A honvédség beveti legerősebb fegyverét az árvíz ellen

A PTSZ oroszul Plavajuscsij Trasnzportyor Szrednyij, magyarra fordítva közepes lánctalpas úszógépkocsi. A Magyar Honvédségnél Táltos becenevet viselő járművet 1965-ben rendszeresítette a szovjet hadsereg. A PTSZ alapjául a K–61 úszó gépjármű szolgált, amelynek sem a teherbírása, sem a teljesítménye nem volt kielégítő. Ezért az orosz mérnökök keresztezték az ATSZ–59 tüzérségi vontató megoldásait a T–54-es harckocsi teknőjével és erőátviteli rendszerével. A mérnökök erre az alapra helyezték a 11,5 méter hosszú, 3,3 méter széles és 2,65 méter magas, hasáb alakú felépítményt, amely magában foglalta a rakteret és a zárt vezetőfülkét. Az elkészült prototípus az Objekt-65 jelölést kapta. A még abban az évben PTSZ-re keresztelt jármű a szárazföldön öt tonna terheléssel 40 km/h-s sebességgel, tíz tonna terheléssel 20 km/h-val haladhatott, vízen pedig 10 km/h lett a végsebessége tíz tonnával. Elviekben. Ezzel a Szovjet Hadseregben a gépesített szárazföldi egységek és a szállító alakulatok is nagy teljesítményű úszóképes szállítójárművekhez jutottak.

A Szovjet Hadsereg katonái azonban nem voltak elragadtatva a PTSZ-ek gyenge teljesítményétől, az eredetileg 296 lóerős motor harmatgyengének bizonyult ahhoz, hogy a gyártó által meghatározott teljesítményt elérje. Ez főleg a PTSZ úszása közben jelentett problémát, ugyanis a jármű tégla formája egyébként sem kedvezett a gyors vízi manőverezésnek, az eredeti kialakítású PTSZ úszás közben alig érte el 6 km/h-t. Ezért a gyártó már az első PTSZ-ek csapatokhoz kerülésekor kész tervekkel rendelkezett a modernizációt illetően.

Ez az új hajtásrendszert kapó modernizált jármű lett a PTSZ-M. Ez a gép már a T-54-es harckocsi V-54 P típusú, 350 lóerős, V12-es motorját kapta. Így a PTSZ-M szárazföldön öt tonnát, a vízen pedig tíz tonnát már minden nehézség nélkül elszállíthatott. A jármű úszóképessége nem sokat javult, nehezen és lassan fordult, de a 10 km/h-s sebességet sikerült elérnie. A PTSZ-M rakterét zárható ponyvával, vezetőfülkéjét pedig vegyifegyverek elleni védelemmel látták el. A jármű hátsó része hidraulikusan leereszthető, így ez a rész a rakodás során rámpaként is használható. A szovjet hadseregben rendszeresített terepjárókból (UAZ-469), illetve közepes teherautókból (ZiL-131) egy darabot tud elszállítani a PTSZ.

A PTSZ-M-ek első éles bevetése Magyarországon történt 1970-ben. A nagy tiszai árvíz idején a védekezés és mentés során a hazánkban ideiglenesen állomásozó Szovjet Hadsereg az akkor még újnak számító PTSZ-eket vetette be, sikerrel. A közepes lánctalpas úszógépkocsikkal a szovjet katonák számos emberéletet és értéket mentettek meg a több megyét érintő nagy hetvenes árvíz idején.

A PTSZ-M páncélzat és fegyverzet híján a legtöbbször elkerülte a harci alkalmazást, de ha mégis tűzközelbe került, hamar elvérzett. Az 1973-as jom kippuri háborúban, az 1980 és 1988 között zajló Irak-iráni háborúban és az 1991-es Öbölháborúban is számos PTSZ-M semmisült meg. Mivel a jármű nem igazán vált be a háborús övezetekben, a szovjet és orosz mérnökök folyamatosan fejlesztették a Plavajuscsij Trasnzportyor Szrednyijt, amely sorozat jelenleg a PTSZ-4-nél tart. A 2014-re kifejlesztett PTSZ-4-nek már páncélzata és egy 12,7-es önvédelmi géppuskája is van. Ebből a járműből az orosz hadsereg 172 darabot tervezett beszerezni 2016-tól, azonban néhány tucat jármű legyártását követően a beszerzés elhalt. Visszatérve a PTSZ-M-re, a típusból körülbelül 1200 darabot gyártottak, és a Szovjet Hadseregen kívül számos, a Varsói Szerződéshez tartozó ország vásárolt, köztük Magyarország is.

A Magyar Néphadsereg 1971-ben rendszeresítette a Táltost. Ha minden igaz, összesen 94 darab érkezett hazánkba. Az évek során a honvédség számos alkalommal vetette be a PTSZ-M-eket a katasztrófa sújtotta területek mentési és helyreállítási munkái során. Legtöbbször az árvízi védekezésben és a nagy havazások idején segítenek ezek a 17,7 tonnás lánctalpasok. Az 1987-es nagy havazáskor számos felvétel készült arról, hogy hótól elzárt településekre élelmiszert szállítanak a PTSZ-M-ek. De jó szolgálatot tettek a Táltosok az összes nagyobb hazai árvíz idején is, hiszen segítenek az önkéntesek, a homokzsákok és a felszerelés szállításában, ahogyan épp ezekben a napokban is teszik.

Bár a harci alkalmazás során nem igazán vált be a PTSZ-M, a katasztrófavédelemben kiváló munkát végeznek. Épp ezért a Magyar Honvédség még évekig számol velük. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy néhány évvel ezelőtt EU-s támogatásból nyolc darab PTSZ-M alapos felújítást kapott, hogy a honvédség katasztrófavédelmi képességét erősítse. A honvédségnek egyébként jelenleg 21 darab működőképes PTSZ-M-je van, amelyek csak azért vannak rendszerben, hogy a katasztrófáknál segíthessenek. Hogy meddig maradnak állományban a hatvan éve konstruált járművek, az jó kérdés. Egyelőre, főként a pénzhiány miatt, esély sincs a leváltásukra, de az is igaz, hogy nem is igazán van megfelelő váltótípus a piacon. Szóval jónéhány évig még minden bizonnyal velünk maradnak a Táltosok, hogy segíthessenek, ha baj van.