Van valami megnyugtató abban, amikor az ember a túldekorált, születésnapi Lamborghini, vagy a világ legdrágább autói után elgyalogol a Porsche standjához, ahol viszonylag kiszámíthatóan változik a világ. Igen, jó példa erre az új turbókorszakuk is, hiszen évek óta lehetett tudni, hogy a 911-ekből és a Boxsterekből is kiszórják majd az eddig ismert, nagy hengerűrtartalmú, hathengeres bokszer motorokat és helyükre valami egészen más érkezik.
A Boxster és a Boxster S mostantól csak négyhengeres turbómotorokkal kapható és neve hivatalosan 718 Boxsterre változott. Ezzel az ötvenes-hatvanas évek, szintén négyhengeres Porschéire emlékezik a gyár, de nem kell ilyen mélyre merülni a múlt kútjában ahhoz, hogy találjunk más, nem hathengeres Porschékat is, hiszen legutóbb az 1992 és 1995 közt gyártott 968-asokban volt négyhengeres blokk, igaz, akkor soros hengerelrendezéssel.
A 718-asok motorja nagyon érdekes szerkezet, a rendkívül rövid bokszerek hengerenként kétlépcsős befecskendezéssel, folyadékhűtésű intercoolerrel és kettős megfúvású turbóval készülnek. Jóllehet a korábbi hatból elhagytak két hengert, a kisebbik motorváltozatnál továbbra is megtartották az ideális, ötszáz köbcentis hengerenkénti lökettérfogatot, így az kétliteres, az S változat pedig ötszáz köbcentivel több, ennek a furatait növelték meg. Nagy kérdés, hogy a kipufogóhangot jelentősen tompító turbóval hogyan szólnak majd ezek a motorok, de az biztos, hogy a teljesítményükkel nem lesz gond, hiszen sokkal erősebbek, mint az elődeik.
Az alapmodell kereken 300 lóerős (a szívómotoros Boxster 265 volt), míg a 718 Boxster S 350-et tud. Nem is a csúcsteljesítmény, inkább a nyomatékleadás érdekes, hiszen a rugalmassághoz inkább ez kell. Ha pusztán a technikai adatokból indulunk ki, a turbós Boxsterek nagyon simán lenyomják elődeiket, hiszen a kisebbiknek is 380 newtonméter a csúcsnyomatéka, amely ráadásul rendkívül alacsony, 1950-es fordulatszámtól rendelkezésre áll.
Az erősebbik motor nyerőszáma a 420 Nm, szintén kevesebb mint kétezres fordulattól. Nem lövöm le a poént, de érdemes rákeresni, mit tudtak a sokkal öblösebb, hathangeres Boxsterek ezen a téren. A fentiek ellenére lehet még egy kicsit aggódni az alacsony fordulaton jelentkező turbólyuk miatt, de ezzel mi megvárnánk az új motoros Boxsterekkel megtett első kilométereket.
Mindkét autó a 2012-óta létező középmotoros széria alapjaira épül, főbb méreteik teljesen azonosak, vagyis hiába újak a motorok és hiába jelent ez történelmi változást a Porschénál, az autó külsején inkább csak ráncfelvarrás történt. Új a fedélzeti menürendszer és a teljes középkonzol, változtak az első és hátsó lámpák, utóbbiakat kicsit a hátsó légterelőbe is besimították, illetve sokkal hangsúlyosabb lett az autók első lökhárítója is. Ebbe nagyobb nyílásokat vágtak a hűtőlevegő számára, így hangsúlyozva, hogy ez a Boxster már nem a régi.
Bár nem a nyers végsebességadatok számítanak egy ilyen örömautónál, azért ideírom, hogy a legolcsóbb, hatfokozatú kéziváltós 718 Boxster legfeljebb 275 kilométeres sebességgel száguldhat, az S tízzel tud többet, míg az új turbómotorok 4,2 vagy 5,1 másodperc alatt repítik százig az 1300 kilós kétüléses sportkocsikat. Aki nagyot akar rajtolni, vegye a 718-as Porschét a PDK-nak nevezett, átdolgozott, duplakuplungos váltóval és rendelje meg hozzá a Sport Chrono Packet is. 
