Ehhez hasonló kentaurt ritkán látni, különösen amelyik ilyen jól sikerült. Az M21-es Volga formái egész jól állnak a középkorú Jaguarnak. Szinte már orosz a gép.
A szovjet nagykocsik stílusa sokaknak imponál, de mai szemmel már Gorbacsov egyedi ZIL limója is fapados régiségnek számítana. Nem csoda, hogy többen is megpróbálkoznak a klasszikus formák és a korszerű technika összeházasításával. Az egyik sikeresnek nevezhető próbálkozás ez az ukrán Jaguar XJ, amely automata váltóval és 3,2 literes hathengeres motorral készült 1993-ban. Az eredeti karosszériaelemek helyett azonban a Volga stílusát hűen követő elemeket szereltek rá.
Az adaptáció csaknem teljes: az övvonal alatt minden a Nyizsníj Novgorodban született formákat követi, megvan a jellegzetes vízesés-hűtőmaszk, az M21-es eredeti lámpái, a gömbölyű motorház- és csomagtér-fedél, de még a hátsó kerekek körüli jellegzetes domborítás is a helyén van. Az összkép majdnem professzionális, csak a tető és a hátsó ablak fogott ki az építőkön: ezeket nagyon körülményes átépíteni, hiszen a tető teherviselő elem. Itt nem találkozik minden, de a Jaguar M21 még így is elmenne bármelyik autógyártó fejlesztési prototípusának. Annyira, hogy a hozzáértő simán, szinte szériára beazonosítja a típust: ez egy Jaguar M-21C.
A lényeg persze nem is a tökéletesség, hanem a drámai hatás: a többség arrafelé jól ismeri a régi Volgákat, a maguk keskeny és magas, kicsit esetlen valójában, így alighanem leesik az álluk.
