A Ssangyong nem viccel: a koreaiak annyi városi terepjárót tettek az emelt pódiumokra, hogy a standjuknak saját tömegvonzása lett. Valami nagyot dobni kellett, mivel komolyan vehető újdonság nincs, Tivolikkal és Rextonokkal meg nem illene kitömni egy akkora placcot, mint az övék. Merthogy jól látható a jelenlét, és ha a szándék egyenesen arányos a Frankfurtban elfoglalt négyzetméterrel, már majdnem annyira akarják ők is Európát, mint a Kia. Két SUV-tanulmánynál mondjuk több kell majd a nagy célok mellé.
Egy Ssangyong, amit megkívánsz - írtuk az XLV-ről a tavalyi Genfi Autószalonon. A vonzalom szubjektív, engem inkább megijeszt egy ekkora szerzet mattfeketében. Tavaly még szimplán XLV néven futott, erősen tanulmányszagú volt - ide már XLV-Air néven hozták, és már azt is tudni, mi lesz, ha nagy lesz: Tivoli Long. Bizony, annak a Tivolinak akarnak egy hosszabb testvért (vagy változatot - még nem tiszta), amivel vállaltan a világhódítás a cél.
Az XLV levetkőzte néhány kifejezetten tanulmányokra jellemző tulajdonságát: lett például B-oszlopa, és azt az íves fémvisszapillantót is lecserélték egy unalmasra. Szemben azzal, amit a Lexustól a BMW-ig ma mindenki csinál, a nagy, egybefüggő felületeit meghagyták homogénnek. Talán emiatt érezni sokkal nagyobbnak, mint amekkora valójában. Annyi történt csupán, hogy az oldala maradt tivolis, csak kicsit nagyobb méretben már nem úgy adja ki a forma. Nem cifrázták túl az orrát sem, amiről azt mondják, a tavalyi Párizsi Autószalonon bemutatott XIV-AIR tanulmányról jött, és hátul is szolid lett. A kicsit odébb álló XAV-Adventure-re ez pont nem igaz, sőt. Erős a gyanúm, hogy a kontraszttal az európai ízlés határait is tesztelik.
A koreaik által robusztusnak mondott forma paraméteri nem is annyira brutálisak, mint az XLV-Air társasága: 4,47 méter hosszú és 1,6 méter magas. Ezzel alig lógna ki egy BMW X1 mögül. A lényeg, hogy 28 centivel hosszabb, mint a Tivoli, amivel már átnyúlik egy másik célközönség felé, és azt az ügyfélkört talán meghatja majd, ha belenéz a csomagtartójába: 730 literes, 307 literrel nagyobb, mint egy Tivolinak. Legalábbis öt üléssel. Az egyel korábbi állapotban még három üléssorról volt szó, ráadásul olyan megoldással, hogy a második és harmadik sor tetszés szerint alakítható lett volna a középső ülés előre-hátra tologathatásával. Ennek már semmi nyoma, és nem készülnek ötnél több üléssel.
Belül nagyon letisztult. Itt érezni igazán, hogy ez már nem egy öncélú koncepció, még ha nagyjából minden négyzetcentije a környezetbarát Tivoli EVR tanulmányból jött is át a gigantikus álló kijelzőtől a váltókarig. A standon azt ígérik, 2016-ban, egy másik evolúciós szinten már a piacon látjuk viszont. Mint a Tivoli hosszított változatát, ez már biztos, a kérdés csupán az, mi marad ebből a karakterből. Ha Tivoli Long néven jön, egész biztos semmi, és még az orrát meg a farát is visszarajzolják. Ha helyén van az eszük, kivárják, milyen visszajelzéseket kap így, ahogy a szalonon áll, aztán döntenek.
A stand másik újdonsága, az XAV-Adventure sem egy semmibe belelőtt koncepció. Az áprilisi Szöuli Autószalonon bemutatott városi terepjáróból a 2010 óta piacon lévő, harmadik generációs Korando utódja lehet. A most még gombócforma mini SUV valahogy így térne vissza a Korando második generációjának - eredeti, de megosztó - formavilágához. Innen az a furcsán tagolt orr az első kerékjárati ívek fölött. A gyökerekhez való kötődés ellenére a legtöbb szögből ez így még inkább Toyota FJ Cruiser. Jelen állapotában húsz centivel rövidebb, mint az aktuális Korndo, 4,2 méter hosszú, és a hasmagassága miatt csak két centivel alacsonyabb nála: 165 centis. Nem hétköznapi forma, az 1996-ban bevezetett második generáció pedig annyira távoli már, hogy annak relatíve sikeres pályafutása alapján megtippelni sem érdemes, hogy múködik-e majd.
Így néz majd ki, vagy sem, a negyedik generációval hibrid is jön majd. A kétliteres sornégyeseket a jelek szerint ejtik, 1,6-osok jönnek a helyükre. Ezeket egészíti ki majd elektromotor az összkerékhajtáshoz. Az E-4WD nevű rendszer két 30 kW-os villanymotorral hajtja a hátsó kerekeket.
Koreans can do - ahogy a Ssangyong a Korando nevével üzent a világnak a nyolcvanas években. A hazai dominanciát azóta sem sikerült nemzetközi szinten kamatoztatni, de nagy tervek még mindig vannak: az európai terjeszkedés már dübörög, és a célkeresztben ott van az Egyesült Államok is. Ott mindig szeretik, aminek magasan van a hasa, olyan modell pedig már most van a Ssangyongnál elég.
