely az utóbbi időkben éli második virágkorát. Egyértelműen megéri megmenteni egy ilyen csoffadt fémdarabot, mert kevés ennél kedvesebb tárgy menekült át szépen a szocializmusból.

Is that a Supra?! - mással nem is lehetett volna fogadni az ezüst gyári és a tuningolt kék Toyota Suprát, melyet már nem csak a Halálos iramban filmek, hanem a köré tornyosuló legenda is felejthetetlenné tesz. Ha valami biztosan túllép a mértéktartó gentleman’s agreementen, akkor az a hergelt 2JZ kódú sorhatos turbómotor. Lehet, hogy a Supra gyári állapotában csak egy potensebb utazókupé, de a tuningolt változat nem véletlenül szippantott magához tömegeket az élő Erőmérőn. Minden mérés közül nekem mégis a Honda Civic Type-R-é volt a legemlékezetesebb, mert a lelkesen forgó szívómotor hangját imádom és a japán hot hatch-nél elég világosan hallgató volt az is, mikor vált a vezérlés.

Fergeteges sokszínűséget mutatott együtt az egész Parkoló Parádé. A matt fóliába öltöztetett Nissan GT-R, melyről első pillantásra világossá válik, miért hívják sokan Godzillának, miért mondják róla, hogy súlyos jelenség, miért reszelik annyit, hogy versenypályára alkalmas autó váljon belőle. Mellette ott állt a Subaru Impreza WRX STi Type RA, amin csak elterelés az ártatlan fehérség. Az RA ugyanis nem a villantós Impreza, hanem az, amiből a raligépeket szokás építeni, ezért van a tetején tátika és kihagyták belőle egy maréknyi más holmit is.

Vannak autók, amik visszatérő vendégek már több parádézás óta, mint a Lancia Delta vagy Bumbi Cadillac Fleetwood alapú halottasa, de olyan új csoportok is felbukkantak, mint a nagy koncentrációban érkező Vectra klub is, akik egy sornyi autóval vonultak ki. A kavicsos parkolóban felbukkant a Malév festésű, hosszított karosszériás kombi Volvo és egy csinos, fehér E21-es kiscápa is. Jól mutatott egymás mellett az E46-os M3-as és az M2-es, kevés élvezetesebb BMW van ennél a kettő kupénál. A hathengeres motor és a hasonló méretek megmutatják, mennyire ez az optimum, nem pedig egy otromba szabadidő-autó.

Visszarepített egy pillanatra a ‘90-es évekbe a kiszélesített kettes Golf pókhálós felniken meg dögösen terpesztő E36 kabrió, aztán megláttam a kétszínű Volkswagen Bogarat és az AMG ruhás ‘124-est és csak mosolyogtam, hogy mennyire nagyszerűek. Persze, néhány percre leragadtam a Phoenix sárga metál M3-asnál, mert a nyári napfényben szinte izzik ez a szín az izmos sárvédőin, olyan ez neki, mint a testépítőknek a hangsúlyozó barnító. De azt sem gondoltam volna, hogy felfedezem a párhuzamot (és a merőlegeseket) a DeLorean hátsó lámpája és az Opel Senator hűtőmaszkja között.

Nem csak a tuning ünnepe volt 2022 első Parkoló Parádéja, hanem a sokszínű autózásé is, mert az még mindig felszabadító, hogy itt megfér egymás mellett a Toyota Prius és a hörgő V8 is. Június 19-én pedig jön a következő buli, méghozzá gyönyörű és különleges veteránokkal, amiket nem csak kívülről lehet majd nézni, hanem autóztatás is lesz. Szóval tényleg kár volna kihagyni.

Köszönjük, hogy idén ennyire eljöttetek a Parkoló Parádéra!

2025-ben újra találkozunk!